Józan funkcionalitás - Tapolcai Járásbíróság és Tapolcai Járás Ügyészség tervpályázat
Juhász Kristóf Attila, Pék Elemér és Gál Róbert (Fiatal Építészek Műhelye) beadott pályaművében arra törekedett, hogy az igazságszolgáltatásról kialakult képet az ítélkezés és büntetés szigora helyett a jogbiztonság megnyugtató érzése határozza meg. A Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesítette.
Gondolatok a funkcióról
Az igazság keresése az ébredt ember legősibb motivációja. A közös igazság –akár megállapodáson, akár tapasztalaton alapszik – a közösségek létrejöttének és megmaradásának alapja. Az igazságszolgáltatás pedig a közösségi lét egyik legfontosabb pillére, mely egyszerre védi a társadalmat és az egyént. Tervünket ez a védelem motiválta: szeretnénk, ha az igazságszolgáltatásról kialakult képet az ítélkezés és büntetés szigora helyett a jogbiztonság megnyugtató érzése határozná meg.
Gondolatok a helyszínről
A tervezési terület egy nagyon izgalmas, feszültségekkel teli pozícióban van: a falusias és kisvárosi beépítés határán áll, két, a környezethez képest hatalmas épületegyüttes – a kórház és a szálloda - tőszomszédságában. A környezethez való illeszkedés a környezet vegyes léptéke és még vegyesebb építészete miatt ebben a helyzetben csak önkényes lehet. Mi a meglévő bírósági épületet, annak kisvárosi léptékét és középülethez méltó, magabiztos arculatát választottuk referenciapontnak.
Gondolatok a beépítésről
Koncepciónk lényege, hogy a bővített bíróság és az önálló ügyészség együttállása határozzon meg egy egységes építészeti arculatot, de a két épület külön-külön is értelmezhető legyen, mindkettőnek legyen önálló karaktere. A bíróság bővítése a leromlott műszaki állapotú, elbontandó épületszárny helyére kerül a jelenlegi beépítéshez hasonló, L-alakú tömeget képezve.
Az ügyészség új épületszárnyát az északi telekhatárra terveztük. Ennek oka, hogy a lehető legtöbb használható teret hozzuk létre, s ezzel a megoldással senki sem veszít, hiszen sem tájolási, sem akusztikai szempontból nem lenne jó a kórház kertje felé ablakokat nyitni, a kórházra jellemző pavilonos beépítést pedig az általunk képzett tűzfal nem bántja. Az ügyészségi épület a Köztársaság tér felé egy kolonnád sorral egészül ki, mely a megérkezés „terét" egyszerre köti össze és egyszerre választja le a köztérről. A két L-alakú épület összefordulva egy kertet ölel körül. Ez a kert a megérkezés helye, innen tárul fel mindkét épület. Számunkra ez a kert a biztonság metaforája.
Juhász Kristóf Attila, Pék Elemér, Gál Róbert
Részletes bírálat (részlet a zárójelentásből)
A pályamű alapgondolata az egységes, keretes beépítés, melynek bejárati fő homlokzatát a keleti oldalra, a Köztársaság tér felé helyezi át, és oszlopsoron nyugvó széles előtetővel teszi ünnepélyessé. A város szövetében azonban, jelenleg a közterületek közül még az Ady Endre utca számít előnyösebbnek, kiépítettebbnek.
Az ügyészségi épületrész északi telekhatárra helyezésével szélesebb, kellemes arányú belső udvar jön létre. A nagyvonalú előtető jó építészeti gesztusnak számít, karakteres homlokzatot hoz létre, mely tükrözi a mögöttes funkciót. Az áthaladás után azonban maguk a bejáratok már eltolódtak, nem kapcsolódnak szervesen hozzá. A parkoló nyugati, zárt udvarba helyezésével az ügyészségi dolgozók csak az épület megkerülésével jutnak a munkahelyükre, ahol egyébként is kisebb az ügyfélforgalom.
A bővítésen alkalmazott magastető a tömegeket szerencsésen egy egységbe fogja. A meglévő eklektikus épület nagy belmagasságú szintjeit az új keretrészen is körbe viszi, ami a mai gazdasági, energia racionalizációs követelmények mellett hátrányos megoldás. Az új épületrészek építészeti megformálása talán túlságosan is visszafogott, az anyaghasználatával próbálja a középületnek „kijáró" hangsúlyt megteremteni.
A belső funkcionális kialakítás jól szervezett, átlátható, racionális. A tárgyalók előterei azonban a szűk folyosók maradtak, ebben tehát nem hoz igényes térkapcsolatokat, új megoldást. A büntető tárgyalónak sem biztosít alternatív bejáratot. Szerencsésen a meglévő eklektikus épület utcai szintjeire továbbra is az oda kívánkozó, nagyobb helyiségeket sorolja, tárgyalókat, nagyobb irodákat, oktatótermet.
A Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesíti.
08:37
A tapolcai járásbíróság tervének láttán világos, hogy az épületek bejáratának túldimenzionálása, megspékelve néhány több szinten átnyúló oszloppal, járványként terjedő modorosság. Több építészünknek láthatóan gondot okoz, hogy egy ilyen hatalmasra tátott szájú „harapás” milyen homlokzati arányok mellett indokolt. Úgy gondolom, hogy ez a fajta óriási bejárati odú - akár a tapolcainál jóval nagyobb magasságú és szélességű épületeken is -, legfeljebb három szintig magasítva tetszetős.
Az oszlopokkal fogazott, túlméretes bejárati nyílás jópofa a Corvinus Egyetem kb. 10 éve épült, új oktatási épületénél, valamint a Müpa esetében, de (túlzott szélessége miatt) megkérdőjelezhető a Haller Gardennél és súlyos tévedésnek ígérkezik az Üllői út - Hungária körút sarkán épülő, behemót Telekom-székházánál. Utóbbi épület amúgy mozgalmas képzettársítási lehetőséggel ajándékoz meg minket: könnyű elképzelnünk, hogyan nyeli le a telekomos cápaház a szemben lévő buszpályaudvart, majd miután azt megemésztette, a pénzverdét. Közben óriás állkapcsával elropogtatja a felüljárót, amely felé fordulva, a harapásig is, mohón benyeli annak zaját, porát és a rajta óránként áthaladó, legalább 8000 jármű látványát.
A tapolcai példára visszatérve, ott szerintem sem az oszlopsor, sem az előtető nem indokolt, mert túlméretes a viszonylag szerény méretű házhoz képest. Nélkülük a járásbíróság komoly, tartásos, a magyar közigazgatás hajdanvolt fénykorát idéző, arányos épület volna. Ez a homlokzati megoldás azonban nagyzolásnak és - a sátortető mellett - kifejezetten stílustörésnek tűnik.