Kavicságyon: Az egri Bárány Uszoda átalakítása

A Bárány Uszoda a szó legnemesebb értelmében hely: a hozzáfűződő történetek és az események miatt válik azzá. Az egri Bárány uszoda átalakításáról az egyik tervező, Dajka Péter írt beszámolót.

A egriek kollektív emlékezetükben hordozzák azt az emocionális kötődést, amely az uszoda hőskorához kapcsolódik, egyéni történeteik tovább színesítik közös alapélményüket. Előzőek okán ez a hely akkor is fontos marad, ha az eredeti épületszerkezeteket kényszerűségből elbontjuk és a mai kor követelményeinek megfelelően, de az eredeti szellemben építjük újjá a létesítményt. Sok az adottság ezen a helyen: a heterogén építészeti környezet, Eger történelme, a Fürdőkörnyék egyedi hangulata erősen meghatározza a lehetőségeket. Megköti a tervező kezét, de egyben vezeti is azt.

Különösen fontos szempont volt a tervezésnél, hogy a medence rekonstrukció és szélesítés után a kavicsos aljzatból feltörő forrás – mely világszinten különlegessé és ismertté teszi az uszodát – ne sérüljön és képes legyen friss vízzel ellátni a megnövekedett térfogatú új medencét. Éppen ezért különösen alapos hidrogeológiai előkészítést igényelt a tervezés és a kivitelezés is. Az építtető szándékával összhangban a medence szélesítését alapvetően északi irányba terveztük, de a medence pozícióját az új igényeknek megfelelően kis mértékben módosítottuk. Az eredeti öltözőépület homlokzati vonalán épült az új kiszolgáló helyiségsor, az utca felé a zárt és nyitott közösségi terekkel kiegészülve.

Fentieket figyelembe véve a medencetér koncepciójának kialakításánál az alapvető építészeti cél tehát az volt, hogy az uszodatér alapstruktúráját, meghatározó térfalképző elemeit és építészeti karakterét megtartsuk, olyan módon, hogy egy mai modern épület jöjjön létre. A medenceteret az eredeti zárt hangulat visszaidézésének szándékával kerítésfalakkal vettük körül, melyek tetején a medencetér körül utcai cipővel is használható körüljárót alakítottunk ki. A körüljáró keleti részének egy szakaszát zárttá tettük, ezzel biztosítva a direkt kapcsolatot a Makovecz Imre által tervezett Bitskey Uszoda felé. A medence hosszoldala mentén húzódó elbontott öltözőépület eredeti homlokzati rendszere és karaktere teljes mértékben integrálható volt egy mai épületbe.

Az észak-keleti öltözőépület, a Válent-ház állapota mind építészetileg, mind statikailag leromlott, megtartása a medence északi irányban történő szélesítése miatt fizikailag nem is volt lehetséges. Az eredeti tetőterasz funkcionális rekonstrukciója fontos elem, melynek visszaépítéséről a tervben gondoskodtunk. A tetőterasz alatt került elhelyezésre a tanmedence és közvetlenül mellette a melegedő medence is, melyek pozíciójuk révén a medencetérrel szoros kapcsolatban vannak, de mégis intim, elszeparált térben helyezkednek el.

A történeti medencetérnek fontos eleme volt a szökőkút, amit szintén a forrásvíz nyomása működtetett. A lakosság vízellátására szolgáló Petőfi téri kutak termelésbe állításával ez a víznyomás annyira lecsökkent, hogy a szökőkút már nem tudott tovább működni, így lebontották. Másolata az Érsekkertben jelenleg is látható.

A medencetér hangulati rekonstrukcióján túl a másik cél az volt, hogy az uszoda eredeti és a megnövekedett funkcionális igényeiből fakadó elemei kirajzolódjanak mind a térszervezésben, mind a homlokzatképzésben. A kiszolgáló épület megfelelő alaprajzi alakításával a traktusszélességek megfelelő megválasztásával elérhető volt, hogy habár az eredeti öltözőépület tömbjének rekonstrukciója műemléki értelemben nem is valósulhatott meg, de építészeti és funkcionális értelemben igen. Az öltözőblokkok a közöttük lévő belső folyosóra nyílnak, melyből közvetlenül érhető el az uszodatér. Ezzel a térszervezéssel a kétirányú kapcsolatot igénylő helyiségek (raktár, szertár, orvosi szoba, masszázs, fizikoterápia, takarítóeszköz tároló) mind a medencetérből, mind a belső közlekedőből megközelíthetők.

A déli irányú térbővítési lehetőség miatt kézenfekvő volt, hogy az eddig is közterületként funkcionáló részre kerülnek az épület nyitott közösségi terei. A homlokzatképzésnél ezen terek lehatárolásának építészeti kialakítása fontos tényező volt. A Bitskey Uszoda markáns homlokzatképzése és erőteljes térfala áll az egyik oldalon, a Petőfi tér parkja áll a másik oldalon. Ezt a problémát úgy próbáltuk feloldani, hogy a homlokzatnak egy semleges, egységes felületekből építkező „patchwork" jellegű karaktert adtunk, mely a Bitskey Uszoda oldalán tömörebb képet mutat, egyenesen folytatja a meglévő térfalat, majd ez a térfal –kihasználva az utcavonal törését- a park felé haladva fokozatosan feloldódik a strandépület homlokzatával párhuzamosan szerkesztett transzparens homlokzati héjban, mellyel a bejárat előtt egy átmeneti tér, vagy pufferzóna jön létre, biztosítva az épületbe történő méltó megérkezést.

A különböző homlokzati felületek nagyságát úgy határoztuk meg, hogy azok ne nőjék túl a környező homlokzati felületek léptékét. A „patchwork" jelleggel pedig az egymástól eltérő környező homlokzatképzésekre kívántunk reagálni. Az anyagválasztásnál –értelemszerűen a medenceteret határoló fal anyagán kívül- a könnyedség, a transzparencia érzékeltetése volt a fő szempont, illetve a fa az uszodák és a nyitott strandok épületeinél gyakran és konzekvensen használt anyag. 

Fontos volt még egy olyan építészeti attitűd létrehozása, amely nem akar vitatkozni –esetleg konkurálni- a Bitskey Uszoda karakteres építészetével, kerülve annak veszélyét, hogy nevetségessé váljon, vagy felesleges feszültséget teremtsen.

Dajka Péter

szerk: Somogyi Krisztina