A kerítésen innen és túl - Velencei Építészeti Biennále tervpályázat
A kínai nagy fal, a vasfüggöny vagy a berlini fal egykor politikai célokat szolgáltak, mára viszont az egyetemes művészet részévé avanzsáltak. Raushenberger János pályaművében ezt az analógiát követte és emelte be a szerb-magyar határon épített kerítést a sorba. A kiállítás a műalkotássá válás folyamatot próbálja felidézni, nyomon követni és egy új szellemi-filozófiai közegbe helyezni.
A projekt szakmai koncepciója
A 21. században Magyarország leghíresebb, a legtöbb figyelmet felkeltő építészeti projektjévé vált a szerb-magyar határon 2015-ben felépített határkerítés. Ez a szituáció egy művészeti projekt keretében kerülhetne a 2018-as Velencei Építészeti Biennálén bemutatásra.
Bár a projekt közvetett előzményei – többek között a kínai nagy fal, a vasfüggöny és a berlini fal – egykor ugyancsak politikai célokat szolgáltak, mára az egyetemes művészet részévé is váltak. A történelem során a magyar határkerítés is bekerül majd az emberiség történetének ilyen típusú, legismertebb műalkotásai közé. Ezt a folyamatot próbálná felidézni, nyomon követni és egy új szellemi-filozófiai közegbe helyezni a tervezett kiállítás. Eddig szinte előzmény nélküli az a szituáció, hogy egy ország, mely a jelenben egy történelmi szükségszerűség keretében hoz létre egy határhelyzetet, most azt a jövőbe mutató módon, művészeti produktumként állítja ki a világ egyik legjelentősebb nemzetközi építészeti bemutatóján.
A kiállítóteremben a határon felállított kerítés egy 25 méteres szakasza kerülne bemutatásra, mind a zárt belső, mind pedig a nyitott, udvari kiállítótérben kettéválasztva a teret. A bejövő látogató a külső oldalról, a kerítés drótakadályokkal határolt feléről érkezne a kiállításra. A belső térben, a Kerítés két végén megnyitott részen biztosított átjárási lehetőség egyben a látogatók pozícióját is meghatározná: egyik oldala a „kintiek", a másik oldala a „bent lévők" helyzetét mutatná be.
Bár a szituáció elsősorban a látogatóra bízza, hogy hová pozicionálja magát, mit kezd a térrel, milyen aktivitást fejt ki benne, a kiállítóterem falain különböző képek jelennének meg: fotók a fal építéséről, a nemzetközi sajtó híradásai, különböző dokumentumok és a kerítésről a kiállítás számára készített videófelvételek. Mindazonáltal a kiállítási szituáció lényege az interaktivitás. Ez nemcsak a látogatók pozícióváltását („kint" és „bent") jelentené, hanem jelenlétük folyamatos meghatározottságát is.
A kerítés tetején elhelyezett videokamera folyamatosan közvetítené a pavilonban történteket, a terem két üres falán pedig kivetítőn a kiállítás megnyitása óta eltelt időszak eseményei lennének láthatók. A bejáratnál naponta új hordozófelület fogadná a látogatókat, melyen kifejthetnék véleményüket a kiállítótérben általuk létrehozott helyzetekről (például szelfizés). A szöveges, rajzos táblák a kiállítás részévé válva külön gyűjteménybe kerülnének, és mind a kiállítás honlapján, mind pedig Facebook oldalán követhetők lennének.
A kiállításhoz saját akusztikai anyag készülne. Víg Mihályt kérném fel egy hely- és időspecifikus akusztikai környezet megkomponálására és létrehozására, mely finom hangzásaival, lépések hangjával és csendjeivel a néző jelenlétét egyedivé tenné.
A néző a kiállítás terébe két irányból térhet be. Ha balra indul, akkor a Facebook oldal előtt halad el, ha jobbra, akkor a kiállítás honlapjának képe előtt. Az itt elhelyezett feliratok arra biztatják, kapcsolódjon aktívan a közösségi oldalakon a kiállításhoz (mintegy reklámot is csinálva a projektnek).
A kiállítás ideje alatt különleges művészeti programok hívnák fel a nézők figyelmét a magyar pavilonra (sajtótájékoztató, művészeti események és bemutatók magyar és külföldi vendégművészek közreműködésével, Ai Weiwei, Banksy, Forgács Péter, drMáriás, TNPU, Várnai Gyula és mások tervezett meghívásával). A pavilonban ajándéktárgyak (számozott grafikák, eredeti kerítésdarabok, képeslapok, selfie-print) is kaphatók lennének. Az esemény külön Facebook-oldala pedig a közvetlen látogatói reakciókat is lehetővé teszi. A kiállítás nyitvatartásának ideje alatti összes történés itt összegződne, maga a kiállítás pedig ekkor nyerné el végső formáját.
A kiállításhoz kétnyelvű katalógus és kiadvány készülne. A kiállítást összművészeti projektként (építészet, film, képzőművészet, fotó, performance) szeretném létrehozni.
Rauschenberger János