Klímaváltozás élőben: különleges jégfjord központ Grönlandon

A jég és az emberiség több ezeréves kapcsolatát kívánja bemutatni a grönlandi Ilulissat-jégfjordon most épülő nem mindennapi látogató- és kutatóközpont. A dán Dorte Mandrup Arkitekter tervezte visszafogott, mégis nagyvonalú épület önmagában is hidat képez a különböző természeti jelenségek között. Bán Dávid írása.

Grönlandon, az északi sarkkörtől 250 kilométerre északra terül el az Ilulissat-jégfjord, amely 2004-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. A különleges természeti környezetben szemmel látható mozgásban vannak a gleccserek. A terület hatalmas mérete, látványos jelenségei és – amennyiben leszámítjuk a Grönlandra való utazás nem mindennapos feladatát – aránylag könnyű megközelíthetősége miatt „népszerű" és tudományosan kiemelt fontosságú, hosszú ideje a klímakutatás jelentős állomáshelye. A terület a közeli Ilulissatból, a sziget harmadik legnépesebb városából és a tenger felől is jól megközelíthető. Az ide érkező látogatók testközelből tapasztalhatják és érthetik meg a klímaváltozás hatásait az északi jégmezőkre, gleccserekre.

A védett területre egy olyan központ létrahozására írtak ki nemzetközi tervpályázatot, amely a helyiek, a turisták és a kutatók számára egyaránt fontos találkozóhely és tudásközpont lesz, mindemellett számos tevékenység helyszíneként szolgál majd. Az épület célja bemutatni a klímakutatás történetét, a jég, a természet és az emberiség több ezer éves közös kapcsolatát, és várható jövőjét. A nemzetközi pályázaton számos nagynevű stúdió vett részt, melyek közül a dán Dorte Mandrup Arkitekter terve lett a győztes, így ők építhetik a várhatóan 2020-ben megnyíló, különleges központot.

A jeges fjord és a sziklás közeg határára tervezett épület semmiképpen sem kíván beleszólni a természet adta látványba, ezért próbál visszafogott maradni. A főleg fából épülő központ ténylegesen hidat formál, amely a kétfajta természeti közeg között ível keresztül. A látogatók először a tetőre érkeznek, amely finom emelkedésével a tervek szerint kilátópont lesz, sőt, innen indul majd az UNESCO által kijelölt világörökség túra is. A tető enyhe ívelését követve a látogatók kényelmesen át kirándulhatnak a fjord fölött. A tetőről remek kilátás nyílik a tájra, az ott zajló természeti jelenségekre, a napfelkeltékre és –lementékre; de a kíváncsi szemek előtt a gleccsertúra útvonala is kirajzolódik. A tető végül belevész a természetbe, szinte észrevétlenül hagyja belefolyni a látogatót, aki csendesen kilép a „civilizációból".

A tető alatt, az út felől érkezőket először egy félig nyitott terasz fogadja, benne szabadtéri kiállítással. Az épületbe belépve már információs pult, könyvesbolt és kávézó várja őket. A belső tér teljes hosszában két irányba nyitott, így a hidat képző épület mindkét oldalán kialakított folyamatos ablaksoron keresztül a látogatók remek kilátást kapnak a fjordra. A részben mobil falakkal tagolt belső tér jelentős része maga a kiállítótér is, amely főleg a klímaváltozást kívánja bemutatni. Az üvegablakokon keresztül a látogató élőben is szemlélheti a klimatikus jelenségek hatásait. Az épület déli szárnya szolgál majd irodaként, illetve itt helyezkednek el a kutatószobák és az oktatótermek is. Ezen az oldalon is keletkezik egy zárt terasz, amelyen egy kültéri tűzrakó helyet is létesítenek, hogy a látogatók kellemes hangulatban élvezhessék a naplementék látványát.

Az épület alapvető szerkezete fából készül, amely minden irányból nyitott, hol teraszokkal, hol teljes hosszban kiképzett üvegfelületekkel. Az íves, időnként megdöntött, hidat formáló tető az állandó változás érzetét kelti. A zsűri leginkább az épület nagyvonalúságát, „költői minőségét" és az egyszerűségét emelte ki.

Bán Dávid