Kettős kihívás: földrengés után, járvány idején Zágrábban

A horvát társadalom egyszerre próbál megbirkózni a március 22-i földrengés okozta, a vártnál komolyabb károkkal és a globális járványhelyzettel. Az újjáépítésről megfogalmazott törvényjavaslat azonban az építészek, várostervezők, tájépítészek egyöntetű elutasítását váltotta ki. Egyelőre nem látni, ki adja fel az álláspontját: a kormány vagy a szakma.

1880. november 9-én, reggel fél nyolckor földrengés rázta meg a horvát fővárost. A 6,3-as erősségű rengés emberemlékezet óta nem látott pusztítást okozott Zágrábban. Bár csak egyetlen emberéletet követelt, a belváros történelmi épületeit igen megtépázta a rengés. A Kaptol, a város székesegyháza beszakadt boltozatával, javíthatatlanul megsérült tornyával teljes újjáépítésre szorult, és közel ötszáz lakóház javíthatatlanná vált. A magyar sajtó beszámolói nem szűkölködtek a jelzőkkel.

Az 1880-as rengést százhúsz évvel később, 2020. március 22-én reggel fél hétkor újabb követte. Az ismét egy halálos áldozattal járó, a Richter-skálán 5,4-5,5 erősségű földmozgás azonban nem is jöhetett volna rosszabbkor. A világsajtó figyelmét és a kormányzatok erőfeszítéseit a globális járványhelyzet köti le, így a horvátországi természeti katasztrófa kis túlzással mínuszos hírként futott végig a médiában. Bár a környező országok közül több felajánlott segítséget (Magyarország 200 tábori ágyat szállított az otthontalanná váltaknak), a horvátok így is meglehetősen magukra maradtak a bajban – a koronavírus okozta járványhelyzet pedig őket is éppúgy érinti, mint mindenki mást. 

A földrengés idején már Horvátország is a kényszerű izoláció politikáját alkalmazta. Az első helyi eset napvilágra kerültét követően mindössze egy héttel, március 16-án bejelentették az oktatási intézmények, 17-étől az üzletek, vendéglátó helyiségek, bevásárlóközpontok bezárását. Március 19-től a nyilvános istentiszteleteket is megszüntették. 

Március 22-én hajnalban azonban természetesen mindenki az utcára menekült. Így várható volt, hogy a rengést követő mentési munkálatok, a romeltakarítás a vírus terjedését követően is komoly következményekkel jár. Szerencsére nem ez történt: tizenöt nappal a katasztrófa után úgy tűnik, az elővigyázatossági intézkedések eredményesek voltak. „A zágrábi betegek száma egyenletesen, alacsony mértékben növekedik. A földrengés nem okozott következményeket a betegség terjedésében" – közölte április 7-én Krunoslav Capak, a Horvát Közegészségügyi Intézet vezetője. 

A mai formáját 1880 után elnyert zágrábi székesegyház, a mostani földrengést követően
 

A közegészségügyi helyzet ezzel együtt Horvátországban is épp annyira aggasztó, mint másutt; az ottani közbeszédet azonban a természeti csapás következményei is foglalkoztatják. Az előző katasztrófát követően Hermann Bollé tervei alapján újjáépített Kaptol ismét megsérült, igaz, kisebb léptékben, elsősorban a toronycsúcsokon és a tetőzeten. Egyik toronycsúcsának lehullott keresztjét a kápolnafödémbe fúródva találták meg. Megsérült a barokk Jézus Szíve templom, bedőlt a horvát parlament tetejének egy része. A belváros historizáló és szecessziós épületeit még jobban megviselte a rengés: lépten-nyomon ledőlt kéményekbe, leszakadt párkányzatokba, kidőlt oldalfalakba botlani. Az elmúlt két hét vizsgálatai megállapították, hogy az anyagi kár jelentősebb, mint amilyennek elsőre tűnt. A harmincezer megrongálódott épület közül 1900 időszakosan vagy véglegesen használhatatlanná vált; a nyolcezer megrongálódott kémény azt is jelenti, hogy ezekben a házakban nincs fűtés. 

A rengés azonban nem csupán az 1880-as előzmény miatt volt – a Horvát Építészkamara megfogalmazásával – „várható és elkerülhetetlen". A szakértők már évek óta figyelmeztettek arra, hogy a Zágrábtól északra található Medvednica-hegységnél húzódó törésvonal fenyegetést jelent a fővárosra. Legutóbb a Zágrábi Egyetem Építőmérnöki Karának három kutatója, Josip Atalić, Marta Šavor Novak és Mario Uroš publikált komoly tanulmányt egy zágrábi földrengés várható veszélyeiről és a jövővel kapcsolatos teendőkről – alig néhány hónappal azelőtt, hogy a katasztrófa ténylegesen bekövetkezett. 

A horvát szakma és társadalom most az államtól vár segítséget – a felelős lépések viszont egyelőre váratnak magukra. Míg a koronavírus-járványt nemzetközi összehasonlításban is jól kezeli a szigorú intézkedéseket bevezető horvát kormány (április 7-ig a regisztrált 1 282 fertőzés mellett mindössze 18 halálesetet tartottak számon; ugyaneddig a napig Magyarországon 817 fertőzést és összesen 47 halálesetet jegyeztek fel), addig a földrengéssel kapcsolatos intézkedések heves szakmai bírálatokat váltottak ki. 

Predrag Štromar építésügyi miniszter március 31-én hozta nyilvánosságra azt a törvényjavaslatot, amely Zágráb és környékének földrengésben károsult épületeinek megóvására vonatkozik. Törvénybe iktatását követően ez felülírná a jelenleg érvényes építési és jogi előírásokat, így a helyreállításokat például nem kellene megpályáztatni. A javaslat nyilvános megvitatására a kormány mindössze 48 órát adott. A Telegram napilap Boris Jukic ügyvéd és Mariana Bucat, a Horvát Építészek Szövetségének tagja segítségével vette sorra a törvényjavaslat hibáit, kezdve onnan, hogy kontroll nélküli hatalmat adna az építési műszaki ellenőröknek, a nem megfelelően tisztázott anyagi forrásokon és a kérdéses jogi helyzetet teremtő lakásberuházásokon keresztül odáig, hogy a pályáztatás eltörlése a korrupció melegágyát teremtené meg. Saša Poljanec-Borić egyetemi professzor a Vecernji listben sokak véleményeként foglalta össze a törvényjavaslatról: „…ez a szakmaiatlan fércmű a bürokratikus hozzá-nem-értés csúcsműve."

Április harmadikán a Horvát Építészek Szövetsége, a Zágrábi Egyetem Építészkara, a Horvát Építészkamara, a Zágrábi Építészkamara, valamint a horvát tájépítészek, várostervezők, építőmérnökök és művészettörténészek szakmai szervezetei egy Andrej Plenković miniszterelnöknek címzett közös nyílt levélben tiltakoztak a törvényjavaslat ellen. A levél nem csupán a törvényjavaslat revíziójára szólítja fel a kormányt, de egy olyan testület létrehozását sürgeti, amely a stratégiai tervezés és a krízismenedzsment mellett a katasztrófát követő operatív feladatokkal is foglalkozni képes – mindezt a társadalom számára átlátható módon.

A kormány egyelőre nem reagált a nyílt levélre, de nem fogadták el a törvényjavaslatot sem – a miniszterelnököt, legalábbis Twitter-fiókjának bejegyzései szerint, a COVID-19, valamint az épp esedékes horvát EU-elnökség teendői kötik le. Aktívabban reagált a helyzetre Zágráb polgármestere, Milan Bandic, de ő sem lopta be magát a horvát polgárok szívébe, amikor a komoly károkat azzal magyarázta: a magántulajdonosok nem tartották megfelelően karban az épületeiket. Válaszként többen rámutattak: a földrengés ugyanolyan vagy még komolyabb károkat tett az állami tulajdonú ingatlanokban is, a város pedig még arra sem volt képes az elmúlt két hétben, hogy ideiglenes építési védőállványzatot biztosítson a megsérült épületekhez. 

A probléma gyökerét sokan látják abban, hogy a horvát belvárosokra az elmúlt évtizedekben kevés figyelem jutott; pedig ahol komoly felújításokra fogtak, ott a kár is jelentősen kisebbnek bizonyult. Katarina Horvat Levaj, a Művészettörténeti Intézet vezetője két múzeumot hozott fel példaként: a zágrábi Iparművészeti Múzeum 1888-as, Hermann Bollé tervei szerint emelt historizáló tömbje, amelyet utoljára 1989-ben renováltak, súlyos sérüléseket szenvedett, míg a nem sokkal későbbi, 1902-es Etnográfiai Múzeum, Vjekoslav Bastl munkája, ahol nemrég fejeződött be a homlokzat felújítása, szinte teljesen épségben úszta meg a rengést. 

A horvát múzeumok az elmúlt két hétben nem csak az épületekben, de a műtárgyállományban keletkezett kárt is megpróbálták felmérni. A kép nagyon szomorú. Az Iparművészeti Múzeumban a beszakadt födémek, megrepedt falak mellett az épület ingása a műtárgyakban is komoly károkat okozott: a vitrinekben üveg, porcelán- és kerámiatárgyak törtek össze. Hasonló bajokról számoltak be a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia épületében is. A Régészeti Múzeum tárlóiban egymásra zuhant görög vázák cserepei, összetört antik és egyiptomi emlékek várták a rengés után érkező szakembereket; a Kortárs Művészeti Múzeumban a rengésben beindult tűzvédelmi berendezés okozott beázást és több alkotás sérülését. A nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM március 25-én a horvát múzeumügy támogatására szólította fel a világ intézményeit és kormányait. Annyi bizonyos, hogy a károk helyreállítása, a megsérült műtárgyak helyreállítása évekig eltarthat.

A horvát közvélemény a sokkot követően most megpróbál a jövőbe tekinteni. Az ország legismertebb építészei közé tartozó Velimir Neidhardt a Vecernji listben arra figyelmeztetett: a fenntarthatósági elvárásoknak megfelelő renoválások, szigetelések és nyílászárócserék nem elegendőek a földrengésveszély ellen. A Zágrábi Egyetem építészprofesszora és a Horvát Építészek Szövetségének korábbi elnöke szerint komolyabb, szerkezeti megerősítést is lehetővé tevő felújításokra van szükség a zágrábi belváros évszázados épületállománya esetében.

A szakértő megszólalók, így a már idézett Katarina Horvat Levaj, attól tartanak: míg a kiemelt műemlékeket a nekik járó gondossággal újítják majd fel, az ezres nagyságrendben zajló, építészetileg kisebb jelentőségű, de a történeti városképet meghatározó házakra nem marad figyelem – így a földrengést újabb komoly értékvesztés követheti. Nagyjából úgy, ahogyan az 1880-as földrengést követően gyors hullámban megújuló zágrábi Alsóvárosban, ahol komoly történeti értékkel bíró épületek tűntek el a károsodásra hivatkozva, új tömbök kedvéért. Horvátország kettős kihívás előtt áll: a koronavírussal és a földrengés következményeivel egyszerre kell megküzdenie.