Beszélgetés a KELETTERV két vezetőjével

Kováts Andrással és Halász Györggyel.

 

ÉF:      Kérem, mutassák be irodájukat!
KA:     A KELETTERV regionális komplex tervezőiroda, az ÉVM által alapított cég egyetemleges jogutódja. 1990-91 körül a dolgozók tulajdonába került. A kelet-magyarországi tervezési piac egyik jelentős szereplője. Cégünk gerincét a magas építészet jelenti, bár minden műfajban ott vagyunk a tervezés területén. Tizenkét építész vezetőtervezőt foglalkoztatunk, munkájukat egy friss diplomás csapat segíti, akik szerkesztőként tevékenykednek. Körülbelül 30 ember foglakozik építészettel, emellett dolgozik nálunk belsőépítész, statikus, épületgépész, villamos tervező, közműves, úttervező és a városrendezési tervek elkészítésében közreműködő településtervező csoport is. Összesen nyolcvan embernek adunk munkát.
Megbízóink bizalmát erősíti irodánk vagyona, a tavaly megszerzett ISO minősítés, és az, hogy az épületek összes szakági terve egy helyen elkészíthető. Korábban hátránynak látszott irodánk mérete, de ma már elmondhatjuk, hogy a tendereken, versenyeken értékelik ezt a nagyságrendet: rövidebb határidőket és egyszerűbb ügyviteli folyamatokat tesz lehetővé.
Néha, munkacsúcsok idején, még így is be kell vonnunk külső munkatársakat.

ÉF:     Milyen szervezeti felépítésben dolgoznak, egy-egy vezetőépítész saját csoportot irányít, mintha kis irodák működnének a nagy irodán belül?
HGy:     Nem, szakági csoportokat alakítottunk ki. A munkák volumene annyira eltérő, hogy a szakági tervezőknek komplex csoportokban nem tudnánk folyamatosan munkát biztosítani.
KA:     Ha csak az építészeket köti le egy feladat megoldása, és így más szakmáknak nincs dolguk, akkor önálló megbízásokat is elvállalhatnak.

ÉF:     Az építésztervezők is vállalkoznak önállóan?
KA:     Minden munka a vállalaton keresztül érkezik a csoportokhoz, ha csak az egyik szakmát akarják felkérni, például az úttervezőket, akkor is a KELETTERV-en keresztül kapják a megbízást. Így a csoportokat adminisztráció nem terheli, nem kell mással foglalkozniuk, csak tervezéssel. Munkatársaink magántervezőként vállalhatják családi házak tervezését - ameddig ez az iroda érdekeit nem sérti -, mivel ez a nagyságrend amúgy sem volna gazdaságos a KELETTERV számára.
A nagyobb volumenű beruházások között viszont bármi előfordulhat nálunk: kórházak, bevásárlóközpontok, irodaházak, kongresszusi központ, stadion, minden.
HGy:     Lakásépítéssel csak szervezetten, több lakást érintő, nagyobb területre kiterjedő beruházások esetében foglalkozunk. Most éppen Debrecenben a Malom-köznél épülnek családi házaink, sorházak, társasházak, vagy korábban a Mező utcai lakótelepen terveztünk lakásokat.

ÉF:     Csak Kelet-Magyarországon dolgoznak?
KA:     Nevünkhöz méltóan jellemzően ebben a régióban működünk, de most éppen Veszprémben tervezünk egy nagy épületet, egy több milliárdos börtönberuházást.

ÉF:     Határon túli munkák?
KA:     Régen voltak. Még a rendszerváltás előtt terveztünk épületeket Németországban, az egykori NDK területére, valamint egy-egy szállodát Ungvárra, Csernovicba.

ÉF:     És mostanában nincsenek megbízásaik Romániában, Ukrajnában?
KA:     Úgy érzem, hogy Románia az évtized végére piac lehet, itt irodánk betölthet majd valamiféle híd-szerepet.

ÉF:     Elégedettek a munka mennyiségével?
KA:     Munkastruktúránk folyamatosan javul: számunkra a "nagyobb falat" a rentábilis munka, hiszen egy bajjal nagyobb árbevételre lehet szert tenni. A kisebb építészeti feladatok, amelyek több szépséget adhatnak, meglehetôsen gazdaságtalanok. De nincs okunk panaszra, mostanában elég jó helyzetben vagyunk.
HGy:     Reményeink szerint a dunántúli beruházási hullám eljut ide is, ha az autópálya elkészül, akkor a keleti országrész is fel fog zárkózni a nyugatihoz, ennek hatására még több feladatot kaphatunk.
KA:     Sokat jelent nekünk, hogy most elég jó városvezetés van Debrecenben, egy fiatal, profi csapat, akik agresszíven akarják a várost fejleszteni, ami az elmúlt nyolc évre nem volt jellemző. A belváros rehabilitációja fontos kérdéssé vált, így ezen a területen is várnak ránk szép debreceni feladatok, amiből szakmailag és pénzügyileg is sokat profitálhatunk.
Eddig a Fő tér rekonstrukciójának első üteme fejeződött be, nyáron lesz kész a második. Kertai László, volt kollégánk vezette a rekonstrukciós munkát, vele együttműködve vettünk részt benne. A további tervek szerint a Kiskörút nyugati oldalon való megnyitásához kapcsolódik majd egy nagy szabású szerkezetátalakítást kívánó tömbrehabilitáció, így itt is komoly épülettervezési feladatok várhatók.

ÉF:     A közberuházásokon kívül magánberuházásokon is dolgoznak?
KA:     Egyre inkább, bár a legjobb megrendelő az állami megrendelő, mert biztosan fizet.

ÉF:     Nehéz együttműködni a külföldi befektetőkkel?
KA:     Néha igen, a távol-keleti megrendelők nem ismerik a magyar jogi, kulturális és környezeti viszonyokat.
HGy:     Mivel náluk más szabályok vonatkoznak a mosdók, fürdőszobák számára vagy a konyhatechnológiára, ebből gyakran adódnak konfliktusok. Elég nehéz velük megértetni és elfogadtatni az itteni feltételeket, mert ők másképp szokták meg.
KA:     A Nyugatról érkező megbízók közül azokkal a cégekkel, akiknek már van magyarországi leányvállalata, könnyű együttműködni, ilyenek például a nagy üzlethálózatok vagy olajtársaságok. De amikor közvetlenül külföldiekkel kell tárgyalni, akkor egyrészt kulturális különbségek nehezítik a kommunikációt, másrészt probléma, hogy nincs folyamatosság képviseletükben, gyakran más-más csapatok érkeznek a tárgyalásokra. Leginkább a tervezési díjak megállapításában tudnak gyorsan alkalmazkodni a magyar körülményekhez.

ÉF:     Megvalósulhat-e harmónia az üzleti siker és a minőségi tervezés között?
KA:     Miért ne valósulna meg? Bár mindannyian tudjuk, hogy az építész állandóan konfliktus helyzetben van, mindenkivel vitatkoznia kell ahhoz, hogy egy-egy elfogadható építészeti mű létrejöjjön: a beruházókkal, a szakhatóságokkal, a társtervezőkkel. A konfliktusvállalás nem idegen az építészektől, ezzel együtt sok olyan szép épület keletkezik, ami egyben üzleti sikert is hoz. Erre lehet példa a városháza nemrégiben átadott új épülete, amely korábban egy építőipari székháznak adott otthont, de most a rekonstrukciós munkák befejeztével ez a 70-es években épült panel székház új funkciót kaphatott. Mindenkinek tetszik a városban, és még a szakma elismerését is kivívtuk vele: ilyen örömök is érnek bennünket.

ÉF:     Mire a legbüszkébbek?
KA:     Talán a Tóth Árpád Gimnáziumra, amely 1990-ben épült reprezentatív épület, a városházára, néhány mívesebben megfogalmazott kisebb épületre, a kórházfelújításokra. Egyébként az elmúlt időszakra leginkább a rekonstrukciós építészet volt jellemző.

ÉF:     Jó a tervezőknek ebben a nagy irodában dolgozni?
KA:     Az alatt a tíz év alatt, amióta én vagyok az igazgató, nem hagytak el minket kollégák, a vezető tervezők ugyanazok. Mostanában igyekszünk fiatalítani, a legnagyobb problémát éppen a generációváltás okozza, ki kell nevelnünk az utánpótlást, akik a céget továbbviszik, de újítani kellene a többi szakág területén is. A nagy irodának előnye a magas szintű infrastruktúra, jobb kommunikációs lehetőségek, az, hogy a munkaszervezés nem terheli a tervezőket, de említhetnénk például, hogy minden évben külföldi tanulmányútra megyünk együtt.

ÉF:     Előnynek vagy hátránynak érzik a Budapesttől való távolságot? Jó-e vidéki irodának lenni?
KA:     Én csak előnynek érzem. Úgy gondolom, hogy az építészet területén különösen igaz, hogy az ország vízfejű. Szakma jeles és kevésbé jeles képviselői koncentráltan találhatók meg a fővárosban. Elég csak a pesti és vidéki kamarák létszámait összehasonlítani: a Budapesti Kamara több mint háromezer főt tart nyilván, ami az összes építész közel tízezres taglétszámához viszonyítva aránytalanul magas szám. Nem valószínű, hogy jó lenne, ha még mi is ott lennénk, jobb vezető szerepben lenni Kelet-Magyarországon, mint Budapesten n-dik irodának. Egyébként híreink szerint Budapesten ma is elég komoly kenyérharc folyik a munkákért.

ÉF:     És nem érzik úgy, hogy kevesebb figyelem jut a vidéki irodákra?
KA:     Ebben van valami, de ez inkább menedzselés kérdése. Ma már olyan nyitott a média, hogy el lehet jutni bárhova. Egyébként végre el kellene felejteni: "a vidéki Magyarország hátrányos Magyarország" típusú közhelyet: a jövő nekünk kedvez, Kelet-Magyarország feljövőben van. A következő években gyorsabban fog fejlődni, mint a főváros, utalhatnánk még egyszer az autópályára, arra, hogy a befektetők hamarosan felfedezik a keleti országrészt is, vagy ha Romániát elérik ezek a folyamatok, akkor a KELETTERVnek is lesz ott dolga.
HGy:     Reméljük, hamarosan mindenki belátja, hogy a vidéki lét nem minőségi, hanem életformabeli különbséget jelent, ma még sokszor használják a vidéki szót "provinciálisabb" értelemben. Ez él a köztudatban, ez a klisé. Lehet, hogy alkatomból is következik, de én nem így élem meg, én ezt nem érzem.

ÉF:     Köszönöm a beszélgetést!

Kurucz Zsuzsanna