A Theory of Architecture – Építészetelmélet egy fizikus szemüvegén keresztül

Az A Theory Of Architecture című, 2006-ban megjelent építészetelméleti könyv szerzője azon kevesek egyike, akik az építészet kérdéskörét rendhagyó módon tisztán a természettudományok oldaláról közelítik meg.  A tizenkét fejezetből álló kötet Nikos A. Salingaros egy-egy korábbi, építészettel foglalkozó, értelmező ábrákkal illusztrált publikációját tartalmazza. Kutatási eredményei olyan természetben rejlő elveket tárnak fel, amelyek harmonikusabb építés-kultúrához vezethetnek. A könyvet Erdős Imre építész ajánlja.

Nikos A. Salingaros matematikus-fizikus professzor 1983-ban kezdte oktatói pályáját a San Antonio-i Texasi Egyetem Matematika Karán. Ekkor indult el hosszú távú együttműködése Christopher Alexanderrel, akinek a neve a legtöbb ember számára a Pattern Language című kötet kapcsán lehet ismerős. Hasonlóan szenvedélyes és kritikus látásmódjuknak köszönhetően, hosszú évek során olyan jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, hogy Salingaros lett az egyik szerkesztője annak a The Nature of Order című, 2001 és 2004 között megjelent nagyszabású, négykötetes műnek is, melyben Alexander a természetben fellelhető esztétikát és annak geometriai folyamatait elemezte.

Mentora nyomdokain haladva Salingaros célkitűzése, hogy az építészet egy humánusabb irányba forduljon, ehhez pedig úgy látja, a tervezésnek olyan elméletre kell épülni, amely kiállja a tudomány tűzpróbáját is. Alexanderhez hasonlóan alternatív megközelítést javasol az építészet és az urbanisztika területén, ehhez pedig a szigorúan tudományos elemzést intuitív tapasztalatokkal ötvözi. Hogy mit is jelent ez? Salingaros professzor szerint a tudomány szerepe nem csupán az, hogy az építészetet a technológia éppen soron következő lépcsőfokára emelje. Az evolúcióbiológiát, a matematikát és a pszichológiát segítségül hívva átfogó és általános szemléletváltást szorgalmaz. Tudományos módszereket alkalmazva igazolja, hogy a természet törvényeit kell gondolkodásunk és építési folyamataink középpontjába állítanunk, ha érzelmileg tápláló környezetet kívánunk alkotni.

Tény, hogy az épített környezet közvetlenül hat az emberekre. A szerző véleménye szerint azonban az e mögött húzódó törvényszerűségekre – nevezetesen, hogy az építészet nem más, mint a geometriai rend megtestesülése – nem fordítunk kellő figyelmet. Az emberi szervezet működési mechanizmusait vizsgálva azt kutatja, minek köszönhető, hogy bizonyos épületeket mindannyian ösztönösen nagyszerűnek és élettelinek találunk. Rávilágít, miért érezzük magunkat jobban a modern stílus megjelenése előtt épített épületekben, élesen kritizálva a minimalista építészetet:

A modern megjelenése előtt az emberiség több ezer éven át alkalmazott díszítéseket az épületeken, kerámiákon, festményeken és a textileken is. Ellenőrző vizsgálatokkal megállapítható, hogy az emberek ehhez – tudatosan, vagy tudat alatt – a természetben fellelhető matematikai összefüggéseket reprodukálták. A szerző részletekbe menően bemutatja, pontosan milyen kapcsolat van az így létrehozott, élettani szempontból kielégítő struktúrák különböző léptékei között:

Állítása szerint egy kétszintes épületnek például tíz jól elkülöníthető léptékkel kell rendelkeznie, melyek között a váltószám ehhez az Euler-féle állandóhoz kell közelítsen. Az egyes léptékszintek hiányának negatív következményeit pedig ökoszisztémák működési mechanizmusaihoz hasonlítja:

Salingaros továbbá arra is rámutat, hogy alapvetően a részletgazdagság és a léptékkoherencia mentén kialakuló fraktál-tulajdonságok azok, amik pozitív érzelmi válaszreakciókat eredményeznek a természetes struktúrák közelében:

Ahhoz, hogy a természet törvényeit követő, életteli struktúrákat alkossunk, szerinte termodinamikai analógiából célszerű kiindulni. Elmélete így a következő fogalmak mentén bontakozik ki:

• építészeti intenzitás (T),
• építészeti harmónia (H),
• építészeti életteliség L = T x H
• építészeti komplexitás C = T (10 – H), 0 ≤ c < 100

Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogyan nyilvánul meg egy nagymértékben életteli struktúra az intenzitás (T) és harmónia (H) értékek szorzataként:

A ’T’ és ’H’ értékek 5-5 különböző vizsgálati szempontból tevődnek össze. Ezen szempontok 0 (= elenyészően kevés), 1 (= néhány), valamint 2 (= számottevő) értékeket vehetnek fel, így egy 0-tól 10-ig terjedő skálán egyszerűen meghatározható egy struktúra intenzitásának és harmóniájának mértéke. Az így kapott jellemzők alapján Salingaros osztályoz huszonöt neves épületet, majd a Carson, Pirie, Scott & Co. áruházat részletekbe menően is elemzi.

Érdekes dolgok derülnek ki, ha az általa vizsgált épületeket összehasonlítjuk. A(z) Hagia Sophia és a Ronchamp-i Notre Dame du Haut zarándokkápolna például körülbelül azonos értékkel bír komplexitás szempontjából – vagyis ugyanolyan szintű bennük a nyers vizuális információ –, előbbi mégis több mint tizenháromszor akkora életteliséggel rendelkezik. Ezzel szemben az azonos ’L’ és ’C’ értékekkel rendelkező Frank Lloyd Wright-féle Vízesésház és Jan Utzon Operaháza Sydneyben, amik között szintén alig lehet formai hasonlóságot felfedezni, hasonló mértékben keltenek pozitív érzéseket.

A könyv további fejezeteiben Salingaros ezen felül részletezi még a modularitásban rejlő lehetőségek matematikai elemzését, a modernizmus dehumanizáló hatásait, valamint az építészeti mémek terjedésével kapcsolatos társadalmi jelenségeket is.

Szerkesztését tekintve a kötet egyszerű, logikus és tiszta. A szerző nagy gondot fordított arra, hogy a tartalom építészhallgatók számára is könnyen befogadható legyen, így szövegezése a tudományos téma ellenére is olvasmányos. Mivel minden fejezet Salingaros korábban, különálló cikkek formájában megjelent publikációinak kibővített változata, kerek egészet alkotnak önmagukban is, amit a szerző minden esetben rövid összegzéssel, konklúzióval zárt.

Kiemelhető továbbá a szöveg esztétikus tördelése és a formátum megválasztása. Az ’Írás és ornamentika’ című alfejezet külön kitér arra is, hogyan fejlődtek a hagyományos betűtípusok és a szövegformázás az optimális olvashatóság és pszichológiai kényelem irányába, hogy a tartalom befogadása a lehető leggördülékenyebb legyen:

A könyv tehát meglehetősen érdekes, szerteágazó és aktuális gondolatokat tartalmaz. Akiket foglalkoztat a tudomány, az építészet és a kultúra szoros kapcsolata, azoknak mindenképpen érdemes fölvenniük az elolvasandó könyvek listájára.

Erdős Imre építész, a Debreceni Egyetem építész tanszékének oktatója

A könyv paraméterei: Nikos A. Salingaros: A Theory Of Architecture, Vajra Books, Nepal 2006.

[1] A Theory Of Architecture, Nikos A. Salingaros, Vajra Books, Nepal, 2006. 85. o.

[2] Salingaros, 2006. 46. o.

[3] Salingaros, 2006. 82. o.

[4] Salingaros, 2006. 91. o.

[5] Salingaros, 2006. 102. o.

Szerk.: Hulesch Máté