A Campana testvérek: a kísérteties design

Fernando és Humberto Campana a design világának leginkább rendhagyó figurái közé tartoznak: érzelemgazdag munkáik gyakran egyszerre váltanak ki vonzódást és viszolygást. A brazil testvérpárt Zsoldos Anna mutatja be gazdagon illusztrált cikkünkben. 

Halbőrrel bevont fotelek, pikkelyes komód, arany csirkelábakon álló dohányzóasztal, homlokzatból kinövő haj… Sorolhatnám az asszociációkat, amiket a Campana testvérek alkotásai keltenek. Az embert kellemetlen, megmagyarázhatatlan érzés fogja el látványuktól, hisz nem fedik fel mik is valójában, de mégis ismerősek. Ezt hívják kísértetiesnek.

A kísérteties fogalmát Sigmund Freud tette ismertté még a múlt századunk elején E.T.A Hoffmann Homokember című novellájáról írt elemzésével. A kísérteties, németül unheimlich sokféleképpen fordítható és értelmezhető. A freudi definíció szerint kísérteties az, ami egykor ismert, bensőséges volt, de felismerhetetlenné torzult a lelki folyamatokban. Írásában a kísérteties esztétikai aspektusaival foglalkozik annak pszichológiai hatásfokán keresztül. Freud szerint számtalan formai okozója is van a kísértetiesnek. Egyik a sok közül, hogy élettelen dolgok, tárgyak életre kelnek, vagyis átlelkesülnek, vagy emberen feletti méretűvé válnak, megkettőződnek: ez a doppelgänger-jelenség.  

Fernando és Humberto Campana São Paulóban élő brazíliai építész-dizájnerek. Estudio Campana néven 1983 óta dolgoznak együtt, szakmájuk egyik legismertebbjeként. A majdnem 10 évvel idősebb Humberto jogot tanult, öccse, Fernando pedig építészetet, együttműködésök kezdetén székeket építettek hétköznapinak tűnő, de a tervezésben szokatlan anyagokból, sokszor maradékokból. 

Most márciusban nyílt életműkiállításuk munkásságuk 35. évfordulójára a Rio de Janieiró-i Kortárs Művészeti Múzeum (MAM RIO) falai között. Életművük szerteágazó, mára már nem csak formatervezőként, hanem belsőépítészként, díszlettervezőként és építészként is tevékenykednek.  Művészetük sokat merít az őket ért környezeti és kulturális hatásokból, a gyerekkoruk emlékeiből, elképzelt vagy valós múltjukból táplálkozó benyomások szövedékéből. Esztétikájukban a brazil indián népművészetet keverik az olasz design hagyományaival. A 20. századi olasz design hatása nagyon erősen jelentkezik munkáikban. Ez egyrészt anyai nagyszüleik olasz származásából adódik, másrészt Massimo Morozzi olasz építész-designer, az Archizoom egyik alapítója fedezte fel a testvérpárt és kezdte el először forgalmazni a Vermelha széket – ennek köszönhetően váltak széles körben ismertté.

A Campana testvérek mintha álmaik zavaros képeiből építkeznének, amikor az álmodás során az emlékek, benyomások egymásba olvadnak. Egy harmincas évekbeli brit író, John W. Dunne mondta azt, hogy nem álmodunk olyat, amit ne láttunk már valaha életünkben. Ebből következik, hogy álmainkban ezen élmények transzformációiként jelennek meg. A Campana testvérek tárgyaira és tervezéseikre formailag egységesen jellemző az ellentétek összepárosítása, a motívumok, minták zavaros túlhalmozása, vagy az arányok eltolódása. Az élőt élettelenné teszik, az élettelent átlelkesítik. 

Munkamódszerük a – szintén Freud által definiált – álommunkához hasonlatos: a tudatalatti képalkotásának folyamata. Campanáék formaalkotása is sűrítéseket, eltolásokat alkalmaz, eddig ismert jelentéseket felcserél, felnagyít, szimbólumokat dekonstruál, ami groteszkké, irreálissá teszi tárgyaikat. Jól megfigyelhető ez érzékletes anyaghasználatukban is. Jellemzően organikus, nemegyszer talált anyagokkal dolgoznak; bútoraik rendszerint erőteljesen taktilis minőségűek: nem csak vizuálisan, hanem más érzékszerveinkre is hatnak. Erre munkásságuk egyik korai darabja kiváló példa, a Cartoon szék, ami különböző méretű, egymásra halmozott plüssfigurákból áll. Hasonlóan a hetvenes évekbeli olasz Superstudióhoz, Campanaék jellemző eszköze itt is a túlérzékenyítés. Szinte túlzó módon akarnak hatni érzékszerveinkre, mint azt a Boa szófájuk vagy Bolotas fotel anyaghasználatában is láthatjuk. 

Belső tereikben gyakran feltűnik egy brazíliai pálmafa szárított leveléből készült, rafia-szerű anyag – akár a 2014-es svéd umeai Bildmuseet kiállításán, ahol hajlongó erdőt képeztek belőle, vagy ahogy a mostani életműkiállításukon. Ugyanez az anyag köszön vissza 2016-ban tervezett são paulói négyszintes villaépületük északi homlokzatán, haj-szerűen beborítva azt. Ennek nem csupán esztétikai okai vannak: a pissava pálma levele hatékonyan védi az épületet az erős napsugárzás ellen. Az építészet egyik toposza az épületet az emberi testhez hasonlítani; ebben az esetben egyfajta megszemélyesítést segít elő egyetlen antropomorf elem. 

Jóval Freud után az építészetelmélet is elkezdte felhasználni az unheimlich fogalmát, elsősorban formai szempontból. Ennek fontos mérföldköve a Horror in Architecture című könyv, mely összegyűjti az építészetben azokat a vizuális tényezőket, amelyek pszichikailag kellemetlenül, kényelmetlenül vagy félelmetesen hatnak.  A könyv külön fejezetben taglalja a túlmintázás jelenségét, amikor egymás mellett túl sok forma, lyuk, szaggatottság jelentkezik, kellemetlen vizuális érzetet okozva. A szintén São Paulóban található Aesop márkaüzletben nagyon hangsúlyos a tradicionális brazil tégla mintázatának túlhalmozása. Mind a külsőben és a belsőben ez a lyuggatott hatás érvényesül. 

Amikor a Campana testvérek terekben gondolkoznak, törekednek egy ott érvényesülő hangulati hatás, atmoszféra létrehozására. Mindezt láthatjuk installációkban, első színházi díszletükben, és a belsőépítészetükben is. A Musée d´Orsay kávézójának enteriőrjében a tükrözés általi torzítás kap hangsúlyt. Ez is értelmezhető egyfajta doppelgänger-motívumként.  

Campanaék művészete nem illúziókeltéssel, a megtévesztéssel él, hanem erőteljes hangulati hatásfokkal, amit alkotásaik formai és anyagi minőséget okoz a tudatalattinkban. A kérdés már csupán az, hogy esztétikai megzavarásuknak mi a célja. Érzékenyítés vagy a tárgyfelfogásunk dekonstruálása? Kizökkenteni minket a hétköznapi kényelemből, új életre kelteni elfakult érzékelésünket, felszítani a kihunyt érzelmeket?

Zsoldos Anna
A szerző művészettörténész, az Architecture Uncomfortable Workshop tagja. A cikk képeit az Estudio Campana bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük Silvia Lunazzi segítségét!
 

Források
Anthony Vidler: The Architectural Uncanny, The MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 1992.
Bartha Judit: Kísérteties beszédek – Kierkegaard romantikus unheimlich-fogalma. Lakoón, 9. szám, 2013. Url: http://laokoon.c3.hu/dok/kierkegaard/bartha.pdf (letöltve: 2020. 04. 27.)
Joshua Comaroff – Ker-Shing Ong: Horror in Architecture, ORO Editions, 2012.
Sigmund Freud: A kísérteties, in. Művészeti írások, Filum Kiadó, Budapest