Debreceni Intermodális Közösségi Közlekedési Központ - Dévényi Tamás és csapata
Bemutatjuk Dévényi Tamás és az ÉME Mesteriskolás hallgatókból álló csapat közös tervét, amelyet a Bíráló Bizottság logikusan szerkesztett térrendszere, újszerű térszervezése és korszerű építészeti felfogása miatt ll. díjban részesített.
Részlet az “INTERMODÁLIS KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉSI KÖZPONT LÉTREHOZÁSA DEBRECENBEN" - Tervpályázati Bíráló Bizottság Zárójelentéséből.
Építészet
A terv egy várostörténeti emléket idéz: a hajdani Várad utca - ahol egykor Petőfi Sándor megszállt - határozta meg a telepítés egyik főtengelyét, a rozsdaövezetbe átnyúló gyalogosútvonalakat. Az itt fogant vers a pályázó ötlete nyomán a burkolatba kirakott vers szövege helyén őrzi meg az eseményt.
Ez a tengely és a rá merőleges osztatlan épülettömeg (ami a jelenlegi állomás épület nyomát idézi) szabja ki az épületegyüttes kompozíciós rendjét.
Ez az autonóm térbeli kereszteződés teljesíteni tudja a városszerkezeti - térképzési kívánalmakat és funkcionálisan is - nem szokványos, újszerű eredményre vezet.
A távolsági buszpályaudvart fedett-nyitott térben a tetőszinten helyezi el, aminek rámpás megközelítését összeszerkesztette a tervező a hossztömeg felső szintjén elhelyezett parkolók felvezető rámpájával. Az utasokat kiszolgáló funkciók az 1. szintre (+6,60) kerültek: egyfelől a felső gyalogos tengely mentén, másfelől a hossztömegben megoldva, közlekedőjét a gyalogos tengellyel függőfolyosó-szerűen összekötve. Ez tulajdonképp az épület földszintje, a vonatok is innen közelíthetők meg. Az elrendezés gyenge pontja, hogy az utasok a kiszolgáló funkciókat csak lineárisan tudják elérni. Ezt több és tágasabb földszinti kapcsolattal orvosolni lehetett volna.
A földszint egy összefüggő, átlátható tér. A távolsági buszt kivéve, ide érkezik az összes jármű párhuzamos rendben. Az intermodalitás nemcsak az utasforgalom ésszerű szervezésében érhető tetten, hanem abban a törekvésben is, - ami a műleírás szövegéből pontosan kiolvasható - nevezetesen, hogy az állomás előtti tér nem kell, hogy egy szabályos városi teret imitáljon (padokkal, szökőkúttal, szobrokkal), hanem egy új minőséget kell létrehozni. A pályázó a szokványos, utcabútorokkal, szökőkutakkal benépesített park helyett “kiserdőt" javasol az állomás előteréül, ami várostörténeti, ökológiai és hangulati szempontból is szívmelengető ötlet és térfalat képez az Erszébet utca mentén.
Magasra értékelendő, hogy a terv nem egy formai prekoncepció alapján, hanem a funkciók és az épületstruktúra ökonomikus és esztétikus összeszerkesztése segítségével nyerte el a végső formáját. Ez azt eredményezi, hogy az ábrázolt terek, tömegek a későbbiekben károsodás nélkül fogják elviselni további igények, ízlésváltozások módosításait anélkül, hogy az alapötlet változna. Általában: a líra (Petőfi vers, kiserdő), az ésszerűség (funkciók ökonomikus, jól működő rendje) és a mai kor eszköztárának (változó, képzőművészeti-technikai effektusokat alkalmazó homlokzat) arányos jelenléte jellemzi a tervet.
Várostervezés
A pályamű alapgondolata egy keskeny, zárt tömegbe összefogott, térfalat alkotó épület létrehozása. Ebben kap helyet az IKKK, valamint a P+R parkoló is. A koncepció érdekében bontja a jelenlegi állomás épületét is. A buszpályudvart a vasúti vágányok felett helyezi el - nyitott-fedett módon -, melynek megközelítése a vasúti felüljárónál tervezett körforgalomból lehetséges. A villamos vonalat a Petőfi tér nyugati oldalára húzza, amely aztán bekanyarodik az állomás elé. A Petőfi tér déli térrészén “kiserdőt" tervez, klimatikus megfontolások alapján. A Petőfi tér északi részéről markáns elemként, megemelt városi sétányt indít, amely az IKKK épületén keresztül továbbvezet a vasút fölött a déli városrész irányába. A Petőfi téri szabadtéri parkolót megtartja, és azon időszakos piacot javasol - egyszerű, ötletes megoldás.
Közlekedés
A pályamű a felvételi épület lebontásával, a villamos végállomás és a helyi autóbusz megállók vasúti peronok mellé húzásával, illetve a helyközi autóbusz pályaudvar peronok feletti kialakításával hozza létre az intermodális csomópontot. Kialakít egy vezérszintet, ezen közlekedik minden utas a vasút és az egyéb közlekedési eszközök között. A villamos végállomása a vágányokkal párhuzamosan, az új intermodális létesítmény előtt helyezkedik el, így az vertikálisan csatlakozik a vezérszinthez. Ez a megoldás kompakt, jók a kapcsolatok, az utasok átszállási útvonalai egyértelműek. A gyalogos forgalmat sehol nem keresztezi járműforgalom (a földszinti 1. vágány elérési útját is ki lehet jelölni keresztezés nélkül). A vezérszint egy gyalogos és kerékpáros híddal a vágányok felett átnyúlik a déli városrész felé, amely révén elősegíti a Piac utcai kerékpáros tengely kialakítását. Az úthálózati kapcsolatokban a turbó körforgalom elve jó, a kétsávos turbó körforgalomnál kétség merül(het) fel a kapacitásokkal kapcsolatban, de ez a továbbtervezésnél korrigálható.
A közlekedési programnak a terv megfelel. Az autóbusz tárolók messze vannak a megállóktól. A villamosüzem működtetése jó. A terv a vasúti közlekedési funkciónak megfelel, az utasáram lehetőségek jók, az utasforgalmi és utasellátó funkciók a vezérszinten, a vágányokkal párhuzamosan kaptak helyet, melyről a peronok és a villamos végállomás is akadálymentesen közelíthetők meg. A terv RMT “C" változat szerinti vágányképet használja, az oszlopok miatt kis módosítással. A terv tram-train lehetőséget nem tartalmaz. A terv intermodális szempontból kiváló, közlekedési szempontból jó.
Üzemeltetés
Jól átlátható, könnyen üzemeltethető terv, tervezett gépészete energetikai szempontból kedvező, esztétikus, jó terv.
Közművek
Egyszerűsítetten, de vizsgálja a közművesítettséget. Megállapításai, következtetései jók, a közműves munkarész elfogadható. A parkosítást, közterületrendezést csak a költségbecslés említi.
A Bíráló Bizottság a tervet logikusan szerkesztett térrendszere, és az újszerű térszervezése, korszerű építészeti felfogása miatt ll. díjban részesítette.
20:34
Kedves Tamás,
ez a leginkább érthető, a legjobban elmagyarázott, logikusan és didaktikailag is korrekt módon felvezetett terv. Az első két ábrára gondolok, amelyekhez nagyon hasonlókkal kellett volna kezdődjön minden versenymunka.
Az eredmény azonban - nyilván csak szerintem - két sebből vérzik. Az egyik a főépület maga. Ez az épület nem bírja el a központisággal reá rótt terhet: esztétikailag kevés ehhez. Ez a kockaház olyasmi, mint a hatvanas évek végén a Fiat 124, a későbbi Zsiguli, a Lada volt: merészen fantáziátlan. Azzal az autóval lehetett keleti piacokat hódítani, de autós szíveket nem. Márpedig ott, Debrecenben azzal a - nagyon helyesen írtad - EGYETLEN épülettel a szíveket is meg kell hódítani, az utasokét és a lakosokét egyaránt.
A másik gondom a gyönyörű Kék Utasfolyó. Azon a csodahídon jóformán senki nem fog végigmenni. Az utasok taxiba, saját autóba, villamosra, buszra szállnak, mert sietnek. Ezt a tért ölelő sétát senki nem fogja megkockáztatni - nyílegyenes és deklaráltan kitárulkozó jellege miatt még az andalogni induló szerelmesek se - és a betonszerkezet, meleg emberi talpak által nem taposva, pont úgy az enyészetté leend, mint Budapesten, a Nyugati téri felüljáró gyalogjárdái.
17:26
@Pákozdi Imre: A számítógép elrepít bennünket egy andalítóan éteri tisztaságú világba. Minden zavaró részlet eltűnik a városból, avagy a környezetből, a házak hófehérek az utcák egyenesen vezetnek céljainkhoz, a fák erdőként zöldellnek ott ahol kell, a látványterveken jólöltözött, de azért trendi fiatalok emelik lépésre vadiúj adidas cipőjüket és így tovább...
Persze a tervpályázat jövőképet mutat be, ahonnan örökre eltűnnek a légkábelek jelenben még létező intermodális hálói és a pályaudvarral szemben lévő távfűtő kémények sem ontják egetborító füstjüket, már amikor nem nézünk oda.
A tervpályázat sohasem mutatja meg, hogy honnan kellett elindulnia.
Debrecen Nagyállomás esetében innen:
https://foursquare.com/v/debrecen-nagy%C3%A1llom%C3%A1s/4bb3405335f0c9b6161cbc83
Álmodjunk merészet.
08:07
@FenyvesiHK: Ha már FHK elröpített minket a konkrét tervek konkrét elemzésének talajáról a nagy magyar világfájdalom ködébe, hadd próbálkozzam e köd "megfoghatóvá sűrítésével" :-).
A belinkelt anyag képei engem két, korábbi meggyőződésemben erősítenek meg. Egyrészt abban, hogy a Nagyállomás meglévő főépülete nagyon-nagyon jó. Le a kalappal annak tervezője, belsőépítésze valamint a faliképek alkotói előtt. A másik, hogy teljesen fölösleges bármit is építeni, amihez a fenntartás, a folyamatos karbantartás és az alkalmi, kisléptékű fejlesztés erőforrásai majdan nem állnak rendelkezésre. Nem csak pénzről van szó, bár arról is. Magyarországon a közterek és egyáltalán: az épített struktúrák karbantartásának kultúrája, igénye és gyakorlata hiányos. Nézzék meg a hazai családi házak homlokzati fa szerkezeteit: mind rohad. Vagy vegyük példának a budapesti XI. kerületi Diószeghy utca - Dávid Ferenc utca sarkán két évvel ezelőtt, európai forint-milliókból rendbehozott játszóteret! Trehány, piszkos, a fű kiégett, az ösvények porosak. Avagy a Budai Vár déli lejtője, amelynek összes lépcsője járhatatlanul szétcsúszott, miközben a Vár falai több helyen kimarjultan omladoznak: harminc éve nem járt arra karbantartó, csak amikor valóban hullani kezdett a tégla és a törmelék. Eger tíz éve rendbehozott belvárosa zavartalanul kopik, a házfalak jelentős része lepergő festéktől tarka. A debreceni Nagyállomás és környéke is rossz bőrben van, ám mai állapota nem a valamikori tervezők és építők sara, hanem a felállításuk óta soha újra nem festett, de talán még csak le se mosott villanyoszlopok gazdáié, az épületeket lerohadni hagyó MÁV-é, az aszfaltot és a kövezetet nem ápoló önkormányzaté. Ez egyrészt konkrét felelősségeket vet fel, másrészt figyelmeztet minket, hogy egyetlen fillért nem szabad költenünk a Budai Vár vagy a debreceni intermodális csomópont rekonstrukciójára, amíg nincs alkalmas szervezet ezek majdani karbantartására. Bátorításul: a probléma hasonlít a hazai vendéglátó helyek mellékhelyiségeinek elmúlt negyedszázados sorsára. Huszonöt évvel ezelőtt egyikben sem volt se papír, se szappan, se törülköző: ma, döntő többségükben ezekből legalább kettő megtalálható. A közterület- és épületkarbantartás is ilyesmi: egyszerre hivatali feladat és távlat a hazai közösségi tudat fejlődése előtt. Mert talán hallották már, hogy mi a különbség a magyar és a német háziasszony között? A magyar akkor kezd takarítani, amikor kosz van, a német pedig amikor még minden ragyog...
21:59
@Pákozdi Imre: Köszönöm. Egészen pontosan ezt szerettem volna érzékeltetni mindenféle ómagyar világfájdalom nélkül, csak a realitások talajáról közelítve a témát. Nemcsak itt, de általánosan hiányolom az ilyen volt ilyen lesz bemutatását egy adott feladatnak. Hogyan mondjunk véleményt (nem vagyok debreceni), ha nem látjuk tisztán a meglévő állapotokat. Nagyon jónak tartom ezt a képfüzért, a teljes filing érthetővé válik és így az érthető szándék is a továbblépésre. Egyébként köztudott, hogy intermodális lázban égünk országszerte. Már ennek a szónak a csengése is arra reményít, hogy lesz még szőlő s lágy kenyér e honban, meg persze rendes pályaudvar. Ám Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán? ha nincs fenntartás.... ez esetben konkrét tervek konkrét elemzése is csak egy ábránd, mert messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort stb.mondotta volt Mr. Kölcsey világismeretlen magyar költő 1831-ben.
A fenntartatlanság ősi magyar átkának elemzésével különben mélyen egyetértek. Az intermodalitásnak az adná meg az igazi értelmét,ha ez az elem is beépülne a megépítéskor az egész rendszerbe.