A FUTURE PLANS terve a Budapest Diákváros és Nagyvásártelep pályázaton

Etikus szakmai viselkedés – így jellemezte a bírálóbizottság a FUTURE PLANS tervét, mely a Budapest Diákváros és Nagyvásártelep környezete pályázatán megvételben részesült. A koncepciót a tervezők írásán és a zsűri véleményén keresztül mutatjuk be. 

A bíráló bizottság véleménye:

"A tágabb környezetéből a szűkebb felé közelítve a köztéri kapcsolatok, zöld-parki tájépítészeti és közlekedési javaslatok, melyek megfontolásra méltóak, kulturáltak. A Duna parti lelépcsőző, döntött síkú köztér szép, tiszta, nagyvonalú formálása Duna partot jól ismerő tervezőre vall. A tájépítészeti formálások humánusak, de az ipari egyszerűség jegyében egyszerre visszafogottak, de erőteljesek. A kétoldali közösségi terek összekötése áramlásszerű átjárhatósága azonban a csarnok építészeti megoldásánál megbicsaklik, mert nincs érdemi kapcsolat. Vagy a kanyonszerű szűkülésekkel és tágulásokkal nem elég áteresztőképességű. Ha ennek tudatos térpszihológiai oka volt, hogy megállítsák és bent tartsák az embereket, úgy ez működik, de nem tartjuk a legoptimálisabb megoldásnak. A három tömeget (iroda-csarnok-kollégium) híddal összeköti, ez egy fontos, jó és hasznosítható gondolat. Az iroda és kollégium színe és anyaghasználata mintegy keretezi a csarnokot, de helyesen az új építésű kollégium újra értelmezi a műemléki épület tégla architektúráját. A csarnokra fókuszálva az egyik legérdekesebb felvetése az eltérő hőmérsékletű, temperált köztes terek sora és az elementáris, szoborszerű, már-már misztikus, jól ismert építészettörténeti formák megidézésének tűnő, azokat absztraháló formák megjelenése a csarnoktérben. Olyan jó ritmusban és arányrendszerben megjelenő geometrikus gesztusokat helyez az erőteljes ipari térbe, melyekhez egyúttal kapcsolja az egyes programelemeket. Az elsőként említett zöld érték nem a kissé gyengén megjelenő apróbb elemeiben jelenik meg, mint pl. a zöldfalak, hanem a nagyvonalú zárásokból és nyitásokból, a levegő és hőmérséklet áramlásból adódik a terek eltérő temperáltsága. A sportcsarnok lezárása az alapötletet gyengíti, térkirekesztést eredményez, még ha a tükröződésével érdekes vizuális hatást is ér el. Egyébként energetikailag és akusztikailag teljesen érthető. A csarnok neutrális megjelenésében stílusos és arányosan nagyvonalú az anyaghasználat és szín, mely itt egybeolvad. Nagyon érdekes szűkülő-táguló izgalmas téri látványok, átlátások keletkeznek szoborszerű testek között. A kollégium szoborszerű formálása a földszint feletti újszerű közösségi tere, absztrakt árkádja alliterál a csarnoképület előtetőjével, valamint megfelel a mesterterv Elképzelésinek. Nagyon értékes városépítészeti gesztus, külseje azonban kultúrházat sugall, nem lakófunkciót. A szellemes és újszerű fogadószinti sportpálya gondolat folytatja a csarnokban megkezdett tömegformálásokat és életvidám látványelem, azonban emiatt a közlekedés nehézkessé válik, a hétköznapi használatát szűkíti. A szobák sajnos szűkösek, a legkisebbek használhatatlanok. A műemléki irodaépületben kiemelendő és dicsérendő a közösségi műhely gondolat az épület jövőbeni használatára. Stílusos a kortárs irodaterek semlegessége, a tágas légterű zöld belső átrium friss, az új irodatéri világtendenciák és kortárs irodai humánkomfort árad belőle. Azt sugallja, hogy majd a leendő használók a saját belsőépítészetükkel, dekorációjukkal, színeikkel vigyék be szó szerint az életet az épületbe. Ez egy elismert etikus szakmai viselkedés."

Építészeti koncepció

Történelmi lenyomatok

Nagyvárosok környezetében, de mára már nyugodtan mondhatjuk, hogy a Földgolyón szinte minden talpalatnyi helyen ott hagytuk a lábnyomunkat. Az értő szem könnyen meglátja ezt a földön és a föld alatt, a vizekben, a növényeken de még a levegőben is.

A tervezési területen ez a mélyre ható lenyomat, ha lehetséges egyáltalán még az átlagosnál is markánsabb. Kirajzolódik a modernizálódó XIX. század végi, XX. század eleji nagyváros fejlődési dinamikája, a szocialista tervgazdaság és a rendszerváltás minden abszurditása és végül most itt vannak a ránk maradt, hátrahagyott romok és a hatalmas nagy üres tér.

A pályázattal töltött elmúlt két hónap élménye hasonlított egy oknyomozó detektívtörténetre, amiből a történet végén még kikerekedik egy újabb történet kezdetének lehetősége, - egy folytatásos regénysorozat ígérete.

A Csepel-sziget csúcsával már 1871-ben „Budapest általános beosztási és rendezési tervére" kiírt tervpályázat díjazott munkáiban is számoltak a pályázók, mint fővárosi kikötőfejlesztési helyszínnel. 1922-től épült a Duna főága mentén a vámmentes kikötő első medencéje és tőle délre a Petróleum-medence. Magyar Királyi Államvasúti összeköttetéssel 1924-től rendelkezett a terület, a vasúti forgalom az ekkor átadott Gubacsi-hídon keresztül indulhatott meg. A Petróleum-kikötőt már 1925-ben átadták, míg a vámmentes medence partján ettől az évtől kezdve hozták létre a kikötő legkarakteresebb épületét, a gabonatárházat. 1926-ban befejeződött a Soroksári-Duna-ág rendezése. Több részből állt össze a kikötőkomplexum: a vámmentes kikötőmedence és a Petróleum-medence mellett az Összekötő vasúti híd pesti hídfőjével délről szomszédos szénkikötő, a Ferencvárosi helyi kikötő és az ipari medence (ma Francia- vagy Bolgárkertész-öbölként ismert vízfelület) is ide tartozott. Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság ellenére a kikötő már a kezdeti években nagy forgalmat bonyolított le, a legfontosabb áruk a gabonafélék, faáruk, bauxit, vasáruk, só és szén voltak. A külön kezelt petróleum-kikötő mellé települő olajipari cégek is ütemesen fejlődtek. Majd egy évtizedig azonban csak nevében volt vámmentes a kikötő. A ténylegesen vámmentes („punto franco") medence megépítése azért volt fontos, mert innentől kezdve lehetett a külföldi árukat szabadon behozni, feldolgozni majd tovább szállítani. Építését 1937-ben kezdték el, partjain a következő években hazai és külföldi feldolgozócégek üzemei is megtelepedhettek. Az ekkor már Magyar Királyi Budapesti Nemzeti és Szabadkikötőnek nevezett komplexum olyan feltételeket biztosított, amilyeneket korábban csak tengeri kikötők biztosítottak. Ehhez a tágabb területet érintő történethez kapcsolódik regényünk apropóját adó helyszín megszületése is.

A II. világháború fordulópont volt úgy az ország, mint a tervezés helyszíne szempontjából. A Nagyvásárcsarnok Zeiss-Dywidag rendszerű vasbeton boltozatainak fele 1944. április közepén bombatalálat miatt a porig megsemmisült. Az esemény tervünkben a nyílászárók kialakításában kapott szerepet. Az újjáépült részt a háborús pusztítás mementójaként, szabadon hagyott nyílásokkal, áramlóan szellős fedett-nyitott terekkel tervezzük a jövőben is.

Metamorfózis – az art deco és a XXI. század

A Nagyvásárcsarnoktól, mint élelmiszer elosztó nagykereskedelmi logisztikai létesítménytől igen nagy ugrás vezet egy új lakónegyed kulturális központjáig. Ez az átváltozás életképtelen lenne, ha nem lennének más, - a szinergiát erősítő fejlődési folyamatok is a háttérben. Van valami utolérhetetlen báj abban, ha egy elhagyott héjba új létforma költözik, majd növekedésnek indul.

5/8
A FUTURE PLANS megvételt nyert terve a Budapest Diákváros és Nagyvásártelep környezete pályázaton

A vízpartok építészete

Budapest egésze nagy ívet futott be az elmúlt száz-százötven évben. A beruházás most még üres héját adó art deco irodaház és a hozzá kapcsolódó modern raktárépület az első valóban globális építészeti stílus egyik első magyarországi lenyomata. Már megépülése során két eltérő építészeti világ, a míves részletekkel épült adminisztratív központ és a rendkívül racionális, takarékos anyaghasználatú áruelosztó. Változás általában a perifériákon esélyes. Budapest frekventáltabb helyein ritka az art deco stílus, mely születése idején a konzervatív klasszikus stílusok, a nemzeti irányzatok és már jelen lévő modern építészet háromszögében létezett.

A beruházás illeszkedik a budapesti Duna-part átmeneti övezeti megújulási folyamatba, melynek bár számos spontán eleme megépült vagy épül már, de ez a barnamezős állami beruházás paradigma váltást jelenthet világszínvonalú előkészítettségével.

A kikötői zónák ahogyan egykor, úgy ma is a városok versenyképességét hirdető helyszínek. Amíg a korábbi ipari, kevéssé környezetbarát tevékenységek következtében a magasabb státuszú polgárok máshol választottak lakóhelyet, addig ma már a folyópartok a legértékesebb befektetési területek.

A szakirodalom a vízpartok kezelésének három irányvonalát különíti el. Regeneráció során a belvároshoz közeli, nagy kiterjedésű, alulhasznosított terek kapnak új funkciókat, így értéknövekedés zajlik, melynek hatására visszatér az élet a területre. Gyakorlatilag visszavezetik a városrészt a város működésébe, de a korábbinál kedvezőbb pozícióval. Rátalálásnak fordítható a „recovery", melynek során egyes épületek vagy épületcsoportok fizikai és funkcionális megújítása történik. Ilyenkor általában meghatározó az épített örökség védelme. Az újrarendezés (recomposition) során pedig egységes karaktert és tartalmat adnak a vízpart eredetileg eltérő funkciójú részeinek. Mindhárom esetén a cél a jobb városi életminőség biztosítása. Ideális esetben ezek a fejlesztések az egész város megítélését javítják, jobb pozíciót biztosítanak számára az éleződő városversenyben.

Jelen pályázat tárgya jól illeszkedik a fenti nemzetközi tipológiába.

Az elhagyott kikötők újrahasznosítására az 1960-as évektől kezdve találunk példákat és ennek megfelelően megfelelően dokumentált tapasztalatokat.  A 80-as évek végéig az önkormányzati vagy kormányzati részvétellel kezdeményezett, de alapvetően magánbefektetések voltak jellemzőek.

Általános hibává vált, hogy a tervezés során még hangsúlyos közösségi szempontok, például a mindenki számára elérhető lakások építése, a közterek elérhetőségének biztosítása és a munkahelyteremtés, gazdaságfejlesztés a gyakorlati megvalósítás során szűkebb réteg érdekei miatt csorbát szenvedtek. Luxuslakások épültek a nagyobb fizetőerejű vásárlók igényei szerint, a területhez kötődő társadalmi rétegek sok esetben kiszorultak az egykori kikötői-ipari zónából. Bár globális léptékben a város pozícióját javították ezek a beruházások, lokális szinten szociális és gazdasági polarizációt eredményeztek.

Az 1990-es években kibontakozó folyamatok során már nemcsak a közvetlen piaci értéknövelésre, a fejlesztéseket követő értékesítésekből szerezhető profit maximalizálására törekedtek. A teljes mértékben szűk szakmai érdekcsoportok vezérelte fejlesztéseket már nem tekintették optimális megoldásnak, a közösségi tervezés és megvalósítás során alkalmazott szélesebb körű partnerség első csírái mutatkoztak. Felismerték a vízparthoz kapcsolódó identitás kialakításának, megerősítésének jelentőségét, illetve azt, hogy a vízpart akkor lesz élő terület, mindennapi tér, ha használói nemcsak „vendégek", hanem új, széles társadalmi rétegek számára elérhető funkciók szükségesek.

Összességében elmondható, hogy a látványos vízparti fejlesztés továbbra is inkább a globális városversenyben élen járó centrumok kiváltsága. A posztindusztriális városban az egyik legnagyobb urbanisztikai kihívás a vízpartok megújítása, azonban messze nemcsak az adott városrész újraélesztése a cél, hanem olyan presztízs-beavatkozásokról van szó, melyek döntően befolyásolhatják a város jövőjét, hatásuk a várostérség távolabbi részein is érződik.

A posztszocialista városok vízparti megújulásának ideális módja, ha közös jellemzőiket és egyedi vonásaikat egyaránt figyelembe veszik a beavatkozások során. Nagyszabású, a város szerkezetét és képét megváltoztató projektekbe csak akkor szabad belevágni, ha már sikerült megtalálni a területhasználati módok közti egyensúlyt és a gyakorlat szintjére emelni a nyugati városfejlesztési ideákat (partnerség, inklúzió, fenntarthatóság). A közszféra közvetítői és ellenőrzői szerepének erősítése szükséges. A tervezési normák lefektetése és az integrált fejlesztés gyakorlatának megteremtése elengedhetetlen a helyi lakosok igényeit valóban kielégítő vízparti fejlesztéshez. Az egy irányba mutató, valóban a város érdekeit szolgáló fejlesztésekhez olyan tervezési dokumentumok megalkotása szükséges, melyek hagynak mozgásteret a magánbefektetőknek is, de garantálják a közérdek figyelembe vételét, és támogatják a közösségek részvételét is. A realitás eddig az volt, hogy – ha meg is van az átfogó fejlesztési szemlélet – a közszférára jellemző forrásszűkösség miatt a lassabban megtérülő, közösségi érdekeket szolgáló projektek késnek, a tervekhez képest szerényebb változatban készülnek el, vagy el is maradnak. A megvalósuló fejlesztések zömét a magántőke finanszírozta, így a város számára szinte kényszerpálya a profitorientált vízparti megújulás. (Forrás: Tolnai Gábor Nándor - doktori értekezés ELTE 2020.)

Fenntarthatóság - környezeti – közösségi – gazdasági értelemben

A csarnok-diákszálló-irodaház épületegyüttes tervezése során a fenntartható építészet központi szerepet kapott. A megújuló energiák mellett a körforgásos gazdálkodás alapelvei és az életciklus-elemzés voltak a meghatározó témák. A mesterterv ambiciózus javaslatait kortárs építészeti eszközökkel ötvöztük. Bizonyos tervezési elvek megjelennek mindhárom épület alaprajzaiban. Ilyen például a modularitás, valamint a különböző élettartamú rendszerek konzekvens szétválasztása, melyek a körforgásos gazdaság megteremtése felé tett első lépésekként értelmezendők. A következőkben az egyes épületek sajátosságaira térek ki.

A csarnok tervezése során fontos szempont volt, hogy a külső héj a szükséges helyreállítási munkákon felül nagymértékben érintetlen maradjon. Emiatt a csarnokon belül elhelyezett funkciók a ház-a házban elvet követik, melyeknél a hőburok külső szerkezetei biztosítják az előírt magas hőszigetelési értékeket. Elkülönítettünk fűtött, fűtetlen, valamint temperált tereket, ezzel is optimalizálva az épület üzemeltetéséhez szükséges energiamennyiséget. A modularitás nemcsak a raszteres szerkezetekben, hanem a vendéglátóegységeknél is megjelenik.
A műemlékvédelem és a megújuló energiaforrások használata sokszor ellentmondásba kerül. Ezt a csarnok egy innovatív javaslattal oldja fel: hagyományos napelemes panelek helyett egy hajlítható, vízzáró réteggel kombinált termék kerül a csarnok filigrán tetőszerkezetére (pl. MiaSolé), ezzel biztosítva mindkét fenti elvárás magasszintű teljesítését, miközben a statikai követelményeket sem növeli a napelem súlya.

A diákszálló alaprajzát és homlokzatát szintén a modularitás határozza meg. A tervezett fémlemez burkolat mentes a környezetre vagy esővízre káros anyagoktól, így a csapadékvíz jól beköthető a mestertervben felvázolt vízgazdálkodási rendszerbe. A külső héjon megjelenő növényzet egy esővíz-gyűjtővel kombinált öntözési rendszer segítségével lesz gazdaságosan gondozva.
A kompakt épülettömeg segíti a szálló energiahatékony üzemeltetését. A kéthéjú homlokzati megoldás amellett, hogy izgalmas erkélymegoldásokat eredményez, a nyári túlmelegedés ellen is véd. A diákszálló tetején is megjelenik a már említett MiaSolé napelem.

Az irodaépület nem rendelkezik külön gépészeti helységgel, ehelyett rákapcsolódik a csarnok rendszeire. A teljes épületegyüttes hőellátását a közeli szennyvíztisztítótelep hulladékhőjét, valamint a termál kutak hőenergiáját hasznosító hőcserélő-erőtelep (távhőhálozat) biztosítja. A hűtési igényt pedig a Duna vízét hasznosító víz-víz alapú csáposkutakkal működő hőcserélőrendszer biztosítja.

A fenntartható építészet társadalmi tényezői sokrétűen mutatkoznak meg. A csarnok nemcsak sportolási lehetőséget és rendezvényhelyszínt biztosít, de a beltérben kialakított futópályával, a fedett-nyitott elven működő vendéglátóegységekkel, a diákszálló közösségi tereivel, az irodaház előcsarnokával, valamint az épületegyüttes és a vízpart közötti nagy közterületre tervezett növényzettel és vizes elemekkel találkozási pontot, kikapcsolódási és rekreációs lehetőséget nyújt a környékbeli lakosoknak, valamint az épületegyüttes látogatóinak. Mindhárom épület akadálymentesített, az összes alapfunkció könnyedén elérhető kerekesszékkel/babakocsival.

A belső terek kialakításában nagy hangsúlyt kap a magas használati minőség, ezzel együtt a jó levegőminőség, melyhez a gondosan méretezett szellőztető rendszer mellett a megfelelő anyagválasztás biztosít. Lehetőleg kis ökológiai lábnyomú, regionálisan elérhető, vagy újrahasznosított építőanyagokat részesítünk előnyben és arra is figyelmet fordítunk, hogy az anyagok minimális oldószer, formaldehid vagy egyéb károsanyag-kibocsátással rendelkezzenek. A magyar építőiparban is erősödik a környezetbarát termékek piaca, ezért ajánljuk az ennek megfelelő védjeggyel ellátott anyagok beépítését.

A gazdasági fenntarthatóság elemi pillére az életciklusköltségek minimalizálása, valamint az építési költségek racionális keretek között tartása. Ezeket is segítik a körforgásos gazdaság felé tett lépéseink. Ez a projekt alapozhatná meg a cirkuláris gazdaság magyarországi felvirágzását.

A környezeti fenntarthatóság nemcsak a már említett ökologikus építőanyagok előnyben részesítését jelenti, hanem a szürke energia, üzemeltetési energia, mobilitás és a növényzet, valamint vízgazdálkodás témái is ide tartoznak. Az autómentesség és a minőségi tömegközlekedés megteremtése szintén jelentős javulást okoz a városrész ökológiai lábnyomában.

Épületek részletes ismertetése

Nagyvásárcsarnok

A Nagyvásárcsarnok épülete egy „ready made art" – egy talált, mára már erodált tárgy, olyan mint egy elhagyott csigaház meszes héja. Megmaradt anyaga vasbeton, míg a hozzáadott anyag az acélszerkezetek és könnyűszerkezetes építőpanelek.

A Nagyvásárcsarnok talajban lévő szerkezeteit a mértékadó talajvíz szintje miatt talajvíz és annak hidrosztatikai nyomása terheli. A belső terek funkciójából adódó porszárazszárazsági igényszint miatt, teljes értékű szigetelés építése szükséges. A vízszintes padlószerkezetben szerelőbeton és két réteg bitumenes vastaglemez szigetelés készül, amit a meglévő határoló falakon a mértékadó talajvízszint magasságáig fel kell vezetni. A padlón vízszintes vasbeton ellenszerkezet készül, a határoló falak előtt pedig a födémekhez visszatámasztott vasbeton falazat.

A lábazatok csapadékvíz elleni védelmét biztosítani kell, ezt injektálás, vagy bitumenes lemez lábazatszigetelés adja. Az üzemszerűen járható burkolt, földszinti tetőn egyenes réteg felépítésű lapostető készül.

A tetők az energetikai szabályozás figyelembevételével, üzemszerűen nemjárható, egyenes rétegfelépítésű, belső vízelvezetésű lapostetőként készül. A födémszerkezetre párazáró lemez, PIR hab hőszigetelés készül, amire FPO lemez csapadékvíz szigetelés kerül.  A vápacsatornák vízelvezetése összefolyókkal történik.

A tetőre kerülő fotovoltaikus energiatermelőket a szigetelésre integrált módon tervezzük beépíteni, a donga héjazat geometriáját követve.

Belső téralakítását tekintve a megszokott, akár még a középületeinkre jellemző térarányokhoz képest is komoly léptékváltást jelent az ipari, raktározási használat, mint előzmény. A Nagyvásárcsarnok szinte már a mai multinacionális kereskedelmi hálózatok logisztikai központjainak léptékéhez mérhetően épült majdnem száz évvel ezelőtt.

Funkcionális elrendezését a párhuzamos funkciók együttélése és kiterjedése határozza meg minden irányban: észak felé a park irányában, dél felé a Duna-parti tér irányában, de szoros a kapcsolat és átjárhatóság úgy az irodaház, mint a diákszálló irányába. Célunk a sokoldalú eseményorientált használat lehetőségének megteremtése. A belső térben a beépített hőburokkal lehatárolt funkciók körüljárhatósága biztosítja a párhuzamos rendezvényszervezés működésének lehetőségét.

Irodaház

Az épület újjászületésénél a flexibilitás elve vezérelt minket. A földszint + ötszintes épületrész irodaház, a szuterén+földszintes hátsó rész a startup ház. A munkahely, mint élettér/élőhely: élhető helyet teremt, belakja a helyet, munkán kívüli tevékenységeknek is teret ad.  használat szabadság: a terek, térrészek átrendezhetők, csereszabatosság, online foglalási rendszer. Az egyszerűség: az egyszerű térszervezésben, műszaki megoldásokban, karakterben keresendő a flexibilitás kiteljesülése.

A belső udvar mindkét egységgel kapcsolatban áll, körülötte kerengőszerűen körbemenő közlekedősávról nyíló terek, az udvar felől kifejezetten közös használatú, nyitott funkciók. A tetők használata elérhető a nagy iroda és a startup egység közönsége számára is. Panoráma-irányok, kortárs kiegészítésként karakteres filigrán szerkezetű és megjelenésű vásznas lefedések.

Az egész épület az akadálymentesség jegyében épül. Vizes funkciók kompakt, jól elérhető elhelyezése is az egyszerűség és flexibilitás elvét erősíti. Egy mosdóblokkon belül nincsenek ajtók, ez higiénikus és biztonságos kialakítás a fertőzésveszélyes kilincsmegfogások minimalizálásával. A berendezési sémák változhatnak, az épp nem használt bútorokat tárolószekrényekben tárolják.

Az irodaház talajszinti szerkezete több magasságban lévő padlóvonallal készül. A mélypince szinten talajvíz elleni szigetelés kialakítása szükséges, ennek technológiája igazodik a vásárcsarnokhoz. A magasabban fekvő pinceszinten talajnedvesség elleni szigeteléssel készül a szerkezet.

Az épület műemlék, így a falszerkezetek külső oldali hőszigetelésére nincs lehetőség, az utólagos hőszigetelés kialakítása belső oldali, páraáteresztő ásványi szerkezetű hőszigetelő táblákkal történhet. A tervezés során ennek méretezése indokolt.

A zárófödém egyenes rétegfelépítésű üzemszerűen nem járható, hőszigetelt tetőszerkezetként épül, a csapadékvíz szigetelés anyaga FPO lemez lesz. A tető hővédelmét Pir hab, lejtésének kialakítását ékbevágott pir hab hőszigetelés biztosítja.

Diákszálló

Tömegformálás és anyaghasználat a Mesterterv előírásainak fényében:

A diákszálló épületegyüttes esetében valamelyest szabadon lehetett formálni az épületet. Ugyan meg kellett felelni bizonyos beépítési paramétereknek, például a beépítési kontúr, az épületmagasság és egyes homlokzati megjelenési kritériumok. Az épület tömegformálása ezen előírások és a képzelőerő mentén alakult. Az alapgondolat az volt, hogy ez az új épület merőben különbözzön formailag mind a vásárcsarnok, mind az iroda épületegyüttesétől. Mivel egy fontos közlekedési csomópontban helyezkedik el, egyértelmű volt, hogy valami szokatlan, egyedi megjelenést képviseljen. Mondhatni szobor legyen.

A tetőforma kialakítására is határozott irányelveket ad a mesterterv, ezért miért ne lehetne hasonló a homlokzat is? Ettől az ötlettől vezérelve, miszerint magastető esetén a tetőgerinc nem lehet merőleges egyik homlokzatra sem, miért ne vonatkozhatna ez az állítás magára a homlokzati falra is? Így történt, hogy a keleti északi és nyugati homlokzatok 85°-os szögben kifelé dőlnek, a főbejárat felőli, déli homlokzat pedig 80°-os szögben hajol a bejárat fölé. Azzal, hogy kifelé dőlnek a falak, részben természetes árnyékolóként is működnek. Hiszen a legmelegebb déli órákban, amikor a legmagasabban jár a nap, az egész épület árnyékba borul.

Anyaghasználat tekintetében az üveg és a fém dominál. A főbejáratnál egy érzékenyen felnyitott és visszahúzott üvegfelületet látunk. Ez elegendő fényt juttat a földszinti főbb funkcióknak, valamint így teresedés alakul ki az épület előtt. További nagyobb megnyitás látható a keleti és nyugati homlokzatokon, sejtetve a mögöttük meghúzódó közösségi funkciót. A kollégiumi szobák ablakai szabályos rendben sorolva jelennek meg, illeszkedve a burkolati kiosztáshoz. A homlokzatburkolat anyaga perforált corten acéllemez, amely hivatott visszautalni a Nagyvásártelep épületegyüttesének anyaghasználatára. Ezen a ponton lehet összefüggést találni a három épület között.

A diákszálló formavilágát tekintve rendelkezik még egy különleges elemmel, ami szó szerint összekapcsolja a vásárcsarnok épületével. ez pedig nem más, mint egy részben fedett és zárt összekötő híd.

4/8
A FUTURE PLANS megvételt nyert terve a Budapest Diákváros és Nagyvásártelep környezete pályázaton

Funkciók

Az épületbe egy impozáns bejáraton keresztül lehet bejutni, ami végig üvegezett, így biztosítva a megfelelő természetes bevilágítást is. ahogy megérkezünk, egy fogadótérben, lobbiban találjuk magunkat, ahonnan több lehetőség közül is választhatunk. Szemben egy kis „porta egység" foglal helyet, ez csak időszakosan üzemel, amikor a várható legnagyobb a forgalom (reggeltől estig). A kollégium egyes ügyei itt intézhetők, valamint a konditerem kulcsai is itt kérhetők el. A konditerem a földszint baloldali sávjában helyezkedik el, nemenkénti öltözővel és több teremmel. Elsősorban a kollégisták járnak ide, de külsősök is jöhetnek.  A lobbitól jobbra egy kávézó található, amit bárki látogathat. A földszint hátsó részén kapott helyet egy nagyméretű kerékpártároló, ami kártyás beléptetőrendszerrel működi, valamint egyéb a kollégium működéséhez szükséges helyiségek (gépészet, mosókonyha, raktár, orvosi szoba).

A porta mellett kártyás beléptetőrendszer segítségével lehet az emeleti szintekre feljutni. Itt találhatóak a kollégiumi lakószobák és a hozzájuk tartozó közösségi terek. A szobák kialakításánál fontos volt, hogy egységes méretekkel rendelkezzenek a sorolhatóság miatt. Egy egység falakkal együtt 3,25 m széles. A szobatípusok sokfélesége miatt azonban csak részben tudott teljesülni. Minden lakóegység egyforma szélességgel rendelkezik, viszont a hosszuk eltérő. A legoptimálisabb szobaszám eléréséért a három hosszabb oldalra vannak felfűzve. A keleti és a nyugati oldalakon 6 m, az északin pedig 7 m hosszúak az egységek. Az északi oldali szobák mindegyiker rendelkezik saját konyhával, a keleti és a nyugati szobák vegyesen vannak kialakítva, javarészt konyha nélküliek, viszont hozzájuk közelebb esik a közös konyha.

A homlokzatra felfűzött szobák jól kiadják a közlekedési útvonalakat. Az általuk lehatárolt trapéz alakú belső mag tartalmazza az összes egyéb kiszolgáló funkciót. Itt található az étkező, konyha, közös vizesblokk, lépcsőházi mag és közösségi terek. Ennek a trapéznak érdekessége, hogy az északi végén egy újabb lépcső található. Ez elsősorban nem közlekedésre szolgál, hanem igyekszik egy újfajta térélményt nyújtani. Külön kis „ülőkék" vannak rajta elhelyezve, hogy kényelmesebbé tegyék a „lépcsőn való ücsörgést". Azért is fontos ez az elem, mert közösségteremtő ereje van. Itt nem lehet elbújni (arra vannak máshol kialakított kis zugok az épületben), talán könnyebb beszélgetést kezdeményezni, ami a mai modern világban egyre nehezebb. Ez a lépcső az első emeletről indul és egészen a tetőteraszig felmegy. Egy nagy üvegtetővel van lefedve, hogy a lehető legtöbb napfényt juttassa az épület belsejébe.

Az épület tartogat még egy meglepetést, méghozzá az első emeleten. Ez pedig nem más, mint a diákszállót és a vásárcsarnokot összekötő híd. Ez az elem is tartalmaz leülős pihenőket, padokat és még egy nagy terasszal is rendelkezik. Ide jó időben ki lehet ülni és élvezni a napsütést és egy finom kávé mellett készülni a következő előadásra. A híd nem csak pihenésre és tanulásra szolgál. Az a kollégista, aki komolyabb labdasportokat szeret űzni, esetleg elfogyasztani egy finom ebédet a vásárcsarnok menzáján, nem kell kimennie az utcára. Közvetlenül át tud sétálni a kollégium épületéből a vásárcsarnokéba. Természetesen az illetéktelen behatolás elkerülése végett a vásárcsarnok felöli oldalon kártyás beléptetőrendszer gondoskodik a biztonságról.

A következő nagyobb attrakció a tetőn történik. Itt északi és déli irányban is ki lehet menni az impozáns tetőteraszokra, amiknek egy része zöldtető. A megfelelő szobaszám elérése érdekében itt is található pár lakóegység, szigorúan saját konyhával. Ezen a szinten már nincsen közösségi konyha és a vizesblokk is kisebb. Itt a nagy tetőteraszoké a főszerep.

Közterület használat

A Mesterterv szerinti téralakítás differenciált továbbfejlesztését tűztük ki célul. A Ráckevei Duna felé lejtő terep lehetőséget ad lépcsős térkialakításra, mely változatos térhasználatot tesz lehetővé. Ez a megfontolás a teret három, egymástól markánsan eltérő használatú mezőre tagolja: (1) A déli oldal a legmarkánsabb elem, közkedvelt helyszín lehet a tavaszi-nyári időszakban a naplemente felé tájolt, fák alatti köztér. A teret határoló magasabb beépítések földszintjén található vendéglátóhelyiségek az itteni beszélgetések, szórakozás kiszolgálói is. Az szociális héttérhelyiségek a 0-24 nyitva lévő vásárcsarnok épületében is megtalálhatóak. (2) A középső térrész időszakosan változó használatú. Az év egy részében szabad tér, városi sportok szerelmesei számára használható, más idősávokban pedig kültéri rendezvények, vásárok, fesztiválok rendezhetők itt. A burkolatváltás kijelöli az ideiglenes építmények helyét. (3) A nagy burkolt felületek nyáron felmelegednek, éjszaka visszasugározzák az elnyelt hőt. Ezt a vásárcsarnok tetőfelületére hulló csapadék összegyűjtésével szűrőrendszeren és csobogókon keresztül történő levezetésével, víztükrök és medencék kialakításával ellensúlyozhatjuk. A köztéri víz emellett felértékeli a kapcsolódó felületeket, játékra invitál. (4) Az épületek földszinti padlósíkja és a csatlakozó terepszint közötti különbséget lépcsőzetes, változatosan mozgatott szintváltásokként képzeljük el. A füvesített villamospálya melletti sétány kiegészítése jön létre fent, napközben árnyékos sétákat lehet tenni, vagy a kitelepült vendéglátóegységek teraszain lehet beszélgetni, pihenni, gondolkodni.

Sánta Gábor

Szerk.: Paár Eszter Szilvia