Az Álomsziget alatt

Egy ismeretlen középkori falu került elő az Álomsziget beruházáshoz kapcsolódó régészeti feltárás eredményeként az óbudai Hajógyári-sziget Nagy-szigetének déli részén. Havas Zoltán régész cikke.

Az idei feltárások a 2006-2007 telén folytatott geofizikai felmérések, és a 2007. év folyamán elvégzett próbafeltárás szerves folytatását képezték. A legutóbbi ásatási szezon (2008 május-december) főként a középkorra, részint az őskorra vonatkozó jelentősebb eredményekkel zárult.

A korábbi ásatások során 5 lelőhelyet különíthettünk el a tervezett beruházás központi területén. Ezek közül 2008-ban három lelőhelyet érintettek a további munkálatok.

Az 1. munkaterületen szórványos őskori leletek (pl. két, csaknem teljesen összeállítható, helyben összeroppant középső rézkori [tűzdelt barázdás] edény) mellett igen jelentős eredmény volt egy Árpád-kori (11-13. század) település 6155 m2-en elvégzett feltárása.

A korábban ismeretlen falura 2007-ben bukkantunk rá, 2008-ban 16 földbe mélyített házát, és 3, egykor a felszínen álló cölöpszerkezetes épületének maradványait dokumentálhattuk. A házak mellett és között összetett árokrendszer bontakozott ki, mely részint a csapadékvíz elvezetését, részint pedig a különböző rendeltetésű és tulajdonú területek elhatárolását szolgálta. A házakon kívül két külső ,sütőkemencét, és két, műhely-szerűen kialakított, nagy kemencével rendelkező házat találtunk, de a felszínen álló épületek egyikében is kovácsolással, vasmegmunkálással foglalkozhattak a leletek alapján.


A kiterjedtebb feltárások segítségével azonosíthatóvá vált a település központja, és később megépült, periférikusabb részei, a két fő települési periódus (11-12. század és 13. század) jellemző háztípusait is könnyű volt felismerni.
Az előkerült leletek módosították a település rövid élettartamáról korábban alkotott képet, immár bizonyítható, hogy több generáción keresztül laktak itt folyamatosan. A legkorábbi jól keltezhető darabok I. István dénárjai, a legkésőbbiek 13. századi kerámiák és fémtárgyak.

A középkori lakosság tevékenységéhez köthető a házakban és azok környezetében előkerült számos római kori tárgy idekerülése. Elsősorban köveket, ezek közt faragott kvádereket, oszlop-, síremlék- és oltártöredékeket hasznosítottak újra a házak kemencéiben, de az előkerült érmek jelentős része is római, főként 4. századi volt.

A 2. munkaterület kisebb, őskori lelőhelyének feltárására szintén sor került. Itt több mint 20 bronzkori gödörobjektumot találtunk, melyek leletben igen szegénynek bizonyultak. A lelőhely részint egykori ártéren helyezkedik el, ez lehet az oka, hogy az őskori területhasználat a jelek szerint csak időszakos, vagy rövidebb idejű lehetett. A víz tevékenysége folytán az objektumok elkülönítése is nehezebb volt az átlagosnál, határozott, településre utaló rendszert, szerkezetet sem lehetett felismerni.

Kisebb feltárásra került sor a 4. munkaterületen is. Itt a 2007-ben megismert 13-15. századi lelőhely újabb részén dolgoztunk. Összesen kilenc új régészeti objektumot tárhattunk fel melyek közül kettő észak-déli irányú árok, hat darab gödör-objektum, és egy kisebb, téglalap alakú tűzhely. Az idén talált kevés lelet egyértelműen mutatta a 2007-ben feltárt objektumokhoz fűződő kapcsolatot. A tűzhely jelentősége annyiból kiemelkedő, hogy a tavalyi feltárás során hiányoztak a lelőhelyről az egyértelműen telephez köthető objektumok, csupán a leletanyag jelezte a lelőhely jellegét.


2008-ban fontos feladatunk volt a „Transaquincum" néven ismert erőd előterében, az egykori Fürdő-szigeten a 19. században felmért római híd további maradványaira irányuló kutatás. A híd, vagy csatlakozó létesítményeinek (út, hídfő, stb.) előkerülésére a beruházási terület déli részén számíthattunk. A korábbi szondaárkokkal együtt immár 260 m hosszúságban nyertünk összefüggő keresztmetszeti képet a Hajógyári-sziget vonatkozó részének régészeti rétegeiről észak-déli irányban. Kisebb kutatási felületeket a Hajógyári-öböl partján is nyitottunk. Ez a munka negatív eredménnyel zárult: a korábbi feltárások alapján megismert római hídnak a feltételezhetően érintett térségben régészeti nyomát nem találtuk. A kevés feltárt régészeti objektum a közeli középkori lelőhelyhez köthető, római leletek csak középkori leletösszefüggésből kerültek elő. A munka során szórványosan őskori (rézkor) kerámiákat is találtunk, de ezek objektumhoz nem kötődtek.

A cikket a Budapest Történet Múzeum régészeti oldala - Kincsek a város alatt bocsátotta rendelkezésünkre.