A kölcsönösség dinamikája
Tiszta egységével, formai nyugalmával messze kitűnik egy új családi ház a lankás domboldalra felkúszó ürömi lakópark építészeti zűrzavarából. A környező villák anakronisztikus részleteivel, tornyaival, oszlopos portikuszaival, „mediterrán" rusztikusságával szemben az épület kompakt formavilága, téglaburkolatának derűs természetessége igazi vizuális megkönnyebbülést jelent. Haba Péter írása Selényi György ürömi villájáról.
Tiszta egységével, formai nyugalmával messze kitűnik egy új családi ház a lankás domboldalra felkúszó ürömi lakópark építészeti zűrzavarából. A környező villák anakronisztikus részleteivel, tornyaival, oszlopos portikuszaival, „mediterrán" rusztikusságával szemben az épület kompakt formavilága, téglaburkolatának derűs természetessége igazi vizuális megkönnyebbülést jelent.
Előnyös az épület pozíciója is: a terület legmagasabb részén, a házak között futó központi út kanyarulatánál, egyfajta településszerkezeti tengely végpontjánál áll. A tervezők, Selényi György és Pásztor Ádám azonban jó érzékkel kerülték el a hangsúlyos térbeli helyzetből könnyen adódó nyers, terpeszkedő frontalitást. Az utóbbi években Magyarországon is gyakran alkalmazott hasáb alakú, nyeregtetős „ősi" házforma jelenik meg a lépcsőzetesen emelkedő telken, de az épület e tiszta alapformája a völgy felől érkező látogató számára nem fedi fel magát azonnal. A ház ugyanis a terepadottságok miatt enyhe átlóban kimozdul a felvezetőút tengelyéből, s ekképp a fő hangsúly az egyik sarokra esik. Nem véletlen tehát, hogy a tervezők a belső funkcionális rendszer és a külső kompozíció szempontjainak bravúros összehangolásával éppen ezen a ponton bontották fel a ház formai-szerkezeti zártságát: a falak elhagyásával az épülettömegbe bevont, de teljesen nyitott teraszt alakítottak ki. Ezzel a ház feltárulása könnyed és szelíd, mégis világosan megmutatja az épület konfigurációját, szerkezetét, léptékeit.
E finoman mérlegelt viszonyulások a funkcionalitást is gazdagítják: a sarkon elhelyezett terasz szélesen elterülő tájat, mélybe futó hatalmas teret nyit a lakók számára. A ház egész rendszerére, belső „életére" is ez a kölcsönösség, a diszpozíció, a kompozíció, a forma és a rendeltetés egyenrangúságában kibontakozó téri összjáték jellemző. Ezt a ház központi tere, a két szint magas étkező körül csoportosuló terek közötti finom elhatárolódások és kapcsolódások sajátos ritmusa tükrözi a legélesebben. A terek tagolásának alapja a szinteltolás: az előtér, az étkező, a konyha és a hátsó kertbe kivezető, félig nyitott tér közös síkon helyezkedik el, viszont a nappali és a hozzá tartozó terasz már kissé mélyebbre, a hátsó kert medencéje pedig magasabbra került. Ez a lépcsőzetesség egyfelől a funkciók (illetve az összetartozó funkcióegyüttesek) világos elkülönülését segíti, másfelől egyetlen közös rendbe szedi a térsort, szerves egységbe fűzve a belső helyiségeket a kerttel. A térrendszer dinamikáját is ez a sajátos mozgás adja meg, a szintváltások sora ugyanis nem a bejárat által kijelölt tengelyt követi, hanem átlósan vonul keresztül a házon és a kerten, s ekképp megbontja az épület kiegyensúlyozott, derékszögű rendjét. Az alapformákat oldó elemek a külső összképben is fontos szerepet játszanak: az utcára néző oldalon és a hátsó kerti fronton egyaránt egy-egy – az alaprajzon egymás fordított tükörképeként megjelenő – előreugró kubus erősíti a homlokzatok plasztikáját. E két ellenpont tehát ismét átlót von a házba, de már nem térrendszerbeli, hanem tömegformálásbeli értelemben.
A ház fő szervezőerejét az étkező tágas tere jelenti, amely egyszerre centrális és szétáradó jellegű tér, mintha mindennek a kiindulópontja lenne: innen a ház összes eleme, a konyha, a hátsó kert, a nappali, a tető alatt futó emeleti galéria és az onnan nyíló szobasor belátható. Azzal, hogy az étkező utcai frontja zárt maradt (csak üvegtéglabetétek engedik be a természetes fényt), a tervezők biztosították, hogy a tér ne veszítse el ezt a sajátos szerepét, ne váljon a tájba „kifutó" egyszerű térbővületté – bizonyságát adva annak, hogy a látszólag egyszerű építészeti döntések is alapjaiban határozhatják meg egy ház világát.
Haba Péter
(a cikk eredetileg az Átrium 2011/3-as számában jelent meg.)
Családi ház Ürömön
vezető tervező: Selényi György
építész szerzőtárs: Pásztor Ádám
tervezés éve: 2006-2007
kivitelezés éve: 2007-2009
generáltervező: ketteS műterem
modell: Antal Molnár Zsófia és Földi Tímea
szerkezet tervező: Facskó Gergely
gépész tervező: Oltvai Tamás
elektromos tervező: Handó József
kertépítészet tervező: Csontos Csenge
generálkivitelező: Zsidek Pál
11:42
Kár hogy nincs helyszínrajz és északjel a terveken, segítene megérteni az alaprajzokat. Így nem értem a földszinti alaprajzot. Van egy étkezőm és egy nappalim, amiket megnyitok egy utcai teraszra (nagyobb vendégség esetén a társaság az utca fele van terelve), aztán van egy védett hátsó teraszom, baromi jó medencével, amire a konyhát és az étkezőt nyitom, de a nappalinak egy árva ablaka nincs errefelé. A szöveg dicséri ezt az átlósságot, de az okát nem fedi fel (kilátás?, megrendelői igények?) Mindezek mellett örömteli a végigtervezettség, kár hogy a téglaburkolatot éjszaka rakták fel.
22:10
A múltkor megismerhettünk egy kevésbé sikerült épületet szép részletekkel (azóta nyoma veszett az Építészfórumról), most láthatunk egy jó épületet kevésbé sikerült részletekkel. Utóbbinál főleg az erkélykorlátra, és a gyatra minőségű, meg amúgy is átgondolatlan rajzolatú külső homlokzatburkolatra gondolok. Ismerve a hazai kivitelezést, ezek egyáltalán nem biztos, hogy a tervezők hibái.
13:10
@1234: Nekem tetszik. Biztos Turányinak is. http://t2a.hu/epiteszet/epulet/gal-1-4
21:45
Nagyon meggyőző, remek épület, méltó tálalásban, akár az ismertető írás szövegét, akár a bőséges és jó képanyagot tekintjük. Egyedül a "a ház központi tere, a két szint magasságú étkező" furcsa. Nem is a tér maga, hiszen igaz és méltányolandó, amit a szerző ír: "azzal, hogy az étkező utcai frontja zárt maradt (csak üvegtéglabetétek engedik be a természetes fényt), a tervezők biztosították, hogy a tér ne veszítse el ezt a sajátos szerepét, ne váljon a tájba „kifutó” egyszerű térbővületté." Értem, csakhogy ez a tér túl jól sikerült: magassága és emelkedettséget sugalló ablakrendje miatt szinte szakrálissá lett. Ehhez képest ez csupán egy étkező, a leginkább földhöz ragadt, mindennapi funkciókkal és bútorokkal hervasztva - egyszersmint kissé elidegenítve a családi élet talán legmeghittebb mozzanatát, a közös étkezést...