Kert a szívben
Két napja Andor Anikó kapta meg az idei Év Tájépítésze díjat. Ő tehát az, akit a döntőbe jutott öt személy illetve csoport közül idén a kilenctagú zsűri a leginkább érdemesültnek talált. A gálaeseményen átadott díj mellett volt egy másik tájtervező is, akire erős figyelem irányult: Gábor Péter, aki ezen az estén a Magyarországi Önkormányzatok Főépítészeinek Országos Szövetsége különdíját nyerte el. Az ő tevékenységét Bojár Iván András méltatta.
Vannak látványos parkok, kertek, szerkesztett és formált tájak, az ókor óta
töretlen kisázsiai eredőjű civilizációnk egymást követő és összefüggő nagy
állomásai. Tökéletes térkompozíciók, melyeket bejárva tárul föl az alkotó
által méltán elvárt elismerés élménye. Táj vagy kertalkotó így kommunikál a
közönségével. Ezt ismerjük Itália, Francia- vagy Németország, Hispánia vagy
Anglia tájait járva rendszerint ezekkel találkozunk, ezek élményeit
raktározzuk a retinánkban, emlékeinkben. Pár napja egy olyan táj- és
kerttervezés jelenségével találkoztam, melynek hatása messze túlmutat
ezeken. Nem arisztokratikus vagy kiválasztottság tudattal elkülönülő
szakrális terek, tájak, hanem csendes és következetesen ható, a mindennapok
életminőségét alapjaiban meghatározó zöldterületek.
Gábor Péter bő évtizede különféle formációkban dolgozik azon, hogy
Magyarország tíz legnagyobb városának egyike, a XIII. kerület 140 ezer
lakója boldog, nyugodt, az emberi méltóságot, minőségi lakhatási igényeit
maximálisan kielégítő közterületeken éljen. Ha azt mondom, egymillió négyzetméter, akkor tervezői, tájtervezői szemmel pontosan érzékelhető Gábor Péter működésének elképesztő volumene.
Temérdek helyszín és növény tartozik ebbe. Közel harmincezer fa, 53 játszótér, harmincnál több labdapálya és fitneszpark, csak a kutyásoknak külön kialakított 20 kutyafuttató. Nem beszélve azokról a parkokról, sétányokról, melyek már a Gábor Péter tevékenysége nyomán kibonatkozó Angyalzöld program eredményei: a kocsiparkolók helyén kizöldelt Ruttkay Éva park, a Papp László tér, a Dagály és a Kádár utca környékén létrejött zöldterületek, zöldhálózatok. Hatalmas és kimagasló hatással működő program ez. Nyomában a rekreálódás helyszíneit élvező kisgyerekes családok és idősek növekedő mentális komfortja jár. Mindezeken túl pedig a zölderületi fejlesztések hatására javuló általános köztéri atmoszféra, biztonságosabb utca következtében felkapaszkodó ingatlanárak. Ez a közvetett hatás már konkrétan a lakosság zsebére is játszik.
Itt a klasszikus tájtervezés térben és időben kibontakozó hatása sokkal
többirányú: nemcsak egyszeri élmény, mely újabb sétával újraidézhető, de a
nemzedékek közötti időben árad szét és társadalmi kisközöségek
hálózatában terjed. Ebben a városi tájtervezésben a megszokotthoz,
hagyományoshoz képest más paraméterek dominálnak.
Gábor Péter és a kezei közt, valamint kiterjedt munkatársi közössége
eredményeként életrekelő Angyalzöld program lényege mégsem az ültetett
fák típusaiban, a kiültetett szezonális virágok négyzetmétereinek ezreiben
mutatkozik meg. Hanem abban, ahogyan a tájtervezés értelme, célja és
alanya az ember felé fordul. Ahogy az emberrel bánik. A zömmel lakótelepi
házakat övező és összekötő Angyalzöld program és Gábor Péter
működésének alfája és ómegája a participatív tervezés mint módszertani
alapelv. Nem mellékes, hogy ő maga is ebből a környezetből, Angyalföld
lakótelepi világából származik: élete nem más, mint a gyermekként kapott
világ jobbátétele. A helyi közösségekkel, lakókkal való egyeztetésből ered a
tervezés és ide fut ki az üzemeltetési koncepció is. A tervezésbe bevont civil
személyek és csoportok már a koncepció alapjainak lerakásánál részt
vesznek, ahogy önkormányzati támogatással szintén lakók, kisközösségek
járulhatnak hozzá a közös terület, a tartalmi módon valóban KÖZ TÉR
fenntartásához, amit aztán az önkormányzat anyagilag is támogat.
Nap mint nap, amikor a kislányomért megyek a Pozsonyi úton lévő
általános iskolájába, az intézmény előtti virágágyások közvetlen módon,
gyermeki kedvességgel szólítanak meg és figyelmeztetnek, hogy az olykor
zsebkendőnyi városi zöld fontos, és annak lehetnek személyesen
beazonosítható gazdái. Ez esetben ugyanis épp ők, a kislányom és
iskolatársai azok, akik az önkormányzattal szerződve csöppnyi saját
zöldterületeket gondoznak. Ez a pici zöld, a zöldjük, az a néhány fa, ami a
ház előtt áll, az ő fáik. Számukra, városi gyerekeknek talán ez az első és
meghatározó élmény-kapcsolat a természettel, a felelősséggel amiatt, hogy a
Földön élünk. És ez is a tájtervezés része. A mentális táj kialakításáé.
Amikor az Angyalzöld program vagy Gábor Péter működése kapcsán nem
hagyományos táj-, kert-, köztér-, zöldfelület tervezésről beszélünk, ez a nem
fizikai, hanem szellemi, érzelmi, mentális bevonódás is a program
folyamatának meghatározó pillére. Azé a felsimerésé, hogy a zöld, a
természet, az akár kemény városi feltételek közt is kialakítható enyhet adó
táj tervezése nem a rajzasztalon vagy lap-top képernyőn kezdődik el, hanem
a szívben. Gyermekem és társaik ehhez máris kaptak muníciót.
Bojár Iván András