Kendermű az Ormánságban
Sárosi Judit diplomaterve az Ormánságra jellemző munkanélküliségre keres megoldást. A kenderfeldolgozó üzem a Draskovich család birtokához kapcsolódó uradalmi magtár és istálló lenne Sellyén.
A diplomamunka témája egy kenderfeldolgozó üzem megtervezése az Ormánságba, Sellyére, amelynek az 1800-as években a Draskovich család birtokához kapcsolódó uradalmi magtár és istálló adna helyet. A tájegységre jellemző a munkanélküliség, amire megoldást keresve a kendermű több tucat embert foglalkoztatna mind az üzemen belül, mind pedig a mezőgazdaságban. A terv Breuer Marcell diplomadíjban részesült, és Wienerberger diplomadíj I. helyezést érte el.
Témaválasztás – problémafelvetés
A téma szorosan kapcsolódik a területhez. A terület mégpedig az Ormánság. Ez a 45 kisfaluból álló tájegyég Baranya megye déli részén tálható. Temérdek lehetőséget hordoz magában, azonban mégis elnéptelenedő falvak, üres házak, néhol parlagon hagyott termőföldekkel futhatunk szembe. Sajnos ez a probléma régebb óta áll fenn, mint azt gondolnánk.
45 kisfalu néz a nagyvilágba
Jön-e már valaki, ki sorsát megszánja?
Jön-e már valaki, ki népét felrázza?
Lesz itt a magyarnak új feltámadása?
Ormánsági falvak, ti kicsik és nagyok,
én is a ti bús lányotok vagyok.
Szomorú a lelkem, mert amerre jártam
csak pusztulást, nyomort és cifraságot láttam.
Házakat láttam üresen, bezárva,
magyar lesz-e ennek újra gazdája?
Meg földet is láttam szántatlant, ugaron
hát kevés a dolgos kéz itt már Ormánságon?
Sok szomorú kérdés, minek is folytassam...
Mindnyájuk szívét miért szomorítsam?
Inkább gyertek velem, gyertek menjünk vissza
munkáskezű régi vidám Ormánságba.
(népdal az Ormánságról 1930)
A népdal az 1930-as években született, amely már akkor sem a virágzó életről énekel. A területen tehát magas a munkanélküliség, ugyanis kevés a munkahely, kevés a jelenleg megteremtett lehetőség a jobb megélhetésre, annak ellenére, hogy a területen adottak a lehetőségek. Diplomamunkám alapvető célja az adott lehetőségek közül egyet kiragadni.
Problémamegoldás:
A gondolatmenet, hogy miképp is lehetne egy folyamatosan elveszőben levő tájegységet újra felébreszteni, és élettel megtölteni a munkahelyek megteremtéséig vezethető vissza. A terület hagyományait és a munkahiány problémáját összevetve, egy olyan munkahely kerülhet szóba, amely a mezőgazdasággal összefüggésben áll. Így tehát a területet, az adottságokat, a hagyományokat megvizsgálva egy kenderfeldolgozó üzem megvalósítása akár az első lépésként szolgálhatna a fejlődés irányába. Az üzem éves szinten foglalkoztathat egy- két tucatnyi embert, a földek művelése pedig igencsak emberigényes feladat. Az ipari kender termelése Magyarországon megengedett. A növény különböző részeit feldolgozva többek között papírt, proteint, pelletet, kendermagolajat, gyógyszereket és akár további 25 000 féle terméket állíthatunk elő. Az Ormánsági kendermű fő profilja a nagyon jó tulajdonságokkal bíró hőszigetelő anyag előállítása lehet, és kenderbeton, kendertégla építőanyagok kutatása lenne. A növény fennmaradó részei (mag, levél) alapanyag értékesítésére kerülnének.
Helyszín:
A helyszín kiválasztásánál fontos volt szem előtt tartani az üzem mezőgazdasági környezet igényét, azonban látogathatósága, és népszerűsítő oktató jellege miatt célszerű a belvároshoz közel elhelyezni. A Draskovich kastély parkjának déli tengelyének nyugati oldalán található a volt uradalmi magtár és istálló, pár percre a belvárostól, de mezőgazdasági környezetben. A terület szomszédságában például takarmányszárító létesítmény található. A központ közelsége miatt megközelítése a helyi dolgozók, tanulók számára nap mint nap nem jelent nagy távolságot. Autóval, gyalog, kerékpárral a város legtávolabbi pontjából is néhány perc alatt elérhető. A város kis léptéke miatt a városból kifele haladva már teher, és mezőgazdasági forgalommal is találkozhatunk, amit bizonyít a szomszédos takarmányszárító telep, és a mezőgazdasági szakiskola telepe. A tervezési helyszín közvetlen szomszédságában nincs lakóépület, így a lakosságot nem zavarja az aratás idején beszállító, illetve a készterméket elszállító tehergépjárművek zaja.
A látogatók a park és a kastély látogatása után egy rövid sétával szintén gyorsan elérhetik az épületet. A látogató autóbuszok a legtöbb esetben a belvárosban a Köztársaság téren, vagy a múzeum és a Városi könyvtárhoz közel parkolnak le, azonban az épület mögött található parkolót is igénybe vehetik.
A volt uradalmi magtár jelenlegi állapota stabil, tartószerkezete megfelelő, ezért alkalmas továbbra is eredeti funkciójának betöltésére: a tárolásra. A volt uradalmi istálló épülete nagyon rossz állapotban van. A fedélszerkezete teljesen tönkrement. Tartószerkezetei falai épek, javításokkal és felújításokkal használatba vehető, funkcióváltással szerves részét képezheti a tervezési programnak. A meglévő értékek megőrzésével és felújításával mindkét épület ideális teret adhat a megálmodott kendermű helyiségeinek.
Koncepció
Telepítés:
Jelenlegi állapot szerint a magtár épülete kelet-nyugati irányban helyezkedik el, közel párhuzamosan a kastély déli homlokzatával, merőlegesen a park déli tengelyére. Az istálló ugyanezzel a tengellyel párhuzamos, így a magtárra merőleges helyzetben áll. A két épület között 25,5 méter távolság van, ami lehetővé teszi egy új kisebb tömeg beillesztését. Ez a tömeg a kastély irányából érkező látogatók fogadása miatt fontos, zártabbá teszi a belső udvart, egy arányos bejárati szituációt képez. Modern arculatával megfogalmazza a fejlődést, a térség új irányának vételét, de magába foglalja a régit, őrzi a hagyományokat. Ha átvitt értelemben szemléljük ezt csomópontot, az új épület, a helyiek számára az új anyagot jelenti (kenderhőszigetelés) a régi érték pedig a belső reprezentatív térben bemutatott homlokzat, ami a hagyományokat jelképezi: újra kenderrel dolgozik a nép.
A meglévő épületek eredeti formában való megtartása fontos, ezért az újakat ennek fejében alakítottam ki.
Mivel ezen épületek alapterülete nem elegendő ahhoz, hogy befogadják a kenderműbe tervezett összes funkciót, ezért további épületszárnyak létrehozása volt szükséges. Az új épületszárnyakat úgy helyeztem el, hogy egy keretet képezzenek, egy belső hangulatos udvar alakulhasson ki, a kastély példáját követve. A kialakult tömeg teljes egészében körbejárható, kapcsolatban áll a kültérrel, az utcával. Ez a funkcionális sokszínűség miatt fontos szempont, ugyanis a különböző irányok különböző közönségforgalmat fogadnak be. Északi irányból érkeznek a látogatók, déli irányban az istálló déli homlokzata a dolgozókat fogadja, míg a terheforgalom a zártabb nyugati oldalon érkezik meg. A dolgozók számára a déli bejárat az utca és a könnyű megközelítés miatt ideális, illetve ehhez a bejárathoz van legközelebb a parkoló, és a szomszédos telephelyekre is ezen az útvonalon érkezik meg a dolgozó személyzet, illetve az épület belső elrendezésében ez a legkedvezőbb, mert a különböző munkállomások innen egyenlő távolságban helyezkednek el.
A déli épületszárny szintén a külső és belső terület lehatárolásában veszi ki részét, illetve összeköti a két magas épületet, helyet ad a kendermű működéséhez szükséges elengedhetetlen mellékfunkcióknak. A nyugati szárny ad helyet az üzem területnek, amely így közvetlen kapcsolatban áll a tárolást kiszolgáló magtárral és az öltöző traktussal. Lehatárolja a belső udvart a teherforgalomtól, így biztosítja a belső udvar nyugalmát, a külső területre szorítja a rakodási, és teherfolyamatokat. A tömeget a telekhatártól elhúzva helyeztem le, egészen a magtár nyugati homlokzatával egyvonalba húzva, a magtár és az istálló épület példáját követve, ezzel összhangot képezve a koncepcióban.
A parkoló az épületegyüttes keleti oldalán kapott helyet, a gyalogos közönségforgalomtól elkülönítve.
Tömegalakítás:
Az új épületek tömegalakítását nagyban meghatározta a meglévő épületek formavilága, a funkciók helyigénye és jellege. A meglévő magtár a legmagasabb épület, a négy közül, az első fontos állomás a munkafolyamatok szemszögéből nézve. A beszállítók megközelítési irányából (nyugati irány) egyértelmű, hogy itt történik a learatott kender átvétele. Az épület építészeti értéke jelentős. Eredeti funkcióját és formáját a továbbiakban is megtartom, rendeltetését tiszteletben tartom. A fogadóépület a volt istálló északi homlokzata előtt, annak folytatásaként jelenik meg. Külsőleg egy éles határ jelzi a régi és az új találkozását, a maga modern megjelenésével, csalogat, bevonz, de egyben kiegészíti a volt istálló épületét. Az éles határ, mindkét épületrész teteje fölé emelkedő tűzfal, amely átfordul az oldalsó falakra. A helyi épületekre ez jellemző elem volt. Zárt tömegét teljes egészében egy függönyfallal felszakítva, láthatóvá válik a régi homlokzat látványa, amely az egész belső teret uralja. A függönyfal némileg átláthatóságat biztosít a külső és a belső terület között. A belső udvarból így egymás mellett tárul elénk a régi, és az új homlokzat. A két kor egymás mellett jelenik meg. Ez a kettőség hangulata dominálja a megkeretezett belső parkot is. Újból egy párhuzamot húzva ez a kettőség között és a kendermű működésének fő alapja között megállapíthatjuk, hogy a régi épület tükrözi a hagyományok, a kenderrel való foglalkozást, az új épületek pedig az új anyag elkészítését. A volt uradalmi istálló épület rossz állapota miatt sajnos az egész fedélszék elbontására és szerkezeti kialakításnak újra gondolására került sor, de az eredeti forma és jellemző stílus jegyei megmaradnak, felújításra kerülnek. Erkélyén a barokk stílusra jellemző kovácsoltvas korlát jelenik meg. Egységesen sorolt nyílásai körül fehér vakolatsáv van. Eresze alján voluták jelennek meg. Régen az istálló volt a fontosabb épület, valószínűleg ezért is díszesebb. Most más szempontból a fontosabb. A látogatók ide érkeznek meg, itt történnek a fontos kutatások, és minőség-ellenőrzés, és az oktatás. Déli irányból nézve önmagában és a többi épülettel is összehasonlítva kiemelkedő, jelentőse egyértelmű. A dolgozók ide érkeznek meg. Az udvar szintjénél magasabban helyezkedik el a padlószintje. Ezt a szintkülönbséget megtartottam, sőt az épülettel párhuzamosan egy tereplépcsőt alakítottam ki és északi homlokzata előtt befordítottam. Ezzel az épület jelentőségét jelezve. Finomabban emelkedik ki a környezetéből, érzékenyebben hat, hiszen az épületben nem erős fizikai munka zajlik, ahogyan az az üzem részen történik. Itt az oktatás, kutatás, kísérletezés szellemi tevékenységek folynak. Ezen épület alá kúszik be az üzemi terület és a kutató területet összekötő tömeg. Ez a tömeg mellékfunkciókat foglal magába, ezért igyekeztem egy a koncepcióba alacsonyabb szinten elhelyezni. Megléte elengedhetetlen, de nem emelkedhet ki, ezért lapos, sőt zöldtetős kialakítást kapott. Ugyanezen elven vonul végig a gyártó csarnok oldalára tapasztott gazdasági folyosó is. A déli homlokzatot szemlélve ezzel a tömeggel új arányt kapnak a magasabb épületek. A déli homlokzat baloldalán néhány álló ablak jelenik meg, azonban ezek is csak rejtve, a tégla homlokzatburkolat minden második sorának kihagyásával. Ezen a részen kezd kibontakozni a gyár nyugati homlokzatának teljes zártsága. A zártság a dolgozói bejárattal oldódik fel teljesen. Az üzemcsarnok formájában és elhelyezkedésében is némileg másolja a meglévő istálló épületét. Formája ezt az idomulást tükrözi, de sokkal határozottabb erősebb megjelenést kap, mind anyaghasználatával, mind zártságával. Az erős megjelenés mögött erős, megterhelő fizikai munka zajlik. Ez az épület a legerőteljesebb eleme a koncepciónak, itt folyik a legerőteljesebb munkafolyamat. Ipari jellegét a gerincre illesztett felülvilágítók sugallják. A felülvilágítók egységes sorolása, a meglévő épület ablakainak egységes sorolásának példájára készült. Magasságát a termeléshez szükséges gépek magassága nagyban meghatározta. A termelősor gépei nemcsak a magasság, de a szerkezet megválasztásában is szerepet játszottak. A tömeg nyugati oldala zárt, ezzel biztosítva a teherforgalom elkülönítését, keleti oldala pedig nyitott, legfőképp a termelőfolyamatoknál. A termelő csarnok oldalfala közös az oldalfolyosó belső falával. Ez a fal áttört téglafal, így kívülálló szemlélődőként távolabbról csak sejtelmes mozgásokat tapasztalhatunk meg a gyártás fázisaiból. A gyár perforált tégla falára betekintő nyílások kerülnek, így, ha közelebb érünk láthatjuk tisztán az épületben zajló folyamatokat. A keleti eresz magassága megegyezik a volt istálló ereszmagasságával, nyugati oldalán pedig a város távolabbi lakóépületeinek kisebb léptékéhez közelít, ezért jóval alacsonyabb. A belső terület felőli homlokzatra illesztett folyosó lapos tömege ezen irányban enyhíti a magas oldalfalat, emberi léptékbe helyezi át azt. Az udvar keskeny szélessége miatt, a magas oldalfal nyomasztó hatással lenne az itt tartózkodókra.
Udvar:
A park déli gyalogos tengelye és a fogadó épület közötti terület összekötésére egy tér kialakításával került sor. A koncepcióalkotás elején ezt csak egy-egy kisebb úttal a tengelyből való kiválásával oldottam meg. Azonban sem alaprajzilag, sem pedig térben nem illeszkedett a kialakult irányokhoz, és felborította a koncepciót. További gondolatmenetek eredménye a burkolt tér megfelelőségét bizonyította. A tér egy előtérként szolgál, itt gyülekezhetnek a látogató csoportok. Nem határoz meg egy konkrét irányt, csak finoman terel, a bejárat irányába. Itt tartózkodva még teljes egészében kívülálló szemlélők vagyunk. Itt még nem tapasztaljuk meg a belső udvar hangulatát, nem láthatjuk a kendermű életét. Ezen a ponton a kastély és a hozzá tartozó volt melléképületek kapcsolata érvényesül, ahogyan azt a XVIII. században megtervezték, a kastély déli homlokzatának rizalitjára merőleges sétánnyal, amely egészen az istállóig és a magtárig nyúlik, és felfűzve azokat erre a tengelyre. A gyár szemszögéből egyelőre kívülállók vagyunk, de már részesei lehetünk a terület hangulatának, hiszen láttuk a kastélyt és a parkot is. A fogadó előtér déli oldalán sűrű növényzet ültetésével fedhető el az ott található parkoló, mindezeken felül jelzésértékként szolgál: a látogatói útvonal ezen a ponton irányt vált. Feladata, a fogadó épület felé terelés. Egy kicsit beljebb kerülve, a magtár és a fogadó épület közötti területre érkezünk, amely tölcsér alakban elnyúlik egészen a gyártó épület oldalfolyosójáig. A tölcsér alak vonzó hatással bír az érkezőkre, csalogatja őket. Ezen a részen a terület rámpásan lejt az udvar szintjéig, a rámpa felületén pedig egymás fölé magasodva vesznek el az udvar lépcsőfokai. A belső udvar két fő részre szakad. A felső, burkolt udvar, amely közvetlen kapcsolatban áll az épülettel és annak kültereként szolgál. Itt tarthatók kültéri oktatások és a kültéri kávézó is itt kapott helyet. Az alsó udvar nagyobb részben zöld, csak egy-egy burkolt út szeli át. Ezek a burkolt utak egy egységes rendszert alkotnak, mégpedig úgy, hogy minden egyes már meglévő bejáratból egy merőleges sétány és egy ferde sétány vezet az új épület egy-egy bejáratához, vagy homlokzatához, ahonnan elérhetjük a legközelebbi bejáratot. Pontosítva, a merőlegesen kialakított sétaútak, mindig a homlokzathoz vezetnek, míg a ferde irányok kivétel nélkül az oldalfolyosó szabályosan szerkesztett homlokzatának egyik bejáratába futnak bele. A sétautak között egységesen trapéz alakú zöld felületek születtek. Az alsó és a felső udvart egy hosszan elnyúló lépcsősor köti össze. A lépcsőn virágvályúk és ülő felületek kerülnek kialakításra, az említett közlekedési metódusba illesztve. Az udvar alkalmas rendezvények befogadására, mind az itt dolgozók, mind a látogatók számára egy kellemes hangulatot kínál. Az udvar, egy különálló, épületekkel körbekeretezett része a meglévő kastélyparknak.
Anyaghasználat:
A meglévő épületek homlokzatán az eredeti állapotot tükröző szürkés mustársárga vakolat, törtfehér sávok, lábazat és a barokk stílusú kovácsoltvas korlát jelennek meg. A meglévő épületeknél mind a stílus, mind a szerkezetek megőrzése fontos szempont volt. Az új épületszárny átszellőztetett tégla homlokzatburkolatot kapott ipari jellege, és az illeszkedés miatt. Az új épületek vöröses tarka cserépfedést kapnak. A meglévő épületre műemléki cserépfedés kerül. Az udvar burkolata Barabás téglakőből készül.
A diplomaterv konzulensei: dr. Veres Gábor, dr. Kósa Balázs, dr. Széll Attila Béla