15 lakásos passzív társasház Szeged belvárosában
Szegeden, a Batthyány utcában, a tervezői és fejlesztői csapat korábbi közös munkáinak tapasztalataiból táplálkozva valósult meg az a passzívház-minősítésű társasház, amely 15 kisméretű, elsősorban egyetemistáknak szánt lakást foglal magába. Az épületet a tervező, Abou Abdo Tamás DLA mutatja be.
Korábban megvalósított passzív minőségű társasházunk után a fejlesztői csapat egy már bizonyítottan működő üzleti modellel kívánt újabb fejlesztésbe fogni Szeged belvárosában.
A finanszírozói oldal a korábbi üzleti megfontolásokat ennél az épületnél is érvényesítette, melyek alapvetően meghatározták az épület tervezését.
Az már egyértelmű kiindulási alap volt, hogy passzívház technológiát képviselő épületet szeretnének létrehozni az egyre szigorodó energetikai követelmények miatt, mely ilyen tekintetben az értékállóság egyik garanciája is. Az európai trendeket és a budapesti tapasztalatokat is figyelve, és a szegedi piaci ismeretek alapján kisméretű, egy-két fő számára megfelelő lakások létrehozása volt a cél. Ezeket az alapelveket már a fejlesztők korábbi beruházásainak tapasztalatai is igazolták. Ezeken túl már a korábbi beruházásokon is fontos volt a megfelelő közösségi terek létrehozása az épületben, mely a közlekedők találkozási terekként való létrehozásának igényét jelentette. Mivel a környéken tanuló, erős anyagi háttérrel rendelkező diákok voltak célpiacként meghatározva, így az autóparkolás biztosítása kevésbé volt fontos szempont, melyet az OTÉK szerinti lakásonként egy parkolóval azonban biztosítani kellett.
Összefoglalva tehát egyetemistáknak készült 40-50 négyzetméteres, másfél-két szobás lakásokat kellett tervezni, lakásonként egy parkolóval, passzívház minőségben, igényes közlekedőrendszerrel, de a beruházói és tervezői csapatnak már a kezdetektől az járt a fejében, hogy a magától értetődő alapokon túl mit tudunk nyújtani, ami előremutató az adott megrendelés kapcsán.
A korábbi beruházás során a kisméretű lakások térérzetét nagyméretű franciaerkélyekkel és ablakokkal növeltük, illetve a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vettük környezetbarát anyagokkal, így ezek az elvárások is egyértelműek voltak a beruházóknak és a tervező csapatnak egyaránt. Az átlag feletti fényviszonyokat korábban is zsalúzia rendszerekkel oldotta meg a csapat, így ez is szinte alapvető követelmény volt a korábban már jól bevált geotermikus szerkezettemperálás összehangolt alkalmazásával együtt. A mai igényeknek megfelelően természetesen a gyengeáramú rendszert is jóval magasabb színvonalon kellett megvalósítani, továbbá az akusztikai elvárások is magasabbak voltak az átlag társasházi elvárásoknál.
Mivel tudunk többet nyújtani? Ez a kérdés komoly fejtörést okozott. Természetesen a költséghatékonyság szempontjából mindent alaposabban megfontoltunk, melyet a tervezés időszakában épp meglehetősen lassú gazdasági folyamatok tettek lehetővé, aminek köszönhetően a szokásosnál hosszabb határidőket kaptunk.
A válaszokat kevésbé a technológiai újítások területén találtuk meg, bár három fontos változtatást eszközöltünk a korábban már bevált technológiák használatában.
Az egyik a fokozott felhasználói igények miatt a hűtési rendszerbe bevitt párátlanító képesség és extra hőleadó kapacitások beépítése volt, így a kánikula időszak fokozott igényét is kielégítő fan-coil rendszert terveztük be, mely a korábban használt passzív hűtés mellett az aktív geotermikus hűtést is elérhetővé tette.
A másik változtatás a szürkevíz gyűjtése különálló hőszigetelt csatornarendszeren keresztül, mely lehetővé teszi tisztítás után a WC öblítést az elhasznált tusolóvízzel, amivel nagyjából negyven százalékos vízfogyasztás csökkenést tudunk elérni, valamint a szürkevízzel elő tudjuk melegíteni a frissvíz állomásba befolyó hideg vizet. Természetesen a rendszerhez szükséges önálló szürkevíz nyomóhálózattal együtt lett kiépítve.
A harmadik technológiai előrelépés a napelem rendszer volt, melyet jelenleg hálózati elosztási és jogi nehézségek miatt csak előkészítettünk az épületben.
A tervezett zöld homlokzatot, mint további előremutató megoldást bár szívesen bevezette volna a fejlesztő, megfelelő piacon elérhető komplett megoldások hiányában elvetette.
A tervezés során válaszok születtek a kényelmi és gazdaságossági elvárásokra, azonban a passzívház technológia alkalmazása a magas komfortigények mellett sem jelentett komoly kihívást. A térszervezési, közlekedőtervezési problémák már sokkal inkább, melyekkel már a tervezés elején szembesültünk. A helyi előírásoknak megfelelő, zárt sorú beépítés mellett igen nehéznek bizonyult úgy elhelyezni a lépcsőházat, hogy ne alakuljon ki sötét folyosószakasz az épületben. A problémát tovább nehezítette, hogy a 14 méteres traktusmélység mellett csak 45 fokban lehet hátsó szárnyat kialakítani, azonban ez meglehetősen zegzugos épületformákat eredményezett volna a maximális beépíthetőség és a zártsorúság követelményének teljesítése mellett. Az ebben a társasházi léptékben meglehetősen szokatlan egykarú lépcső és hosszanti folyosó kialakításának ötlete aránylag későn született meg, mivel a megfelelő természetes megvilágítási igényt is ki kellett elégíteni. Hogy mindkét igény teljesüljön, az utcával párhuzamos folyosó és az egykarú lépcső mellett két kisméretű belső udvar kapott helyet az épületben, létrehozva így egy háromtraktusos rendszert, mely lehetővé tette a külső tömegformálásában egyszerű, hasáb alakú kubus kialakítását kis felületnövekedés és költségnövekedés mellett.
Az általános szinti alaprajz a parkolóknál előbb lett megtervezve, de utóbb ezt a parkolószint kiosztása alá kellett rendelni, ami komoly tervezési feladatot jelentett mind a gépészet, mind az építészet oldaláról. Kitöltőfalas épületszerkezeti modellt választva a földszintet függetleníteni tudtuk ugyan az emeletek alaprajzaitól, de a pilléreket az autóparkolóknak megfelelően eltolva a nyíláskiosztás jelentős esztétikai problémákat okozott, melyet a földszint 15 méteres ablaksávjával tudtuk feloldani, a központi pillér hátrahúzásával és a garázskapu üvegfal minőségű megoldásával. Ezek a megoldások egyben a gépház egyik falának padlóig futó üvegfalra való kiváltását is jelentették, ami gépészeti szempontból kihívásokat hozott létre, de a szokatlan látványgépház a beruházói, kivitelezői és a tervezői csapat szerint olyan marketing értékkel bír, hogy a többletköltségeket szinte önmagától értetődően indokolta. Az utcai oldal így kapott racionális, szimmetrikus lukarchitektúráját azonban a beruházók meg szerették volna törni, melyet hosszas keresgélés után különböző méretű ablaksávok és teraszok finom ritmusával oldottunk meg, bevonva a potenciális későbbi lakói célközönséget reprezentáló fiatalokat is a véleményformálásba.
A hátsó homlokzat egységes lukarchitektúráját az emeleteken a teraszok ritmusos eltolásával oldottuk, itt azonban már a játékosságnak kisebb szerepet szántunk, mivel a hátsókertben lévő faállomány részben takarni fogja a homlokzatot.
A földszinti alaprajz megtervezésénél a felső emeleti szinteknek való alárendeltség mellett a szellősség és az átláthatóság volt a vezérelve. A parkolószám igény miatt az épület alatt is helyeztünk el beállókat, ami mellett a gépészetnek, illetve egy kis irodahelyiségnek volt elegendő hely. A mélygarázs alkalmazása helyett a földszíni parkolást a közlekedéshez használt rámpa területigénye is indokolta a várható alacsony kihasználtságon túl. Így a földszinten használt nyílászáró sávval az utcát és a kertet vizuálisan össze tudtuk nyitni, megidézve a reneszánsz olasz paloták udvaraiba betekintő kapukat. Ezt a hangulatot a parkolók fásításával és gyeprács alkalmazásával tudtuk erősíteni, ezzel tudtuk tompítani azt az alap kihívást, hogy a földszintnek alapvetően parkolószintnek kellett lennie.
A tetőtéri alaprajzban értékesíthető területet nem terveztünk be, mivel számos változat után az összehasonlítások azt mutatták, hogy a jelentkező építési többletköltség nem térülne meg. Így a tető hajlásszögét a napelemek optimális dőlésszögének megfelelően terveztük meg, oly módon, hogy a bevilágító udvaroknál a tető a lehető legalacsonyabb legyen, elősegítve a természetes fény lejutását a lépcsőházba. A padlásteret így főképpen a légtechnikai elosztóhálózat foglalja el.
Az épületbelsőben a világos burkolatok és fehér falak voltak a kiindulási alap, hogy a tágas térérzetet és jó benapozottságot tovább erősítsék. A bent használt bútorokat általában a könnyű szerelhetőség és cserélhetőség jellemzi az erős, megosztó minták vagy színek használata nélkül. Reményeink szerint az épület egyszerűen csak magától értetődően kiszolgálja a lakók igényét mindenfajta feltűnő építészeti bravúr nélkül, profi technológiai megoldásokkal.
A fenti tervezési logikával hatékony, kényelmes, napfény által átjárt, tágas térérzetű kis lakásokat tudtunk létrehozni, melyet a tapasztalatok szerint a lakók örömmel használnak. Reméljük, még számos közös projektben lehet részünk a profi beruházói csapattal, akiknek a nyitottsága és a minőségben való hite nélkül ez az épület nem jöhetett volna létre. Külön köszönet illeti a társtervezőket és kivitelezőket is, akik még a tervezési kérdésekben is különösen hasznos tanácsaikkal, javaslataikkal és megoldásaikkal nagyban hozzájárultak a projekt sikeréhez.
Dr. Abou Abdo Tamás
Szerk.: Hulesch Máté