Buszmegállók tető nélkül

Budapest négy talán leghíresebb buszmegállójáról íródik ez a cikk, hangsúlyozottan szubjektív szemszögből, hiszen a tervezők/létrehozók jegyzik. Az Alföldi György, Bach Péter és Kukucska Gergely által átalakított megállók egy nagyobb, főleg közbiztonsági helyzetekre reagáló program részei, amelynek célja az emberközeli környezet és a "várakozási élmény", a "várakozási kultúra" kialakulásának segítése.

A megállók már a készítés közben komoly érdeklődést váltottak ki főleg az internetes médiában. A kérdés ami körül forgott a szó, hogy lehet-e egy megállót úgy fejleszteni 2015-ben, hogy nem készül teteje? A megszólalók többféle indíttatásból, és vérmérséklettől fűtve a tető hiányát hol a tervezők ügyetlenségének a számlájára írták, hiszen milyen tervező az olyan aki nem tervez tetőt a mai világban, hol a kivitelezőkre, hol a megbízó önkormányzatra fogta.

A lényeg azonban nem került elő, hogy ezek nem egy önálló megálló felújítási projekt eredményei hanem egy nagyobb főleg közbiztonsági helyzetekre reagáló program részei. Ezt nem akarta meghallani senki sem, az igazi használók meg nem írtak.

A felhasznált elemek így nem tudtak dolgozni az eredeti hivatásuknak megfelelően - kommunikációs felületként - hanem más és más általunk nem tervezett elvárásoknak - esővédelem, napvédelem - kellett megfelelniük! A megállók nem érték el a használókat, hiszen nem kaptunk tőlük visszajelzéseket, pedig a megállókon megadtuk az elérhetőségeinket, mégis nagyon kevés (3 db) megkeresés érkezett.

Egy éve készültek el a megállók ez adja az apropóját a cikknek, melyben először bemutatjuk azt a programot amelynek keretében dolgoztunk, azt az utat amit bejártunk a tervezés során, a belső szakmai döntéseinket amik miatt ilyenné váltak a megállók, amiért az elemeket ebben a formában használtuk és azokat a szakmai előírásokat amelyek keretezték a tervezést. A felkínált kommunikációs felületekre Magdolna negyedi gyerekek készítette rajzokat használtunk.

Ugyanakkor mint köztéri alkotóknak érdekes lenne megtudnunk, hogy az ott élő emberek hogyan használják a megállókat és mi a véleményük róla. A cikkben saját és egyetemi hallgatóink fotóit használjuk fel, de a mindennapi használat megismerése érdekében egy nyilvános gyűjtést indítunk az instagrammon. Arra kérünk mindenkit, hogy ha van selfije, fotója tegye fel a közös felületre arról milyen reggel, milyen este, milyen esőben és milyen napsütésben, milyen hétköznap és milyen vasárnap.

A tágabb keretek

A Józsefvárosi Önkormányzat 2013 januárjában folytatta Uniós támogatással a Magdolna Negyed szociális városrehabilitációs programot és ennek részeként, a "99-es busz kísérleti projekt" keretében kezdtünk el foglalkozni a buszon való utazás közbiztonsági helyzeteivel. A Pesterzsébet Mátyás király térről induló és a Blaha Lujza térre érkező 99-es buszjáraton gyakoriak a szabálysértések, bűncselekmények és az antiszociális viselkedés. A járaton uralkodó közbiztonsági helyzetről több írás is olvasható az interneten, de több írás is megjelent a buszos utazás pozitív eseményeiről is.

Első lépésben a célunk az volt, hogy terepkutatás (megkérdeztünk 1400 utast) segítségével felderítsük kik utaznak a járaton, milyen konfliktusok alakulnak ki a buszon és a megállókban, megtudjuk a járat biztonságával kapcsolatos véleményeket mind az utazóközönség, mind a buszvezetők, bkv-ellenőrök, rendőrség, közterület-felügyelet munkatársai részéről. A kutatás és a helyi tapasztalatok eredményeképpen alakítottuk ki a lépéseket. Az egyik projektelem kommunikációs, konfliktuskezelési, önismereti és szociális érzékenyítő képzéssel az autóbuszvezetőknek a gyakorlatban alkalmazható eszközöket, fogásokat nyújtott. A másik elem a buszon és a megállókban zajló szociális munka lehetőségeit kereste annak érdekében, hogy javuljon az utasok objektív és szubjektív biztonságérzete. Olyan eleme is volt ennek a projektnek melyben a buszról a Kolibri Színház a helyi fiataloknak szóló interaktív előadást készített a megjelenő, a szubkultúrák felületes találkozásából adódó konfliktusok érzelmi, érzéki, pedagógiailag átgondolt közvetítése, kérdések felvetése, szemlélet formálás érdekében. (Részletesen itt lehet ezekről olvasni.

A "MI BUSZMEGÁLLÓNK" és a "MI BUSZUNK" projektelemek a design eszközeivel, gyerekrajzok és ötletek bevonásával a "helyi" kötődést igyekeztek elősegíteni. A megelőző kutatások során az egyik legfontosabb felfedezésünk az volt, hogy a buszon a gyerekek jelenléte vagy gyerekek jelenlétére utaló jelek mindenki számára közös érték. Ezért a 2015 nyarán megrendezett eseményeken a helyi gyerekek és az őket kiszolgáló autóbuszvonal közelebb hozását tűztük célul, a lakosság és a buszvonalon dolgozó vezetők és használók igényei alapján.

A rendezvényeken a gyerekekkel közösen készített rajzokkal, a helyszínen felállított prototípus segítségével dolgoztunk. A raszterben elhelyezett függőleges és vízszintes oszlopok tartották az ülő vagy támasztófelületeket és erre kerültek fel a közlekedéstechnika színeit használó (piros, kék, sárga) táblák, a szemetes és egyéb elemek. A táblák derékszögű beforgatásával árnyékvető szerkezetek jöttek létre. A hetet záró közösségi eseményen környező iskolákból és lakótömbökből érkeztek a gyerekek és egész délután ismerkedhettek meg a 99-es busszal és a sofőrökkel, rajzolhattak a buszmegálló színes felületeire. Végül elképesztően izgalmas grafikák és történetek borították a geometrikus formákat, ezek lettek a később a megvalósuló buszmegállók grafikái lásd az alábbi linken).

A tervezés

A tervezési feladatunk az volt, hogy a bűnmegelőzési és közbiztonsági programban részt vevő négy buszmegálló új helyzetbe kerüljön, hogy ráirányuljon a figyelem arra, hogy a megállók közbiztonsági helyzete javuljon és ezek ne egy általánosan a városban mindenütt használatos megállókhoz hasonlítsanak, hanem kifejezzék a helyszínt, a kiindulási célokat és megszólítsa az ott élőket.

A kortárs tervezési stratégiák/taktikák egy markáns irányzata azt mutatja, hogy a környezetben tömegével jelen lévő érzékelésünk perifériájára szorult tárgyak újraértelmezésével játékos helyzetek teremthetők miközben a köztéri építmények szövevényes engedélyezési mutatványa is lazítható. A tervezőcsapat a meglévő megállók egyetlen elemének a közúti információs táblának a rendszerszerű kiegészítése mellett döntött. Az oszlopok, táblák és különböző rögzítő bilincsek számtalan variációs lehetőséget biztosítottak, miközben egyszerű telepítésük és szerelhetőségük miatt időben is átalakíthatóak.

A Magdolna negyedben található autóbuszmegállókat értékelve a tervezőcsapat azt találta, hogy a megújítás tervezése és megvalósítása során több szempontra kell tekintettel lenni - a konfliktusforrásokra, a funkcionális hiányokra, a közösségteremtés esélyeire és a lehetséges eszközökre – a kitűzött cél, a közbiztonság érzet javítása érdekében. A megújítás tervezési szempontjainak a legfontosabb elvei ezért a biztonságérzetet erősítő átlátható struktúra, a pontos helykijelölés lett. A terület másik sajátossága, hogy a közbiztonság megköveteli a közterületek lehető legteljesebb át- illetve beláthatóságát. A térfigyelő kamerák a közbiztonsági ill. bűnmegelőzési rendszer kiemelt fontosságú elemei, ezért nem lehetett olyan térlefedéseket alkalmazni melyek zárt és ellenőrizhetetlen zugok kialakításához vezetnek, hogy ne jöjjenek létre nehezen ellenőrizhető terek.

Tervezőknek tekintettel kellett lennie a megállók nagyon szűkös közlekedési helyzetére, az építési, közlekedési, közbiztonsági szabályok betartására. A felhasznált anyagokat illetően csak olyan anyagok felhasználása került betervezésre, amelyek a közterületen használatosak, a buszmegállókban járatosak. A terület sajátos adottságaiból adódóan fizikailag nem lehetséges hagyományos, teljes védelmet nyújtó buszmegálló építmény telepítése.

Számtalan olyan helyzet létezik Budapesten, mint az érintett Teleki téri 99-es megállók is, ahol a járda vagy járdasziget szélessége és a biztonságos használhatóság érdekében biztosítandó közúti űrszelvények miatt egyszerűen nem lehetséges ez - ezeken a helyeken jelenleg semmilyen megálló épület nem létezik - lévén a bejáratott típus megállók ezekre a helyekre nem telepíthetőek le. A Teleki tér 1,5 méter keskeny járdaszakaszain működő megállóknál egyszerre történik a gyalogos közlekedés, a várakozás, a fel és a leszállás, a határos épületek megközelítése, miközben alapvető feltétel a térfigyelő kamerarendszer akadálytalan működése és a szabad közúti űrszelvény. A teleki téri megállók, - ahogy a legtöbb esetben - egyszerű közlekedési oszloppal, a rájuk telepített információs felületekkel és erősen megkopott szokásos sárga cikk-cakkos útburkolati festéssel kijelölt területek. A kőbánya felé közlekedő oldalon napközben sokan várakoznak a piacról vásárolt árukkal, kiskocsikkal, kosarakkal, zacskókkal. Leülésre vagy támaszkodásra, csomagok elhelyezésére nincs lehetőség. A megállót az ideiglenes önkormányzati parkoló kerítése határolja. A buszok hátsó ajtaja közvetlenül a járdán elhelyezett villanyoszlopra nyílik. A szemközti megálló környezetében a határos lakóház lábazati beugróin és lépcsőn várakozó utasok töltik idejüket.

Az alapvető használati funkciók (biztonságos fel és leszállás, ülés/ támaszkodás, információs felületek, hulladéktárolás, árnyékolás/ fedés, világítás lehetősége) mellett olyan játékos mikro-környezet létrehozása a cél, ami a várakozás ideje alatt leköti a megálló környezetében tartózkodók figyelmét és eltérítheti a konfliktusokat.

A megállók hosszútávú megmaradásának, az igénybevételekkel szembeni ellenállóságának és a mindennapi utazás biztonságának érdekében a BKK által használt típusrendszer alkalmazásával kerültek betervezésre az új funkciók. Ilyen új funkciók a leülés vagy fenéktámasz biztosítása, vagy a minimális nap-, és esővédelem, vagy szatyor-akasztók kialakítása. A megállókban új szemetesek is felszerelésre kerültek.

A 99-es járat érintett megállóinak tervezésénél ezeket az elveket figyelembe véve született meg ez a megoldás. A cél több funkcióhiány pótlása volt - most legalább le lehet ülni, neki lehet dőlni valaminek, egy kijelölt és megkülönböztetett helyen lehet várakozni, le lehet tenni a szatyrot a piacról jövet. A közúti jelzőtáblák alkalmazott rendszere a közterületeken járatos eszköztárból tevődik össze - a jelzőtáblák jól felismerhető szimbólumai környezetpszichológiai értelemben igen hatásos eszközei a tiltásnak, az irányításnak, illetve a tájékoztatásnak, mit lehet tenni az adott utcasarkon - pl. felszállni egy buszra - mindenki által megszokott és jól felismerhető jelrendszereket használva.

Tervezők szándéka az volt, hogy az említett jelrendszer alkalmazásával, transzformációjával egy vidám, helyi gyerekek által készített gyerekrajzokkal teli környezet alakuljon ki. Egy olyan megálló, ahol a gyerekek és gondolataik környezetpszichológiai és közbiztonsági tekintetben fontos szerepet játszhatnak az emberközeli környezet és a "várakozási élmény" és "várakozási kultúra" kialakulásában - egy csipetnyi humorral - anélkül, hogy túl komolyan akarnák venni önmagukat.

Alföldi György - Bach Péter - Kukucska Gergely