"Európai infrastruktúra, magyar lét" - építészképzés Pécsett
Április 1-jén, pénteken este került sor a Földalatti beszélgetések - Őszintén az építészetoktatásról sorozatának nyolcadik epizódjára. Az utolsó helyszín a Pécsi Tudományegyetem volt, ahol a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar építészképzése került terítékre. A hétvégéhez közeli időpont ellenére hallgatók és vendégek is szép számban voltak jelen a közelmúltban megújult és kibővült kari épület előadójában.
A beszélgetés résztvevőit és a hallgatóságot Pásztor Erika Katalina, az este moderátora köszöntötte és emlékeztetett arra, hogy néhai Vargha Mihály főszerkesztő kezdeményezte az építészoktatás helyzetének tisztázását szolgáló párbeszéd létrejöttét. Makovényi Ferenc, az eseménysorozat kurátora bevezetőjében utalt a korábbi beszélgetések megtermékenyítő szerepére és a különböző iskolák határozott, egyedi jelleget felmutató küldetésnyilatkozatára. Az egykori főiskolák regionális központtá és egyetemmé nőtték ki magukat - ez volt tapasztalható Sopron és Győr esetében, és itt, Pécsen is ez történt.
Bachmann Bálint dékán prezentációjában bemutatta az egyetemet, történetét, valamint a Műszaki Kar kialakulását és felépítését. Hazánk második legnagyobb egyeteme jövőre lesz 45 éves; regionális szerepe igen jelentős, a hallgatók döntően a Dél-Dunántúlról érkeznek, a tíz karon mintegy 30.000 fő tanul. Pécs történelmi levegője és 20. századi modern építészeti hagyományai jelentős hatást gyakorolnak a diákok és az oktatók szemléletének alakulására. A Pollack Mihály Műszaki Kar komplexitása és holisztikus szemlélete szervezeti felépítésében rejlik: az oktatás öt intézetben és három önálló tanszék munkájában összpontosul, amelyek jelentős részben nem tisztán építészeti, hanem különböző mérnöki tudományterületeket (gépész-, villamos-, környezetmérnök) fednek le. Az intézetek égisze alatt további tanszékek működnek, egymással szoros kapcsolatban. Az 1970-ből származó egyetemi épületet a 2007-2008 között végzett rekonstrukció során bővítették, ekkor jött létre az európai színvonalú infrastruktúra és campus, amellyel csak kevés építészképző hely dicsekedhet hazánkban. Az egykori főiskolai múlt öröksége a gyakorlat-orientált oktatás, amellyel a hallgatók - a különféle visszajelzések alapján - általában jól el tudnak helyezkedni. A HVG Diploma 2010 felmérésében - a munkaerőpiac szereplőinek véleménye szerint - a PTE Műszaki Kara 34 intézmény közül a 6. helyen áll.
A hagyományos, ötéves osztatlan építészmérnöki oktatás mellett meghatározó a bő egy évtizede működő kiscsoportos, műterem jellegű építőművész-képzés, emellett a jelentkezők nagyobb létszámban a kétszintű képzésben tanulhatnak (a kar teljes hallgatói létszáma mintegy 800 fő). 2010-ben a hallgatók már négyféle Msc közül választhattak: szerkezettervező-, tervező-, és településmérnök, illetve mérnöktanár. Ezek iránt egyre nagyobb az érdeklődés, itt a kisebb létszám miatt létre tud jönni a személyes, mester-tanítvány viszonyon alapuló oktatás. A képzést alapítók idejében gondoskodtak az utánpótlásról - szisztematikusan válogatva saját tehetséges, ambiciózus hallgatóikból -, így ma már népes fiatal oktatói-, és doktorandusz-csapat adja a tanári gárda gerincét, 35-40 éves átlagéletkorral. A kar életében jelentős szerepet tölt be a Breuer Marcell Doktori Iskola, ahol a DLA mellett immár PhD fokozat megszerzésére is van lehetőség. A Pollack Mihály Műszaki Kar az elmúlt években egyre több rangos nemzetközi konferenciának, szimpóziumnak adott helyet, amely folyamatosan emelkedő elismertségét jelzi. Az oktatók fontos feladatnak tartják az innováció, a kutatás-fejlesztés és a publikációs listák növelését. A kar építészei a Pécs EKF 2010 projektekből is kivették a részüket, illetve az egyetem új, környezettudatos koncepció alapján megvalósuló Science Building nevű tömbje is Bachman Bálint DLA, dr. Bachman Zoltán DLA, Stocker György DLA, Rohoska Csaba DLA, Hutter Ákos DLA, Szösz Klaudia és Borsos Ágnes tervei alapján készül el a közeljövőben, várhatóan 2012-re. Ehhez kapcsolódóan Kistelegdi István röviden ismertette az újonnan létrehozott, interdiszciplináris szellemiségű Energiadesign Tanszék koncepcióját, amely a mérnöki lét holisztikus szemléletét kívánja tudatosítani a hallgatókban. A jövő építészete számára megkerülhetetlen energetikai-környezettudatos tervezés alapelveit oktatják, a távlati elképzelésekben pedig egy ilyen jellegű önálló szak létrehozása is szerepel.
Dr. Bachmann Zoltán a sikeres generációváltásról szólva felidézte a főiskola létrehozásának kezdeteit, amelyben - többek között - Tóth Zoltánnal és Hübner Mátyással maga is részt vett. Az induláskor fiatal oktatókként maguk is egy váltást éltek meg és megtapasztalhatták a szellemi infrastruktúra hiányát, amelyet fokozatosan kellett megteremteniük. Már az 1990-es évektől kezdve tudatosan készültek az egyetemi rang elérésére, és ennek elnyerése után - ami hat évbe került - azonnal hozzákezdtek a tanári gárda fokozatos felépítéséhez. Az elmúlt években tovább színesedett az oktatói paletta, erősödött a belsőépítészeti (Getto Tamás), a művészettörténeti, művészetelméleti (Sisa József), valamint a képzőművészeti és kertépítészeti vonal. A művészettörténészek jelenléte jótékony hatást gyakorolt a tudományos közlemények, publikációk színvonalának és mennyiségének növekedésére, amelyet a kar oktatói igen fontosnak tartanak a hazai építészet alkotásainak és az itt létrejövő szellemi produktumok megismertetése szempontjából. Makovényi Ferenc hangsúlyozta az iskola országosan egyedülálló befogadó szellemiségét, a doktori iskola és a fiatal generáció újratermelődésének fontosságát, mert anélkül kihalunk, mint az indiánok. Bachmann Bálint a kezdetekhez kapcsolódva emlékeztetett arra, hogy már az induláskor nagyon sok biztatást kaptak és kapnak ismert építészektől (Virág Csaba, Bán Ferenc, Finta József, Makovecz Imre).
Pásztor Erika Katalinának a képzés másságát, egyediségét firtató kérdésére Getto Tamás az építészet művészi-mérnöki kettősségével reagált, amelynek összetevői az itteni oktatásban különböző hangsúlyokkal, egyfajta finomhangolásként jelenhetnek meg. Az építészet egyik speciális ága a design, a belsőépítészet, ami nehezen iparosítható, s éppen ezért jó alapot és hátteret adhatna hazánkban egy jelentős munkaerőt felszívó, új kézművesség kialakulásához. Az egyetemen az építészet és a kézművesség kapcsolatát design-műhelyekben szeretnének megteremteni a közeljövőben, az újonnan indítandó belsőépítész-képzés keretei között. Kistelegdi István és Dévényi Sándor a pécsi képzés sajátosságát a sokszínűségben, a komplexitásban látta, amelyben minden elem a tervezés köré csoportosul, hiszen csak ez alakíthatja ki a hallgatókban az építészi mentalitást - még ha később nem is tervezőként fognak tevékenykedni. Varga János az épületszerkezettannal kapcsolatban azt emelte ki, hogy az itt oktatók nagy része szakmagyakorló is, így első kézből, saját tapasztalatok alapján tudják átadni a diákoknak a friss, naprakész ismereteket és technológiákat. Nagy előnyt jelent az is, hogy a hallgatók a fiatal oktatókkal sokkal könnyebben megtalálják a közös hangot. Rohoska Csaba az egyetem befogadó szellemisége mellett a nyitottságot, mint igen fontos sajátosságot hangsúlyozta, amely akár más szakmák képviselőivel (dizájnerek, képző-, iparművészek, közgazdászok, zenészek), akár más egyetemek hallgatóival közösen szervezett programok, workshopok során valósul meg.
A hozzászóló hallgatók közül a pécsi légkör erényei között említették a szabadabb, nyitottabb rendszert, valamint az alulról jövő kezdeményezések (workshopok, kiállítások szervezése) mindenkori támogatását. A sokféleség és az elmélyülés között fennálló konfliktust többen szóvá tették, sokallva az interdiszciplináris jellegű tárgyak nagy számát a konkrét tudást adó stúdiumok helyett. Makovényi Ferenc ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy egyes külföldi (pl. horvát) egyetemeken az oktatástechnológia változása az elmúlt években a tárgyak számának csökkentése, a blokkosítás felé halad, amelyben félévenként ötféle, komplexebb szemléletű tárgyban maximálták a keretet. Bachmann Bálint dékán véleménye szerint a hallgatók nagy része nem igazán ismeri a bolognai rendszer és az egyetemi élet lényegét, az önálló munka, a plusz ismeretek megszerzésének fontosságát. A külföldi tanulmányutakról szólva megemlítette, hogy bár az építészhallgatók élen járnak az Erasmus-ösztöndíjak számát tekintve (szemeszterenként átlagosan 40-50 fő él a lehetőséggel), félévente így is több hely üresen marad. Az elmúlt években a német nyelvterületekről érkező külföldi diákok száma megcsappant, jelenleg főként spanyol, olasz és orosz hallgatók tanulnak itt (általában 10-15 fő). dr. Bachmann Zoltán a hiányosságok közé sorolta az idegennyelv-tudás színvonalát és a sport, a megfelelő testmozgás hiányát, amely sajnos általánosan igaz az egyetemre.
A kiscsoportos oktatás anyagi fedezetére vonatkozó kérdésre dr. Kukai Tibor dékánhelyettes a más karoktól történő forrás-átcsoportosítással reagált, hozzátéve, hogy az építészképzést az elmúlt 4-5 év alatt sikerült önfenntartóvá tenni, a doktori iskola akkreditációjával és stabilizálódásával párhuzamosan - emellett hangsúlyozta a tehetséggondozás és az utánpótlás-nevelés fontosságát. Bachmann Bálint a kar tudományos munkáját és innovációs tevékenységét emelte ki, amelyben a különböző mérnöki területek megtermékenyítően hatnak egymásra. dr. Bachmann Zoltán szerint a hallgatói létszám növekedése miatt a jövőben új oktatási módszertan kialakítását tervezik, amelynek fő célja az alkotás örömének és az érdeklődésnek a felkeltése, különféle workshopokon, közös munkákon, a tervbemutató prezentációkra való felkészülésen keresztül. Már a felvételi előtti időszakban rajzi előkészítő-, és festő-táborokat szerveznek, az egyetemre jelentkezők alapvető tudásának megalapozása, elmélyítése érdekében. A diákság létszáma csak egy bizonyos határig növekedhet, ameddig a még megfelelőnek tartott oktató-hallgatói arány ezt megengedi. A nyitott szellemiséget tovább erősíthetné a többi egyetemmel való szorosabb kapcsolat, a képzések különbségeinek és sokféleségének elfogadása révén.
Makovényi Ferenc zárszavában kitért arra az egyre inkább elterjedőben lévő európai trendre, hogy az általános építészmérnök-képzést a mérnöki és a művészi képzés között helyezzék el - a művészihez kicsit közelebb -, amely felfogásnak a pécsi Pollack Mihály Műszaki Kar, mint egy nyitott, fiatal, kísérletező és befogadó iskola, minden szempontból megfelel.
Garai Péter
Technikai okok miatt sajnos a felvételről hiányzik Makovényi Ferenc a beszélgetést összefoglaló beszéde.