"...a terek kialakítása alapvetően eltér az eddig megszokottaktól."
Beszélgetés az Erzsébet-téri Kulturális Központ és Park építész tervezőivel.
Az egész huszadik századon átívelő vajúdás után, számos elhelyezési és építészeti tervpályázatot követôen 1998-ban Bán Ferenc építész nyertes pályaműve alapján az Erzsébet téren kezdték építeni az új Nemzeti Színházat. A nemzet új színházának építése azonban politikai csatározásoknak esett áldozatul. Az 1998-as választást kormányváltást követően az új vezetés a már folyó építkezést leállította, így alakult ki az a betonnal kiöntött teknő, amit a szájhagyomány nemes egyszerűséggel csak "nemzeti gödör"-nek kezdett emlegetni.
Adva volt tehát a város egy igen értékes területe, ahol hajdanán egy meglehetősen csúf parkoló és a város közúti távolsági közlekedését lebonyolító autóbusz-pályaudvar "díszítette" a városképet. (A parkoló helyén korábban lakóházak álltak, az ún. Marokkó-udvar, a szerk.) A megkezdett és leállított építkezést követően sem lett sokkal jobb a helyzet, a korábban elkészült mélygarázs szomorú és reményvesztett szerkezetének pucér betonfalai kandikáltak ki az építkezést eltakaró kerítés mögül. A helyzet tarthatatlan volt. A rettenetes mennyiségű anyag és munka, amit addigra már bedolgoztak az alépítménybe, nem veszhetett kárba. Kiírtak hát egy újabb pályázatot a megbontott terep rendezésére.
A pályázat győztese a nagyon fiatal építészekből összeállt Firka Építészeti Stúdió lett. Az ifjú építészek elmondása szerint nem volt sok pályázó. Így aztán az eredményhirdetéskor, amikor bejelentették, hogy egy pályázót kizártak a versenyből, és felolvasták a második helyezett nevét is, már csak azon kellett izgulniuk, hogy ne ők legyenek azok, akik formai hibát vétettek. Annál nagyobb volt az öröm, amikor kiderült, hogy az ő pályázatukat érdemesítették megvalósításra méltónak.
ÉF: Mi indított benneteket, hogy a Nemzeti Színház helyén tátongó gödörre kiírt pályázaton részt vegyetek? Egyáltalán, szoktatok-e pályázni, és ha igen, akkor ki dönti el közületek, hogy melyik pályázaton induljatok?
Bikki István: 1999 nyarától folyamatosan pályáztunk. Nagyon sok pályázaton vettünk részt, általában olyanokon, melyek érdekesebbek és építészetileg komoly kihívást jelentenek számunkra. A Gödörre kiírt pályázat is izgalmas feladatnak ígérkezett, ha bár csak az utolsó pillanatban döntöttünk róla, hogy megmérettetünk.
ÉF: Mennyire volt megkötve a tervező keze a pályázati kiírás alapján?
Bánfalvi Koppány: Annyiban volt megkötve a kezünk, hogy pályáztathatták volna kizárólag a funkciót, és csak utána kellett volna a programot konkrét ház formájába ölteni. Tehát ilyen szempontból igenis kötve volt a kezünk.
B.I.: A másik kötöttség az elkészült alap volt. A pályázatok elbírálásánál igen komolyan latba esett, hogy mi nem nyúltunk a körítő vasbeton résfalhoz, amit a Nemzeti Színházhoz már elkészítettek. Ez részben gazdaságilag, részben időben igen nagy megtakarítást jelentett.
ÉF: Hogyan alakult ki az a pályázat, ami végül is elnyerte a zsűri tetszését?
B.I.: Műhely munkában két különböző pályaművet kezdtünk kidolgozni. Ezek alapvető építészeti gondolatban nem különböztek egymástól, de a nyertes terv mégis sokkal nagyvonalúbban kezelte a tereket, a párhuzamos terv másként rakosgatta le az adott funkciókat.
B.K.: Az én emlékem szerint a másik terv sokkal inkább belenyúlt a parkba. Vagyis ebben a mostani tervben az épület egy kicsit a park folytatása, abba sokkal szervesebben illeszkedik.
ÉF: Mennyi munkát kell belefektetni egy ilyen pályázatba? Egyáltalán, lehet ezt valami módon mérni?
B.I.: Erre és egy hasonló pályázatra 250-300 órai munkát szoktunk áldozni. Ebben benne van az az idő is, amikor nem folyik effektív tervezés, csak a gondolkozás, hogy mit is csináljunk, hogyan is valósítsuk meg az elképzelésünket.
ÉF: Az eredményhirdetés után a pályaműből építésre alkalmas megvalósítási terveket kellett készíteni. Milyen tervezési fázisok voltak hátra, hogy elindulhasson a munka?
B.I.: Októberre elő kellett állni egy elvi engedélyezési tervvel, decemberre egy engedélyezési tervvel, és februárra ki kellett volna adni a kiviteli tervet, ami azonban kicsit változott, mert kiderült, hogy a megvalósítás nem fér bele az időbe, ezért a Fővárosi Tervtanács ütemekre bontotta a tervet. Így lettek olyan épületrészek, melyek csak szerkezetkész állapotig készülnek el, és lesznek olyanok, amelyek a végleges készültségi fokig jutnak. Vagyis az épületrészek teljes burkolási munkálatai elkészülnek, a berendezést kivéve.
ÉF: Mennyire volt feszített ez a tervezés-kivitelezés?
B.I.: Borzasztóan feszített volt. Irreális tervezési időt kaptunk egy ilyen volumenü munkára. Febuártól májusig folyamatosan szorongattak minket, hogy ki kell adni a tervet, ezért aztán mindig a kész terven kellett dolgozni, azt módosítgattuk.
ÉF: Mivel ennyire szorosra szabott határidőkkel kellett dolgoznotok, kaptatok-e valami segítséget a szakhatóságoktól, hiszen a különböző engedélyekre való várakozással rengeteg időt lehet veszíteni.
B.I.: Igen, mivel itt a megrendelő a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma volt, kérni lehetett, hogy amennyire lehet, gyorsított eljárással intézzék az engedélyeket. Csak a kiviteli tervek elkészülte után - melyek természetesen tartalmazták a szakhatóságok előírásait - pályáztathatták meg a kivitelezést.
ÉF: Ki nyerte a kivitelezési munkát? Mikor kezdődhetett az effektív építkezés?
B.I.: A kivitelezést a közbeszerzési pályázat alapján az Architekton Rt. nyerte meg, így júliusban elkezdődtetett az építkezés. Szerencsénkre sikerült a céggel igen jó munkakapcsolatot kialakítani, így a valós formába öntés közben nem csorbultak elképzeléseink.
ÉF: Az Erzsébet téren sétálók leginkább az épület fölött kialakított parkkal találkoznak. Ezt a parkot ki tervezte?
B.K.: Az alapelképzelés a Firka Stúdióé, de a kertépítészekkel is igen szoros együttműködés alakult ki, így mindkét csapat egyaránt magáénak érzi a közösen kialakított teret.
B.I.: Olyan kerttervező csapatot választottunk, akik a mi elképzeléseinket a leginkább magukévá tudták tenni. Így is voltak vitáink, mert másként lát egy építész, és másként gondolkodik egy kertépítész. Azt tapasztaltuk, hogy igazán jó lenne, ha a tanulmányaink során bele tudnánk kóstolni egymás szakmájába, mert sokkal több megértéssel tudnánk kezelni egymás elképzeléseit.
ÉF: Miben érezhető, látható, hogy ezek a terek, formák ennyire fiatal építészek elképzeléseit valósítják meg?
B.K.: Én azt gondolom, hogy a terek kialakítása alapvetően eltér az eddig megszokottaktól. Másként alakítottuk ki a parkot is, és másfajta összefüggés van az épület és a park között. Például nagy vitát váltottak ki az általunk alkalmazott anyagok. Ezeket az érdekes, értékes anyagokat a hagyományos építéseknél nem szokták alkalmazni, de - nem kis munkával - sikerült meggyőznünk mindenkit, hogy ezek az anyagok illenek legjobban a mi elképzeléseinkhez, így végül ezek kerültek beépítésre.
Kalmár Gabriella
Építészfórum
A beruházás értéke bruttó 2,5 milliárd forint
Építész: Firka Építészeti Stúdió - Bánfalvi Koppány, Bikki István, Boór András, Rumi Imre, Filep Ákos
Kertépítész: Firka Építészeti Stúdió, Sándor Kertépítész Kft.
Kivitelező: Architekton Rt.
Beruházó: NKÖM-BVG Kht.