Elhunyt Callmeyer Ferenc

92 évesen, 2020. október 3-án elhunyt Callmeyer Ferenc Prima- és Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a Magyar Építész Kamara első elnöke, az MMA levelező tagja, a magyar modern meghatározó épületeinek alkotója. Halálával a háború utáni nagy generáció egyik utolsó tagja távozott.

Callmeyer Ferenc DLA Miskolcon született 1928. április 3-án. Családneve felmenői dán származását őrzi, de rokonai között németek, felvidéki szlovákok és magyarok is találhatóak. Gyerekként szembesült az erőszak értelmetlenségével: élete végéig őrizte tanúként annak emlékét, hogy kilencven pozsonyligetfalui leventetársa tömeggyilkosság áldozata lett. 

1947-1951 között végezte el a Műegyetem építészmérnöki képzését. 1953-1955 között elvégezte a Mesteriskola első ciklusát. 1951-től meghívott előadóként, gyakorlatvezetőként dolgozott a Műegyetem Építészmérnöki Karán, majd kétéves angliai tartózkodása után az idegen nyelvű képzésbe kapcsolódott be. Több évtizedig meghatározó oktató, innen ered a szakmában közkeletű beceneve, a CöFö Tanár Úr.

1951-1955 között a MEZŐTERV, majd 1963-ig az IPARTERV építésze. 1956-ban, 28 évesen Ybl-díjat kapott „a mezőgazdasági víztoronytípus készítéséért, a Kőbányai Gyógyszergyár Irodaépület tervezéséért." A szélmalom alapformájából kiindulva tervezett víztornya a korszak ikonikus mezőgazdasági épülete lett, megvalósult példája ma is áll Püspökladányban. 

Az 1956-os forradalom meghatározó élményévé vált: a Kossuth téri sortüzet a helyszínen, a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alatt elbújva élte túl. A rendszerváltást követően maga állított emlékművet a sortűznek a helyszínen: az árkádok vakolatába illesztett, ötcentiméteres bronzgolyók az egykori sortűz ütötte sebeket jelzik, beszédes gesztussal. Ugyancsak fontos, a korszakhoz kötődő munkája, hogy az 1956-os pusztítások után ő állíthatta helyre a megsérült Rókus-kápolnát Budapesten. 

Ezt követően szintén aktívan vett részt a kortárs építészeti gondolkodás és gyakorlat formálásában. Emblematikusnak számító épületeket alkotott az átfogó Balaton-fejlesztés keretében: a badacsonyi Poharazó, illetve a Tátika étterem, a tihanyi Rege presszó és a magtárból kialakított Németh László Művelődési Ház a magyar modernizmus fontos alkotásai, amelyekre élete végéig büszke volt. ű

1963-1965 között a Goldfinger Ernő által biztosított ösztöndíjjal lehetősége nyílt két évet Angliában dolgozni, a Sheppard Robson and Partners londoni irodájában. Itt többek között az London-Uxbridge-ban található Brunel University területén dolgozott. Munkája sikerének elismeréseként felajánlották neki a további foglalkoztatást, ám úgy döntött: emigrációjával nem veszélyezteti a további ösztöndíjasok munkáját, és visszatért Magyarországra. Hazatérését követően a Típustervező Intézetben helyezték el, ahol Csaba Lászlóval tervet készítettek a Kossuth tér déli foghíjának beépítésére – ezen nyilvánvalóan megfigyelhető a kor brit brutalista építészetének hatása. 

1966-ban Tenke Tiborral, Mester Árpáddal és Környe Tiborral megnyerték a Káposztásmegyeri Lakótelep tervezésére kiírt pályázatot, a végleges megbízást azonban mások kapták meg. A pályázat tanulságait levonva tovább dolgoztak az újpalotai lakótelep tervein, amely valóban mérföldkővé vált a hazai telepes lakásépítés történetében. Emellett alapvetően oktatási épületek tervezésével foglalkozott. A CLASP könnyűszerkezetes rendszer felhasználásával nagyjából harminc iskolaépületet tervezett szerte az országban, de több nevelési központ is a keze munkáját dicséri Székesfehérváron, Velencén és Dunaújvárosban. Komoly és jelentős szakirodalmi tevékenységet is folytatott: rendszeresen publikált szakfolyóiratokban, valamint Rojkó Ervinnel több közös könyve jelent meg a családi házak, nyaralók tervezéséről, építéséről, egyszerre ismeretterjesztő jelleggel és szakmai alapossággal.

A rendszerváltást követően saját műhelyet hozott létre, Callmeyer és Társa Építésziroda néven, ahol fiával, a szintén építészként végzett Callmeyer Lászlóval is együtt dolgozott. Egyik önálló tervezésű lakóépületével elnyerte az Év Lakóháza-díjat is. A tervezés mellett aktívan bekapcsolódott a közéletbe. 1990-ben az MDF színeiben indult Budapest főpolgármesteri pozíciójárt. „...politikamentesen élni itt e hazában szinte lehetetlen" – vallotta saját közéleti szerepvállalásával kapcsolatban, de ezen a téren is minden alkalommal a párbeszéd, a közös platformok megteremtése érdekelte. Saját életéről és politikai szerepvállalásairól szóló esszéjét 2012-ben az Építészfórum közölte. 

1994-től az Építészkar habilitációs bizottságának tagja, de szerepet vállalt a Kossuth- és Széchenyi-díjakat odaítélő bizottságok munkájában is. Az 1996-ban újra megalapított Magyar Építész Kamara első elnökeként meghatározó pozíciót kapott a szakma újraszervezésében. Elnöki pozíciójáról a Nemzeti Színház építészeti tervpályázata körül kialakult szakmai-etikai körülmények miatt köszönt le.

1993-ban „több évtizedes kiemelkedő, szerteágazó építészeti munkásságáért" megkapta második Ybl Miklós-díját. 2008-ban Prima-díjat vehetett át. 2014-ben az MMA Építőművészeti Tagozat díját kapta. 2015-ben Jean Monnet-emlékéremmel ismerték el a közép-európai nemzetek közötti megbékéléséért tett tevékenységét. 2019-ben ő kapta meg elsőként a Biatorbágy Városépítészetéért Díjat. 

Nyugdíjas éveit Telkiben, az általa tervezett családi házban töltötte családja körében. Tovább dolgozott visszaemlékezésein, szakmai cikkein és építészeti munkássága rendezésén, amelynek digitális másolatát a Lechner Tudásközpontban helyezte el. Alkalomadtán szívesen mesélt életéről, munkásságáról, élményeiről. Halálával a korszak egyik utolsó aktív, tevékeny tanúját, egyben a 20. századi magyar építészet meghatározó, nemzetközileg is számottevő alkotóját, generációk mesterét vesztettük el.

A fenti film az MMA megbízásából készült 2018-ban, abból az alkalomból, hogy Callmeyer Ferenc levelező tag lett. Szakmai szerkesztő: Mészáros Ábel, rendező: Novák Lajos és Szabó Imre, valamint az Építészet XXI stábja.