Kétarcú hegyi ház Szerbiában

Kétfajta anyaghasználat, két arculat, mégis egységes, a környezetbe illő megjelenés jellemzi a belgrádi Exe Studio építészeti iroda által a népszerű hegyvidéki üdülőparadicsomba tervezett visszafogott, mégis igen karakterisztikus családi házat. Bán Dávid írása.

A népszerű nyugat-szerbiai hegyvidéki üdülőhely, a Maljen-hegy oldalában található Divčibare városkában épített szolid méretű és a környezetében jól megbúvó családi házat a belgrádi Exe Studio építészeti iroda. A hegyvidéki építészet hagyományait jól magába integráló ház egy domboldali, nem túl magasra nyúló fenyves erdő mellett, lejtős tisztáson áll. A tervezők szándéka egy, a természeti környezetébe csak nagyon finoman beleavatkozó, szerény épület felhúzása volt.

Az épület összhatását a két nagyobb monolit tömb, a „világos és a sötét" párbeszéde adja. A felhasznált építőanyagok is ezt a kettősséget kívánják megfogalmazni, míg a betonnal (világos) az eredeti köves környezetre utalnak, de mai formába öntve, addig a fából (sötét) megépített másik szárnyrész már közvetlenül az erdőhöz kapcsolódik. A modern beton és a rusztikusnak szánt faépítmény összhatása nem túlságosan hivalkodó, ugyanakkor erősen kirajzol egyfajta formai kettősséget is: a betonszárny absztrakt vonalvezetése mellé sorakozik a hegyvidéki épületekre utaló, fából készült házrész szabályos világa. Mintha két elfelezett épület forrt volna össze, igaz mind az összhatás, mind a környezetébe való illeszkedés jól sikerült.

A két rész közötti átmenetet könnyíti meg a völgy felőli főhomlokzat hatalmas, kitüremkedő ablaka, a betontömb kemény hatását a távolabbról alig észrevehető, külső nagytáblás kerámialap burkolat lágyítja. A 76 m² összterületű ház belső tere jóval egyszerűbb, itt alapvetően a világos dominál: a fehér falakat nyersfa elemek és beépített bútorok egészítik ki. Mindezeket jól erősíti a főhomlokzat két nagy – a földszinti nappalira és az emeleti hálószobára nyitott – üvegfelülete, amely persze kellőképpen szélesre nyitja az épület horizontját, lényegesen megnövelve a belső teret. Az egész ház természetes megvilágítása csak ebből a néhány, jól elhelyezett üvegfelületből ered.

A külső kerámiaburkolat a földszinti konyha, nappali és ebédlő egymásba folyó, egyterű helyiségére is reflektál, míg a fából épített, kis előtetővel is ellátott szárny inkább a meghitt közeget, a jól elszeparált hálószobát rejti magában. A természetes fényben gazdag belső tér melegségét a fából készített elemek adják, ugyanakkor a belső teret a visszafogott minimalizmus jellemzi. A földszinti nagyablak előterében kialakított, pompás panorámájú pihenőhely az épület egyfajta középpontját is kijelöli. Az L-alakban elrendezett földszinti térség egyik része a nyitott nappali, amihez közvetlenül, ugyanazon térben kapcsolódik az étkező és a konyha, illetve csendesen bújuk meg a fürdő. Az emelet, jól leválasztott intim tere a hálószoba.

A tervezés és az építkezés folyamán kiemelkedő szempont volt az egyszerűség, a lehetőség szerinti minél közelebbről hozott építőanyag használata, a gazdaságosság és a maradandóság. Nehézséget okozott a szűkös költségvetés és a nehezen megközelíthető terep, de épp ezért a házban felhasznált faanyagot mind a közeli erdőségből szállították. Az építészek ragaszkodtak a különös formavilághoz, így a megválasztott anyagok is ennek a megvalósulását segítették. Elképzelésük szerint a kétfajta építészeti minőséggel egy új esztétikumú épületet teremtettek, amely egyben jó összhangban áll a környező természeti tájjal is.

Bán Dávid