folyamatos jelenLÉT - pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjára

Major György DLA és Szántay Zsófia koncepciójának célja a folyamatos jelenLÉT értelmezése – az Alberti féle alapelemek érvényességének kérdése – valóban túl vagyunk-e az eredetig visszavezethető ALAPOK-on, itt van-e már a globális új világ, és ha igen mennyiben elfogadható a társadalmak többsége számára?

a koncepció

Rem Koolhaas főkurátor a 2014-es velencei biennálé témájául az építészeti alapelemek és a nemzeti építészetek változásának 1914-2014 közötti történetét jelölte meg. A kettős kérdésfelvetésre koncepciónk válasza maga a 104 éves magyar pavilon története, amelyet a folyamatos jelenLÉT rétegei és L. B. Alberti által definiált építészeti alapelemek – táj, telek, alaprajz, lefedés, falak, nyílások – értelmezésével bontunk ki a kiállítás egészében.

a történeti változások mögött húzódó folyamatos jelenLÉT egyrészt a ház időben változó anyagi-szellemi valósága, másrészt rendeltetéséből adódóan tereinek újraértelmezésével járó kiállítások nyomán a kultúra állandósága is. A 2014-es kiállítás általunk javasolt koncepciója az eredeti térstruktúra megidézésével ezen rétegek jelenlétét emeli ki, és gazdagítja tovább a kiállítás végső anyagával, amely az így létrehozott térben lezajló, az alapelemeket értelmező akciók dokumentálása.

a De re aedificatoria traktátus 6 alapelemét három síkon értelmezzük: a pavilon régi és új építészeti elemeinek bemutatásával, az átrium lefedés szerkezeti és ornamentális rétegében, és az akciók építészeten kívüli nézőpontjából vizsgálva. Az akciókban arra keresünk választ, hogy a 6 alapelem az eltelt 1oo év és a várható közeljövő változásainak ismerete tükrében az építészet általános kulturális képe mennyiben fenntartható?

a magyar kiállítás hívószava, mottójának kifejtése: folyamatos jelenLÉT

a jelenlét rétegei:

az építészet, mint anyagi, szellemi (eszmei) jelenlét
a magyar pavilon épülete 191o óta van jelen az adott helyen, eredeti anyagi mivoltában az 1914 előtti világ kultúrájának építészeti lenyomataként. A ház átalakulásai az elmúlt idő építészeti látás- és gondolkodásmód változásainak, ellentmondásainak értelmezése mentén a bienállé hívószavának – ALAPOK¹ – kifejtése is lehet. Ez a változás a ház formálásában értelmezve a mitologikus – racionális – mitologikus vonallal írható le, amely a ház jelenidejű képében ennek nehezen értelmezhető valósága. A javasolt kiállítási koncepció ezt a többértelműséget és annak egy lehetséges feloldását ajánlaná fel.

a kultúra jelenléte, mint a ház rendeltetésének megvalósulása
az elmúlt 1o4 év időszakos kiállítások, események – a ház rendeltetésének megvalósulása – egyben a ház tereinek mindenkori újraértelmezéseiként is felfoghatók. Ezek az értelmezések jellegükből fakadóan legtöbbször függetlenek a ház építészeti jelentéstartalmaitól. A két réteg eltolódásában az építészet és az általános kultúra viszonya is olvashatóvá válik.

a jelen esemény – 2o14-es építészeti biennálé – a folyamatos jelenlét egy adott időintervallumához kötött megvalósulása
koncepciónk lényege: a ház időben változó anyagi-szellemi jelenlétének kiemelésével létrehozott téri világban a kiállítás időtartama alatt e térben megtörténő, az alapelemek értelmezésére irányuló akciók szereplői jelenlétének és cselekvéseinek dokumentálása lesz a kiállítás végső anyaga – egyben a magyar pavilon válasza a főkurátor programjára.

a főkurátori kérdésfelvetés és a folyamatos jelenlét viszonya
Rem Koolhaas problémafelvetésének egyik rétege a regionális, nemzeti építészetek létének kérdése a globalizáció kultúrájában. A magyar pavilon 1o4 éves története során létrejött események hazai és általános fogadtatása mutatja a kérdés nehezen megválaszolható voltát. Ezért ehelyett az akciók vezetőinek azt a kérdést tennénk fel, hogy az építészeti alapelemek várhatóan hogyan értelmeződnek át a közeljövő magunkra kényszerített – a fenntarthatóság, környezet- és energiatudatosság – szempont- és elvárásrendszerében. Azaz az építészet általános kulturális képe mennyiben fenntartható az eltelt 1oo év és a várható közeljövő ismeretében?

a magyar pavilon 2o14-s építészeti kiállításának leírása

hely-helyzet
a meglévő pavilon a Giardini terület központi helyén van a Giardini csatorna mellett, mégis rossz helyzetben, mert a 1o4 év alatt kifejlődött növényzet, az azóta beépült újabb elemek a fő megközelítési irányból szinte láthatatlanná teszik a házat. A csatorna felőli kedvezőbb megközelítés és feltárulás a ház eredeti térrendszerének egy bejárati tengelyre komponáltsága és a pincelejáró miatt nem kihasználható.

Pályázatunk fontos része, hogy a 2o14-es kiállítás ideje alatt a csatorna menti sétányról is megközelíthetővé váljon a pavilon, illetve a főtengelyben lévő pinceajtó ideiglenes megnyitásával belátható legyen az alépítmény tere, az installáció alapja. A kiállítótérbe való akadálymentes bejutást a főbejárat felől a 2oo4-es kiállítás rámpájának újbóli felállításával, illetve a csatorna felőli bejárathoz épített kétirányú rámparendszerrel biztosítanánk, amely a csatornaparti sétánynak a pavilon előtti szakaszát a rámpa pihenőjére emelné fel ideiglenesen, ösztönözve a magyar kiállításra való betérésre.

alaprajz-falak
a pavilon térbeliségének több idősíkon való értelmezése lenne a biennále mottójának ill. a magyar pavilon általunk javasolt hívószavának építészeti megjelenítése, ez a XX. század végére kialakult téri, anyagi struktúra adott volta mellett a tervezett installáció alaprajzi kialakításával a 1o4 év előtti térstruktúrát tenné átélhetővé, bejárhatóvá. Anyagi megvalósítása absztrakt idézetével és homogén felületével emelné ki a két alaprajzi állapot különbözőségét, és az utólagos elemeket, amelyek így maguk is kiállítási “tárggyá" transzformálódnak. Az alaprajz 191o-es állapotának felidézése, az eddigieken túl a kiállítás időtartama alatti folyamatos jelenlétet erősítő és megjelenítő akcióknak és azok dokumentálásának is jól definiálható tereket ad².

lefedés
a térrekonstrukció fontos eleme, és az előzőkben említett absztrakció, tárgyiasítás lényeges eszköze az utólagos átrium lefedése. A lefedés módja, és eszközei egyben a két hívószó építészi-kurátori értelmezésének térbeli modellje, amely racionális és mitikus elemként túllép a választott alapelem készlet fogalmi rendszerén a támasz-lefedés viszony szerkezeti megoldásával.
nyílások

a pavilon eredendően horizontálisan zárt. A bejárat nagy íves nyílásán, a pince kétszárnyú ajtaján és a mellékterek kis ablakain kívül csak vak nyílások tagolják a homlokzatfelületet axiális rendben, amelyek a ház mitologikus üzenetének fontos elemei. A vészkijárat az előzőkhöz képest esetleges, de racionális utólagos megnyitás. A fenti nyílásrend egyetlen rendeltetésszerű bejáratával és belső összenyitásaival egyértelmű mozgásokat generál a házban. A 2o14-es kiállítás idejére a vészkijárat megnyitásával ezt a lehetséges mozgást, és ezzel a fő és mellékbejárat, fő- és hátsóhomlokzat viszonyt feloldanánk. A belsőben megidézett térsorba való kétirányú belépés-kilépés a jelenlét megtapasztalásának véletlenszerűségét erősítené.

Az eredeti állapot felülvilágított térsorának racionális védettségét és zártságát a felhasítás feloldotta, és mitikusan megnyitotta az ég felé. A tervezett fedés térbeli megoldása ezt a különbséget erősíti fel azzal, hogy csak vetületben zárja az átrium terét annak szerkezeti elemei felett, így horizontálisan nyitott marad. A pinceszint mechanikusan zárt, de vizuálisan a kiállítás idejére megnyitott ajtaja újabb réteget ad a ház megértéséhez azoknak is, akik esetleg be se térnek a pavilonba.

folyamatos jelenLÉT – akciók

Az eddigiek a HÁZ jelenlétének és az ALAPELEMEK építészi (szakmai) értelmezését, a kiállítás téri, anyagi keretét adják. Azt a keretet, amelyet a látogatók jelenléte fog értelmezni, és alakítani. A látogatók aktív részvétele érdekében a kiállítás nyitvatartási ideje alatt öt akciót szervezünk a kultúra tágabb területei alkotóinak irányításával. Pályázatunkban csak az egyes alapelemekhez rendelt kultúra területet jelőljük meg egy-egy lehetséges alkotóval. A végleges kiválasztást – nyertes kurátori pályázat esetén – szélesebb szakmai-társadalmi párbeszéddel alakítanánk ki.

Az öt akció mellett nulladik akciónak tekintjük magát az építést. Ennek dokumentálása részben a kiadványban bemutatott tervekkel, részben a megvalósulásról készített prezentációval történne a kiálltás terétől elválasztott apszidiális térben folyamatos vetítéssel. Az egyes akciók dokumentációja időben folyamatosan értelmezné át a megnyitás állapotának absztrakt téri álltásait és vizuális sterilitását. A dokumentálás az akciók esetében a kiadvány bővítményeként a helyszínen elkészült vizuális, és verbális anyagot illetve az akcióról készült filmet jelenti³.

az egyes akciók koncepciója

1 hely – képzőművészet Orosz István, június-július

2 alaprajz – orkesztika MMT (6) július-augusztus

3 falak – zene ifj. Kurtág György augusztus-szeptember

4 lefedés – matematika Surányi László szeptember-október

5 nyílások – irodalom Varró Dániel október-november

minden akcióvezetővel közösen választanánk ki egy-egy számára kedves, jelentésteli, saját régiónkban (Kárpát-medence) 1914 és 2o14 közötti korszakban épült házat, amelyet az adott elem szemponjából kell értelmeznie az akciókban résztvevőkkel a maga által választott formában a kiállítás helyszínén. Egy-egy akció 2 napos, amelyet 2-3 napos feldolgozás követ (válogatás a szöveges, rajzos, hangzó, fotós, filmes anyagból, szerkesztés, dokumentálás, részben a helyszínen, részben M.o-on). Az akciók lebonyolításában az építészeti doktori iskolák hallgatói segítenének.

Az egyes elemekhez rendelt értelmezési tartományt a kurátor és segítői határozzák meg, a végleges szempontokat a házak kiválasztása után lehet megfogalmazni. Általános törekvésünk, hogy az adott ház adott elemét a jelenhez, ill. a múlthoz köthető érzelmi, gondolati tartalmakon túl a közeljövő elvárásainak ismeretében próbálják értelmezni. Az értelmezés szabadsága az elvárások elutasítása is lehet annak fényében, hogy az olyan rétegét, jelentését pusztíthatja el a háznak, amely elem elvesztésével a házakhoz fűződő viszonyunk is kiüresedhet.

installáció – elmélet – média

az előbbiekben ismertetett kiállítás installációja 3 elemből áll össze:

1 a helyet és a helyzetet átértelmező rámpák

- a főbejárati rámpa: a 2oo4-es kiállítás rámpája, amennyiben meg van és felállítható, ha nem, akkor annak megidézése új anyagokból

- a “vészkijárat" rámpája: a 3. elemek szállításához használt csomagolás anyagából épített többkarú rámparendszer, amelynek pihenőszintjéig a sétány mindkét irányából feljuthat a látogató, a harmadik karon felérve jut a kiállítás szintjére. A rámpa mellvédje a csatorna felőli homlokzat felirati sávja.

2 a 191o-es alaprajzot megidéző falburkolat

- a burkolat azonos anyagból – barrisol: artolis felület, homogén háttérvilágítással kétféle helyzetben épül be a térbe: az 191o-es falak elött burkolatként, az elbontott falakat idéző esetekben fix paravánként, mindkét helyzetben a lábazati magasságtól az utólagos átrium gerendázatának aljáig – erre a felületre kerülnek fel az akciók öntapadó fóliára nyomtatott dokumentumai.

- a burkolat két helyen írja át az eredeti térrendszert: a főtengely apszisában, önállló térrészként kirekesztve azt a nagy térből vetítőhelyiségként a kiállítás ideje alatt, és a “vészkijárat" utólagos nyílásánál, amely egy ideiglenes kiemelő acéllemez burkolattal válna a kiállítás idejére alternatív bejárattá.

3 az átrium ideiglenes lefedése, amely 3 elemből áll össze

- a pinceszinti acél dúcok, amelyek a földszinti tartó terhét hordják (3 db. acél cső tekinthető a forma, a rendeltetés, és a szerkezet alaphármasságának, de utalhat az európai harmónia eszme egyéb hármasságára is: hely, idő, cselekmény, vagy a kereszténység szentháromságtanára)

- a lefedést alátámasztó oszlop, amely az alapháromszögre szerkesztett szabályos tetraéderre épülő – építészettörténeti és elméleti megfontolások leképezésével – torzított tetraéderek sorából felépülő négy szintre bontott vertikális tartóelem, az egyes tetraéderek két lehetséges alapelemből készülnek: rúdszerű és felületszerű elemekből, a rúdszerű elemek acéllemezből a tertraéder lapsíkjainak megfelelően hajlítottak, a felületszerű elemek tetraéder lapsíkok, amelyek kétirányból olvasható 5 nyelvű felirattal perforáltak, az egyes szinteknek megfelelő nagyságú karakterekkel⁴.

- a lefedés az oszlop háromszög alapszerkesztésének rendszeréből kibomló konzolos vázszerkezet feszített ponyva fedéssel, amely ellentétben az oszlop szöveg ornamensének irányított jelentésével, semmilyen önön alapelem anyagi-szerkezeti voltán túli jelentést nem hordoz. A lefedés vízelvezetése a meglévő tetőkről történik. (havazással nem számolunk a kiállítás ideje alatt.)

a lefedés elméleti – eszmei konstrukciója

a főkurátori hívószó – ALAPOK-ALAPELEMEK – felfejtésében első elméleti kiindulásunk L.B. Alberti, a De re aedificatoria traktátusának 6 alapeleme:
hely, telek (helyzet), alaprajz, falak, lefedés, nyílások, amelyeket három síkon értelmezünk:
- a pavilonra vonatkoztatva (l. a kiállítás leírása)
- a térlefedésének oszlopának geometrikus és orrnamentikus rétegében megjelenítve (l. a kiadvány leírásában)
- az akciók építészeten kívüli – kulturális közegében való értelmezése (ez a kiállítás ideje alatt folyamatosan bővülő értelmezés)

a kiállítás tervezett katalógusának szakmai koncepciója és technikai leírása

koncepció
a tervezett katalógusban a 2o14-es építészeti biennále magyar pavilonjának kiállítását a folyamatos jelenLÉT 3 rétegében dolgozzuk fel: történeti, elméleti és gyakorlati szempontból. A jelenlét három rétege: a pavilon története, a jelen kiállítás téri kerete és a kiállítás ideje alatti akciók dokumentálása.

tartalom
0. beköszöntő – az ALAPOK és a folyamatos jelenLÉT kapcsolatának kifejtése
1. pavilon története: a korszakváltások lenyomatait kiemelve, az egyes korszakok alkotóinak munkássagát bemutatva, a 1oo év alatt befogadott események összefoglalása a korszakokhoz köthető elméleti hátérrel értelmezve (Maróti Géza, Benghart Ágoston, Csete György, a művészeti és építészeti kiállítások)
2. a jelen kiállítás téri keretének, installációjának dokumentálása: a koncepció kialkulása, az elméleti háttér kifejtése /1/, az egyes elemek tervdokumentációja.

az oszlop ornamens rétegén megjelenő, választandó idézetek szöveggyűjteménye az ember építő, természet/teremtés alakító mozdulatának kezdeteire utaló eredettörténetek válogatása az elmúlt 600 év építészetelméleti írásainak köréből. A mítikus-racionális-mítikus szemlélet nyomonkövetése a korszakok és kontextus egymásbaérő változásainak eredményeként. Az első idézet, az alapelemek kialakulásának története a modern korai előfutára Leon Battista Alberti De re aedificatoria c. traktátusának metamitikus története:

“Principio genus hominum in aliqua tuta regione sibi quaesiuisse quiescendi spatia: et illic in uenta area usui commoda et grata constitisse: atque situm issum occupauisse… Que si ita sunt in promptu est totam aedificandi rem constare partibus sex: Hae sunt eiusmodi: Regio: Area: Partitio: Paries: Tectum: Apertio"

“Kezdetben az ember pihenőhelyet keresett magának egy veszélytől védett területen, s miután elérkezett egy egyszerre alkalmas és kellemes helyre, letelepedett és elfoglalta a területet…
Hiszen így történt az eset, az alapelemek, melyekből az egész építészet levezethető tisztán ez a hat: hely, helyzet, alaprajz, falak, tető, megnyitás." (Szántay. Zs. fordítása)

a történeti korszakok áttekintése az installáció oszlop kettős idő-fogalom síkjai szerint, a tartó-diagram szerkezeti formájának, kapcsolatainak és a korszakokon átívelő alapok folyamatos jelenLÉTének kimutatása, magyarázata, értelmezése.

az elmúlt száz év építészet(elméleti) változásainak vázlata után a jövő felé fordulás. Az előttünk álló időszak (régi-)új elvárásrendszerének lehetséges értelmezései – energiatudatosság, környzettudatosság, fenntarthatóság, biztonság, komfort -, ezek fellelhető indítékai, gyökerei a múltból, s hatásai a közeljövő építészetére és viszonyára az építészettel.

az egyes akciók dokumentálása, az akciók vezetői munkásságának bemutatásával, az általuk választott ház történetének elmesélése az adott ALAPELEM kiemelésével. Az egyes akciók programjának leírása. Az akciók dokumentálása 6 önálló a katalógus formátumában, tipográfiájával készült pótfüzet (nulladik akcióként az építést dokumentálva)

Major György DLA, Szántay Zsófia 

közreműködő munktársak, szakértők:
Francsics László, építész
Embersics Judit statikus
Haász Ferenc világítás technika
Sulyok Miklós művészettörténész

1 a hivószó koolhaas-i értelmezése pontosabban fejthető fel az ALAPELEMEK fordítással

2 a főbejárati előtérből nyíló melléktereket és a tetőtéri teret a kiállítás üzemeltetési terinek használjuk, a visszaállított 3 kiállító tér kijárat nélküli oldalterét az akciók teréül, a másik két teret az akciók dukumentásálára, a leválasztott apszist vetítőhelyiségként

3 az építést nulladik akcióját filmen dokumentáljuk – ez a nyitáskori első kiállítási elem, 6 Magyar Mozdulatművészeti Társaság

4 angol, arab, kínai (v) japán, magyar, olasz