Györgyi Dénes-mellszobrot avatnak Balatonalmádiban

Ünnepélyes keretek között avatják Györgyi Dénes (1886-1961) építész mellszobrát szeptember 17-én Balatonalmádiban. A carrarai márványból készült mű Béres János szobrászművész munkája.

Györgyi Dénes mellszobrát a leszármazottak jelenlétében helyezik el a balatonalmádi Egészségház melletti Panteonban. Az ünnepélyes leleplezésen beszédet mond L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, az építész életművét Magyaróvári Fanni Izabella művészettörténész, az életmű kutatója ismerteti. Az eseményen közreműködnek a Györgyi Dénes Általános Iskola diákjai. A szeptember 17-én, 16 órai kezdettel megrendezésre kerülő avatásra minden érdeklődőt vár az Almádi P-Art Alapítvány kuratóriuma. 

Györgyi Dénes (Budapest 1886. április 25. - Budapest 1961. november 22.) a művészeti tevékenységéről már régóta ismert pesti polgár családba született. Apai nagyapja Györgyi Giergl Alajos festőművész, édesapja Györgyi Kálmán iparművész és művészeti író, nagybátyja Györgyi Géza és Giergl Kálmán építész. [1]

Györgyi Dénes a budapesti Királyi József Műegyetem építészkarán 1909-ben szerzett oklevelet. Előbb az Országos Magyar Iparművészeti Iskolánál oktató, majd 1945-től 1946-ban történt nyugdíjazásáig az iskola igazgatója. Oktatói tevékenysége mellett tervezői munkát is végzett, időnként más építészekkel társulva. Kós Károllyal kötött barátsága, a „Fiatalok" építészcsoportjához való tartozása megszabta pályafutásának kezdetét. A Fiatalok a magyar parasztház, elsősorban az erdélyi kalotaszegi népi építészet szerkezeti és formai tanulságai alapján, valamint az angol Arts and Crafts mozgalom és a finn nemzeti romantika hatására korszerű és ugyanakkor sajátosan magyar építészet megalkotását tűzték ki célul. Főbb munkái: a zebegényi római katolikus templom, a XII. kerületi Városmajor utcai iskola és óvoda, a Hangya Szövetkezet IX. Közraktár utcai egykori székháza, a keszthelyi Balatoni Múzeum és a debreceni Déri Frigyes Múzeum. A IV. Károly 1916-os koronázási ünnepségének dekorációját Kós Károllyal, Kismarty-Lechner Jenővel és Pogány Móriccal együtt tervezte. Munkáit a historizáló és az art deco stílus jellemezte, a harmincas években már a Modern Mozgalom is erősen hat rá.

Az épülettervezés mellett már pályája elején részt vett kiállítások rendezésében kiállítási épületek és belsők tervezőjeként. Korának leggyakorlottabb kiállítás-építésze volt, a philadelphiai, barcelonai, brüsszeli, párizsi világkiállítások általa tervezett hatásos magyar pavilonjaira a külföld is felfgyelt, megkapta a belga Lipót-rend parancsnoki keresztjét, majd a francia becsületrend tiszti keresztjét és a párizsi világkiállítás nagydíját. Tervei alapján készült el a pittsburghi egyetem főépületében az ún. magyar terem berendezése.

A hazai hivatalos körök is elismerték munkásságát: 1935-ben a Képzőművészeti Társulat nagydíját, 1936-ban a Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérmét, 1937-ben a Magyar Építőművészek Szövetségének mesterdíját vehette át. 2010-ben posztumus Ybl Miklós-díjat kapott. [2]

1919-ben megnősült, tanítványát, Grofcsik Emíliát vette feleségül. A Grofcsik család révén került kapcsolatba a Balaton vidékével, elsősorban Balatonalmádival.

1950-től néhány évig állami tervező vállalatoknak dolgozott. Többek között a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem építkezését vezette, de betegsége rövidesen megakadályozta a munkában. Utolsó éveit Balatonalmádiban élte le, ahol 1990-ben az általa tervezett általános iskolát és a mellette lévő utcát róla nevezték el.

A híradást Földes László kezdeményezte.