Beszélgetés Zombori Zsolttal

Megvalósult munkáikról, a belsőépítészet magyarországi elfogadottságáról, a tervezők és kivitelezést végzők hatékony együttműködéséről beszélgettünk az Európa Stúdió vezető tervezőjével.

 

ÉF: Mikor alakult meg az Európa Stúdió?
ZZs: Most vagyunk 8 évesek, egy kanadai-finn kollégámmal alapítottuk a céget, de már 6 éve egyedül vezetem az irodát. Munkáink 70-80 %-át belsőépítészeti megbízások teszik ki, bár ez az arány lassan-lassan változik. Én egyébként nem tudom elfogadni a Magyarországon szokásos megkülönböztetést építészet és belsőépítészet között. Skandináv országokban például természetes, hogy az építész választja a csempét, a szőnyeget, még az egyedi bútorokkal kapcsolatban is meghallgatják a véleményét, belsőépítészetnek pedig a bútortervezést hívják. Csak ránk jellemző, hogy az építész, a homlokzat és tartófalak a megrajzolása után, veszi a cókmókját és hazaballag. Mi, az Európa Stúdióban, azonban úgy gondoljuk, hogy az épület egységének feltétele, hogy mind a külsőt, mind a belsőt ugyanaz a tervező alakítsa ki. Budapesten sok az elöregedett épület, így gyakran kapunk épületátalakítási feladatokat: régi épületeket ruházunk fel új funkcióval. Ilyen volt egy Váci utcai lakóépület bankfiókká alakítása (IC Bank, Váci utca 77.): megterveztük a homlokzat és a belső terek felújítását, statikai kiváltását, villamos-gépészeti átalakítását is. Olyan finom gépészeti részletekre is odafigyeltünk, hogy a bejárati szélfogónál a légfüggönyt - ami máshol fölülről fújja az emberek haját - falba rejtsük el.

ÉF: A kivitelezést is irányítják?
ZZs: Igen, a tervezői művezetés is az építész feladatai közé tartozik. A magyar építészek egy része menekül az építkezésről, sokkal jobban érzik magukat fűtött irodájukban, semhogy a helyszínen felmerülő kérdésekre keressék a választ.
Mindennapi munkánk során gyakran találkoztunk kivitelezhetetlennek látszó feladatokkal, ahol átgondolt tervezéssel lehetett megtalálni a megoldást: így volt ez a lassan hat éve átadott Westel bemutatóterem emeleti íves üvegtégla falú tárgyalójával is. Ahol azzal a nehézséggel találtuk szemben magunkat, hogy az íves fal miatt, a belső oldalon ötmilliméteres, a külsőn két centis lett volna a fuga. Ha az építész csak ellenőrizni megy ki a helyszínre, akkor már nem tehet semmit azon kívül, hogy tépi a haját és a kivitelezőt okolja. De ha valaki előre megtervezi, hogy függőleges 6 mm-es rozsdamentes acél profilokat építsenek a fal külső oldalára, akkor a két centi rögtön már csak 7-7mm-nek látszik. A végeredmény szempontjából nagyon fontos, hogy a tervező ne vonja ki magát a konkrét kivitelezésből. Ha az építész nem vállalja, hogy porban, koszban is foglalkozzon az épülettel, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ami elkészül, az nem lesz kifogástalan minőségű.

ÉF: Várható javulás ezen a téren?
ZZs: Igen, a kivitelezők is tapasztaltabbak lesznek, és igényesebb munkákat is el tudnak majd végezni, jobban kezelik majd azt a hatalmas anyagmennyiséget, amellyel ők is csak nem régen ismerkedtek meg.

ÉF: Elsősorban külföldi megrendelőknek dolgoznak?
ZZs: Bárkinek szívesen dolgozunk, aki megkér minket, de ügyfeleink nagy része érkezik angol nyelvterületről.

ÉF: Könnyű velük együttműködni?
ZZs: Szerintem igen, én nagyra becsülöm őket azért, mert amikor egy amerikai megrendelő megbíz egy építészt, akkor úgy gondolja, hogy egy szakembert kért fel. Számít a tanácsára, és távol áll tőle, hogy ő tervezze meg mindazt, amiért minket megfizet. Nem így a magyar megrendelők, néha egy ügyvezető igazgatónak még arra is van ideje, hogy a parketta szegélyléccel elbajlódjon, maga válassza ki az anyagokat az üzletekben.

ÉF: Miről ismerhetők meg munkáik?
ZZs: Ha fejre áll egy teremben, és nem unatkozik, akkor valószínűleg mi terveztük. Mi nem feledkezünk meg arról, hogy egy helyiségnek nem csupán egy alaprajza van. Úgy gondoljuk, hogy a térviszonyok felismerhetővé tételében, a hangulati egység kialakításában nagy szerepe lehet az álmennyezeteknek. Amikor belépünk valahová, akkor is érzékeljük a belmagasság változásait, ha éppen nem nézünk föl. Ezt a lehetőséget kihasználva próbáljuk meg kalauzolni az embereket épületeinkben. Néha csak visszafogottan élünk ezzel az eszközzel, máskor - például a Pannon GSM Astoria bemutatótermében - észrevehetőbben.

ÉF: Mire a legbüszkébb?
ZZs: Egyik első munkám volt 9 évvel ezelőtt, miután Finnországból visszajöttem, az Astoriánál a Warimpex iroda tervezése. Nagyon jó példa arra, hogy a magyar kivitelezők nehéz feladatokat is meg tudnak oldani: van itt íves fal, a fallal együtt futó furnérozott ajtó, krómbetét csíkokkal, vagy mennyezet alatt húzódó, kanyarodó bevilágítósáv, amely kitágítja a viszonylag szűk irodákat.
A Pannon GSM üzletben is - a Károly körúton - úttörő szemlélettel közelítettünk a feladathoz. Azzal nyertük meg a pályázatot, hogy kitaláltunk egy árubemutató eszközt: a Pannon-babát. Amellett, hogy alkalmas a telefon bemutatására, Földgömb-fejével jelképezi a "Global Communication" gondolatot. A kontinenseket a két réz félgömbből összepréselt fejre fogorvosi fúróval gravírozta rá egy ötvösművész. Valójában egy térbe állított oszlopocska, pihenőpadot is terveztünk mellé, ahol ülve lehetett volna olvasgatni a készülék leírását, de ez helyhiány miatt végül nem valósult meg, viszont a baba maradt.
Az üvegtégla fal miatt már emlegetett Westel-irodában volt egy másik érdekes ötletünk: a padlóból üvegkúpok nőnek ki, amit sokak szintén kivitelezhetetlennek tartanának. Mi nem sajnáltuk az időt arra, hogy a gyártót ellássuk pontos utasításokkal, így megvalósulhatott.
Szintén egyedi megoldást alkalmaztunk a váci utcai IC Bankban, amikor terveztünk egy álmennyezetet, amely üveggerendákon keresztül ereszti át a fényt.
Szívesen emlékszünk erre a munkánkra azért is, mert itt rendeztük Magyarország első és talán azóta is egyetlen, virtuális bankmegnyitóját. A frissen vásárolt épület felújítása még meg sem kezdődött, amikor Magyarországra látogatott a maláj miniszterelnök. A bank maláj tulajdonosa a felújításra váró bank átadását virtuális ünnepélyes megnyitó keretében képzelte el, ezért készítettünk egy videófilmet, ahol a miniszterelnök az épület 3D-s látványtervében, mint egy díszletben, végigsétált a felújított épületen, átvágta a szalagot és átadta a bankot, egy évvel később a valóságban is felavatták az irodát.

ÉF: El tudja képzelni, hogy a megrendelő és az építész között kapcsolatot tud teremteni az Internet? Hogy megrendeléseket kapnak a tervezők?
ZZs: Fejlettebb országokban ez már most is valóság. A technikai újdonságok mindent megváltoztatnak majd: az utazás, a személyes találkozások még a jelenleginél is jobban háttérbe fognak szorulni. Fogadok bárkivel, hogy öt éven belül, Amerikában minden lakásban, nálunk minden ötödikben lesz nagyméretű flat screen monitor, és amikor telefonálunk nemcsak hallani, de látni is fogjuk egymást. Egy ilyen világban egyáltalán nem lesz furcsa az, hogy egy megbízó az Interneten gyűjt információt a tervezőkről, inkább természetes.

ÉF: Szükségük van a tervezőirodáknak publicitásra?
ZZs: Több oka lehet annak, ha tervezőirodaként fontosnak tartjuk a nyilvános fórumokon való megjelenést: szeretnénk magunkat elismertetni, vagy mindenki számára hasznos példákat akarunk bemutatni. Én azonban kiábrándultam a tömegkommunikációs orgánumok többségéből, mert érdeklődésük nem a munkánknak, hanem a potenciális reklámozóknak szól. Manapság a beruházó, a kivitelező érdeke egy kis hírverés egy újabb megbízás előtt, a tervező, az épület már nem érdekel senkit.
De a médiának fontos szerepe lehetne abban, hogy a már megszerzett tudást és tapasztalatokat mindenki számára elérhetővé tegye. Én például szívesen írnék arról, hogy hogyan lehet az embereket építészeti eszközökkel irányítani a térben: mert ugyan ki lehet írni piros betűkkel, azt hogy "Állj!", vagy "Itt várakozz!", de az mégicsak jobb, ha finomabb megoldások teszik egyértelművé a terek funkcióit. Kaphatna a nyilvánosság népnevelési feladatokat is, mert annyi minden van, amit érdemes lenne az embereknek megtanítani épületekkel, anyagokkal, a várossal kapcsolatban. De úgy tűnik, a média nagy része nem tart igényt erre.
ÉF: Köszönöm a beszélgetést!

Kurucz Zsuzsanna