A Ház, az Erdő és a Fotográfus
Magyarországon kevésbé jellemző, hogy állandó lakhelynek szánt családi ház építésénél fa legyen a meghatározó építési alapanyag. A Turányi Bence építész és a T2a iroda által tervezett háznál a festői környezet megkívánta az erdőbe illeszkedő faházat. Batár Zsolt fotográfus képei pedig bemutatják, hogy az épület minden évszakban más és más arcát mutatva hogyan él együtt környezetével.
Az erdei lak Batár Zsolt fotókiállításán is bemutatkozik, amely május 25-ig tekinthető meg a MÉSZ Kós Károly termében.
FAHÁZ
A Ház előre gyártott, rétegelt-ragasztott fapanelekből készült. Kívül egy kicsit érdes és szálkás, belül pedig bútor simaságú, puha és meleg. Egy percig sem volt kérdés, hogy az Erdő szélén ebből fogunk építkezni.
A gyártónak megküldött digitális adatszolgáltatás, és a helyszínen összeszerelt állapot között egy hét (!) telt el. A gyártmánytervek véglegesítése után két nap volt a gyártás, egy a szállítás, újabb két nap alatt pedig összeszerelték a Házat. Gyors, tiszta és precíz munka volt, kis kalanddal.
A Házban tapasztalható klimatikus és légállapotok (a fa illata…) messze meghaladják minden előzetes várakozásunkat. A szó szoros értelmében lélegző, élő szerkezetről van szó, melyet a Család gyorsan birtokba vett és belakott. Télen az Erdőből vett fával táplált kályhával és kandallóval fűtik, nyári éjszakákon az Erdőből leszálló hűvös levegővel átszellőztetik. Reggelente madárcsicsergésre ébrednek.
FEKETE FAHÁZ
A Ház az első perctől és skicctől kezdve fekete volt. A homlokzat végleges anyagát aztán az Élet és az anyagi lehetőségek közösen határozták meg. A lehető legegyszerűbb, UV‑álló, kívülről vízszigetelő, de belülről páraáteresztő fólia mellett döntöttünk. Télire aztán elkészült a steppelt pehelykabát is, amit aztán a következő nyáron deszkákkal szorítottunk rá a stafnivázra − nem azért, hogy szebb, hanem hogy tartósabb legyen. Lehet, hogy egyszer még egy újabb réteg (fekete deszkaburkolat?) kerül majd rá, ha úgy hozza a Sors (vagy az ún. „Műszaki Szükségszerűség"…).
A HÁZ, AZ ERDŐ ÉS A FOTOGRÁFUS
A Ház folyamatosan beszélget az Erdővel, akivel pár éve összeköltözött. A kezdeti élettársi viszonyból mára jól működő házasság lett. Közös életüket a Fotográfus nap mint nap, minden évszakban megörökíti. Néha legálisan, előre jól megválasztott beállításokat komponál, néha − lesifotósként − az éjszaka kellős közepén, holdvilágnál vagy az utcai lámpa alatt kapja le Őket. De Batár képein – Gregory Crewdson képeit idézve – még a közvilágításnak is fontos szerepe van. A téma, vagyis a Ház és az Erdő lassan Múzsává nemesedik, és a fotóművészet inspirálója lesz. A sorozatok bensőséges viszonyról, megértésről és személyességről tanúskodnak. Önálló alkotásként, az életmű fontos állomásaként értelmezhetők.