Aki nélkül Le Corbusier nem ment volna Csandígarhba: Jane Drew

Az angol építész sok mindenben az elsők között volt. Hazája első női építészei közé tartozott, és az elsők között támogatta a modern mozgalmat, sőt, ő alapította az első csak női építészeket alkalmazó irodát is. Bár Nagy-Britanniában is sokat alkotott, elsősorban nyugat-afrikai, iráni és indiai tevékenységéről ismert. Nők az építészetben című sorozatunk legújabb részében Jane Drew-val ismerkedhetünk meg.

Jane Drew 1911-ben született a London-közeli Thornton Heath-ben, értelmiségi családba. Középfokú tanulmányait a Croydon High School nevű intézményben végezte, ahol több későbbi ismert színésznő és művész mellett szoros barátságot kötött a brit nőjogi aktivistaként híressé vált Beatrice Nancy Seearrel is. Építész diplomáját a neves Architectural Association School of Architecture hallgatójaként szerezte 1934-ben. Itt ismerkedett meg első férjével, James Thomas Allistonnal. Ebben az időszakban még sokan nem szívesen alkalmaztak női építészeket, de Jane Drew-nak sikerült Joseph Hill irodájában elhelyezkednie. Munkatársain és gimnáziumi barátnőin keresztül ismerkedett meg a londoni művészvilággal, mely nagy hatást gyakorolt rá. Később férjével alapított közös céget – mivel a Joseph Hill által rábízott munkákat komolytalannak találta –, és iker lányaik is születtek, ám 1939-ben elváltak.

A brit modern mozgalomban a kezdetektől részt vett. Tagja volt a Le Corbusier által életrehívott CIAM-hoz kötődő MARS (Modern Architectural ReSearch) csoportosulásnak is, mely brit építészeket, művészeket és ipari designereket egyesített. Céljuk „a tér emberi tevékenységre való felhasználása, nem pedig a stilizált konvenciókkal való manipulálása" volt. A szervezeten keresztül ismerkedett meg Le Corbusier-vel, Elizabeth Lutyens zeneszerzővel és későbbi második férjével, Maxwell Fry építésszel is.

Mivel pontosan tudta, milyen nehéz fiatal, kezdő építésznőként elhelyezkedni, az 1940-es években alapított irodájába csak nőket vett fel. A második világháború alatt sajnos bombatalálat érte az épületet, ahol az iroda működött – megsemmisítve ezzel számos értékes műtárgyat, például Pablo Picasso és Henry Moore alkotásait –, de ez nem állította meg a tervezésben. 1942-ben házasodott össze Maxwell Fry-jal, akivel nem csak a magánéletben, de a munkában is szorosan együttműködött. 1946-ban alapították meg a Fry, Drew and Partners építészstúdiót, mely a gyarmatokon található középületek tervezésére specializálódott. Mivel 1944-től Jane Drew a brit kormány várostervezési tanácsadójaként dolgozott, jó kapcsolatokkal rendelkezett, így nyílhatott lehetősége neki és férjének számos afrikai épület tervezésére.

Ezek közül a leghíresebb a nigériai Ibadan város egyetemének könyvtára, mely ugyanúgy a trópusi modernizmus kiváló példája, mint Minnette de Silva vagy Geoffry Bawa sri lankai művei. (Jane Drew egyébként mindkettőjükkel jó viszonyt ápolt.) Fontos még megemlíteni a ghánai Cape Coast településen található Mfantsipim School épületét is. Afrikai épületeikre jellemzők a nyitott, természethez kapcsolódó terek, illetve a helyi népművészeti motívumok használata.

A házaspár sikeres afrikai projektjeit látva az indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru meghívta őket az újonnan kialakítandó pandzsábi főváros, Csandígárh megtervezésére. Pandzsáb egy hatalmas régió, melyen Pakisztán és India osztozik. A pakisztáni terület egy megyét, az indiai pedig egy egész államot alkot. Az 1947-ben alakult, muzulmán Pakisztánból az 1950-es évek folyamán özönlöttek a hindu menekültek, ezért volt szükség az új város építésére. (No meg azért, mert az eredeti főváros Pakisztánhoz került.) A miniszterelnök azt akarta, hogy az újonnan épített város egyfajta mintaként szolgáljon India szerte. Az építészpáros ugyan nagy lelkesedéssel elfogadta a felkérést, ám teljesen egyedül nem merték vállalni a feladatot, ezért Jane Drew meggyőzte Le Corbusier-t és az építészóriás unokatestvérét, Pierre Jeanneret-t, hogy vegyenek részt a tervezésben.

Le Corbusier tervezte a város mestertervét és a kormányzati épületeket, a Nemzetgyűlési és az Igazságügyi Palotát, a másik három építész pedig gyakorlatilag minden mást. Így új iskolákat, kórházakat és színházakat emeltek, sőt, még kültéri uszodákat is. Az új város legfontosabb épületeit, a lakóházakat Jane Drew tervezte. Minden általa tervezett lakás rendelkezett folyóvízzel és korszerű fürdőszobával, illetve konyhával. A kényelem és egészség mellett fontos szempont volt a költségek csökkentése is, ezért az építész a hazájában hagyományosnak számító sorház formát választotta.

Az olcsóbb megvalósításnak köszönhetően nagyobb szobákat tudott kialakítani, valamint a házak egymáshoz épített elrendezésük miatt biztonságosnak bizonyultak. Mielőtt nagyobb számban kivitelezték volna őket, Drew minden háztípusból prototípust építtetett, melyet a beköltöző családok visszajelzései alapján javított vagy továbbfejlesztett, így a nyugati típusú otthonok alkalmazkodni tudtak az indiai igényekhez. Az állattartást azonban betiltották a városi házakban, nagyban javítva ezáltal a higiéniai helyzetet és csökkentve a legyek által terjesztett betegségek előfordulását. Drew háztípusai igen sikeresnek bizonyultak és nagy változást hoztak az indiai lakásépítésben, melyen a mai napig érezhető hatásuk. A tervezőcsapat csandígarhi munkája három évig tartott, ez idő alatt az építészek igen primitív körülmények között éltek, ráadásul mindezt a rekkenő hőségben.

Jane Drew és Maxwell Fry indiai tapasztalataikat egzotikus tájakon, Iránban, Sri Lankán, Maurituson és Szingapúrban kamatoztatták, majd Drew megírta Tropical Architecture in the Dry and Humid Zones című művét, melyben az évtizedek alatt összegyűlt tudását vetette papírra. Az 1960-as és 1970-es években ismét inkább Nagy-Britanniában alkottak, bár Jane Drew egyetemi oktatói tevékenységet is folytatott, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, az MIT és a Harvard falai között. Hazájában végzett egyik legfontosabb tevékenysége ebben az időszakban az volt, hogy részt vett a London Institute of Contemporary Art létrehozásában. Az épületet nem, ám annak belső kialakítását ő maga tervezte.

Munkái közül fontos még megemlíteni a bedfordshire-i Milton Keynes Open University kampuszát, illetve több szociális lakást és kórházat is tervezett. Az 1980-as években már főleg oktatói, teoretikai tevékenységet folytatott, és a RIBA elnökségi tagjaként működött. Ezen felül pedig híresen jó partikat adtak férjével sussexi tóparti házukban. 1996-ban hunyt el, szociális érzékenységéről és újító gondolkodásáról a világ számos táján emelt épületei tanúskodnak.

Paár Eszter Szilvia

Forrás:
architecturaldigest.in
archdaily.com
britannica.com
architectural-review.com