Ásító inas
"...tagadhatatlanul tisztességes, jószándékú munka (akárcsak a tipikus, kompromisszumos mai magyar építészet java)..."Épületbejárás: Semmelweis Egyetem / Fogorvostudományi Kar / Oktatási Centrum (Szentkirályi utca, Budapest VIII.)
Megítélni nem tudjuk, ezért készséggel elhisszük, hogy a létesítmény felszereltségben megfelel a fenti szuperlatívusznak. Építészetileg sajnos nem így áll a dolog. Szóval nem egy nagyszabású, lenyűgöző, a tudomány hatalmát tükröző, az egyetemek státuszához illően elegáns, európai élvonalba tartozó épületet láttunk, hanem egy kompromisszumokkal nyakonvágott, jellegzetesen magyar állatorvosi öszvért. Mintha egy nagy erőfeszítések árán megvalósított vidéki kórházban lennénk, nem Európa csúcsán. Sok szűk érzetű folyosó, alacsony belmagasság, szokásosan sánta szakipari munkák, olcsó anyagok – vagyis a magyar átlag, ami viszont Európában nagyon kevés. A fényesre polírozott kőburkolatú aula sem a megcélzott szintet hozza, csak kiemeli a többi rész nyavalyáit. A reprezentatív igényektől mentes épületrészekben pedig ugyanaz az álmennyezet, ugyanaz a drappos színű greslap-burkolat, ugyanaz az összekoszolt fehér fal, mint a manapság épülő magyar középületek többségénél, a linóleumpadló már egészen üde színfolt ebben a közegben. Látszik, hogy nem volt elég pénz a dologra.
Mindez részben az építészeti koncepció hiányossága, amely nem próbált erényt kovácsolni a szűk financiális és fizikai stb. mozgástérből - legalábbis ennek semmi nyoma - , részben az építtetők hibája (mint amikor négyesmetrót építünk elégtelen költségvetéssel, hiányos programmal, csakazértis alapon). Jól tudjuk, hogy ma Magyarországon egy tipikus beruházásnál sokadrangú kérdés az építészeti minőség (vagyis a terek karakterének kibontására és megteremtésére irányuló erőfeszítések stb.), aminek a költség- és idővonzatai nagyon könnyen kihagyhatók a számításból, és rendszerint az építészet húzza a rövidebbet (a fogorvosi székek és az őket kiszolgáló technika például állítólag az élvonalba tartoznak, ennek megfelelő árral). De azt is muszáj megjegyezni, hogy a jobb építészet nem feltétlenül jelent drágábbat is, illetve itt mégiscsak egy pályázat győztes tervéről van szó, még ha a megvalósítás során át is alakult az a terv.
Van az épületnek tetőterasza, ami meggyőző elem - itt szabadtéri órákat lehet tartani, de a nyomokból ítélve bográcsozásra is alkalmas, és megmutatja a lenyűgöző tetőtájat körös-körül. Formálás és anyagok tekintetében ez sincs kézben tartva, de a kialakult szituáció enélkül is éppen elég üde, izgalmas viszonyrendszert eredményez. A könyvtár meghitt hangulatúra és léptékűre sikerült, atmoszférája révén ez is magasabb építészeti minőséget képvisel, mint az épület többi része.
A Semmelweis Egyetem FOK Oktatási Centruma tagadhatatlanul tisztességes, jószándékú munka (akárcsak a tipikus, kompromisszumos mai magyar építészet java), amin jellemzően sokat rontanak a kis részletek kivitelezési hiányosságai és a felhasznált anyagok esztétikai, fizikai minősége. Ettől eltekintve is hiányzik azonban belőle az a szellemi töltet, amely utóbbi feltételek teljesülése esetén az átlag fölé emelné. Triviális dolog, de talán minél többször hangzik el, annál inkább megvalósul: a nemzetközi színvonal eléréséhez radikális, maximalista kiindulás szükséges, amit a kompromisszumok sem nyomnak végül a vállalható szint alá.
Török Tamás