Az új Whitney Múzeum városi agórája
Átköltözött a New York-i Whitney Múzeum Breuer Marcell-féle korábbi múzeumépületből a Pritzker-díjas Renzo Piano által tervezett új házba. Az új épület a korábbinál szorosabb szálakra fűzi a kapcsolatot a környezetével és a közönséggel.
Május 1-én nyitja meg a kapuit a közönség előtt New Yorkban a Whitney Museum of American Art Hudson folyó partján álló, az olasz Renzo Piano tervei alapján megépült új épülete. A 20-21. századi amerikai képzőművészetre koncentráló neves múzeum közel fél évszázad után hagyja el a Breuer Marcell-féle szürke, gránittal burkolt, a járda felé lépcsőzetesen magasodó, jellegzetes épületét - amit már a MET vett birtokba - és költözik Manhattan nyüzsgőbb, alsó központja felé.
A párizsi Pompidou Központ társzerzőjeként fiatalon világhírűvé vált genovai építész 1998-ban kapott Pritzker-díjat, többek között az építészetében megjelenő intellektuális kíváncsiságának a technikai problémamegoldásokkal való magas színvonalú ötvözetéért.
A Whitney vezetése a 2000-es évek elején többször nekifutott a múzeum lehetséges bővítésének, így még Rem Koolhaas is készített ez irányban terveket, de végül mégis az új helyszínre való költözés mellett döntöttek. A Meatpacking városrészben most megnyíló új 9 szintes épület több bel- és kültéri kiállítóteret, restaurátor műhelyeket és számos közönségteret: oktatási központot, előadótermet, könyvtárat foglal magába. A 4. emeleten a város legnagyobb, oszloptalan, egybefüggő kiállítóterét alakították ki, de a korábbi épülethez képest megduplázódott az álladó és időszaki kiállítások összterülete is. Külön, flexibilis helyet kapnak a film-, videó- és előadóművészek.
Piano a tervezést megelőzően sokat konzultált a múzeum munkatársaival az intézmény múltjáról, igényiről, így a terveiben visszatért az eredeti elképzelésekhez, hogy a múzeum a helyi közösség számára is egy élő hely legyen. Az épület nagy hangsúlyt fektet a körülötte levő városi terek agóra szerű kiképzésére. Maga a múzeum pedig számos kültéri kiállítóterével, több szinten elhelyezkedő teraszával és nagyablakos, a folyóra néző termeivel fizikailag is egy nyitott, a környezetével szoros kapcsolatban álló, élő objektum lett.
Bán Dávid