Körforgásban a jövő?

A Magyar Környezettudatos Építés Egyesület  (HuGBC) a Holland Nagykövetséggel közösen szervezett konferenciát Körkörösség az épített környezetben címmel.  Az előadók a körforgásos modell építőipari hasznosíthatóságának lehetőségeire keresték a választ. Bán Dávid beszámolója.

Minden évben eljön egy nap, amikor  az emberiség fogyasztása átlép azon a szinten, amelyet a Föld egy év alatt képes újratermelni, ezt hívják a túlfogyasztás napjának. Ez a szimbolikus nap évről évre egyre előrébb kerül a naptárban, 2019-ben a Túlfogyasztás Világnapja július 29-ére esett, azaz a Föld lakosai onnantól kezdve már egy következő év erőforrásait kezdték el használni. Az európai átlagfogyasztás a világénál lényegesen magasabb, így ez a nap – a Global Footprint Network – adatai alapján már május 10-én elérkezett, hazánkban pedig június 14-én. Ez azt jelenti, hogy ha ilyen tempóban használjuk az erőforrásokat, legalább két bolygóra lenne szükségünk, hogy az ökoszisztémánkat regenerálni tudjuk. Ma a világ népességének 80 százaléka olyan országokban él, ahol több erőforrást használnak fel, mint amennyit az ökoszisztémák meg tudna újítani.

Az energiaszektoron, élelmiszeriparon és közlekedésen kívül a fogyasztás egyik legnagyobb szereplője az építőipar, amely a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 60 százalékáért felel. Az építkezési boom-ok idején szinte gomba módra nőnek ki a földből a vasbeton szerkezetek, hatalmas üvegtáblákkal csillogóan körbeburkolt pompásabbnál pompásabb épületek. Ha teszik, ha nem ezek is csak termékek, amelyek ma már nem az örökkévalóságnak épülnek, hanem leginkább egy megrendelő adott időszakban megálmodott igényeinek. Van, hogy akár egy évtized múlva a megváltozott igények, funkciók, tulajdonos vagy éppen divat miatt a házhoz hozzá kell nyúlni és a „leselejtezett" dolgokat kidobni, majd újabb építőanyagokkal átépíteni.

Ma az építőipar – akárcsak a többi előállító iparág – legnagyobb része az ipari forradalom óta megszokott szemlélet szerint lineárisan működik: egyszer használatos. A kitermelt nyersanyagból termék lesz, majd az a használat után a kukában végzi. Mivel az emberiség száma növekszik és azon belül a fizetőképesség is folyamatosan nő – az általános elképzeléssel ellentétben ugyanis globálisan nem a mélyszegény rétegek, hanem a középosztály mérete növekszik legdinamikusabban –, ezért folyamatosan egy egyre nagyobb fogyasztóréteg kerül a piacra, amelyik még több tárgyra, élelmiszerre és épületre vágyik. Ez pedig még nagyobb alapanyagigényt, energiát és termelődő hulladékot jelent, mindez pedig már ma is hatalmas problémát okoz világszerte.

A gazdaságnak, a termelésnek, a fogyasztásnak – így az építőiparnak is – a jövőben, pontosabban már a mában, át kell térnie egy újabb szemléletre. Erre kínálhat megoldást a körforgásos modell, amely a Magyar Környezettudatos Építés Egyesület  (HuGBC) idei programjának és éves nagykonferenciájának a középpontjában állt. A HuGBC a budapesti Holland Nagykövetséggel közösen november 19-én megrendezett Green Future konferenciáján holland szakemberek és a hazai építőipari szakma képviselői közösen járták körül a körforgásos modell használhatóságát, időszerűségét, lehetőségeit.

Bevezető gondolataiban Barta Zsombor, a World Green Buliding Council teljes jogú tagjává vált hazai  HuGBC elnöke elmondta, hogy a hatalmas építőipari teljesítmény mellett Európában az irodaterek 60 százaléka üres vagy kihasználatlan, az építkezésekhez kitermelt anyagok pedig a légkörbe kerülő szén-dioxid kibocsájtásnak 66 százalékáért felelősek.  A jelenleg használt lineáris gazdasági modell mellett ugyan elterjedőben van az újrahasznosítás lehetősége, de ez csak részben jelenthet megoldást a problémára. Az építőiparban is jó lehetőséget adhat a körforgásos modell megjelenése és remélhető elterjedése. Egy finn tanulmány szerint, ha az építőipar az anyaghasználat terén átállna a körforgásos modellre, 2050-re több mint 50 százalékkal csökkenthetné szén-dioxid lábnyomát.  A jelen tendencia fenntarthatatlan, mindenképpen egy újfajta gazdasági modellre kell átállnunk, amelyhez azonban komoly szemléletváltásra van szükség.

Az esemény tiszteletbeli házigazdája, a Holland Királyság nevében Efstathios Andreou nagykövet-helyettese köszöntőjében a 75 éves Rem Koolhaast idézte: „Számomra ez rendkívül egyszerű: ha már úgyis gondolkodsz, azt akár nagyban is teheted." Az emberiség jövője számára elkerülhetetlen a közös és nagyszabású cselekvés, az összefogás ideje, hogy megbirkózhassunk a jelenben és a jövőben felmerülő problémákkal. Ez az eddigi módon és felfogással nem biztosítható, gyökeres szemléletváltásra van szükség: a hulladék nem szemét, hanem nyersanyag! Hollandia már a 80-as évektől ennek mentén fejleszti gazdaságát, így mára a hulladék újrahasznosításából fedezi energiaszükségletének nagy részét. Ez a modell nem csak környezettudatos, de nyereséges is lehet, egyben képes munkahelyet is teremteni. Hollandia célkitűzése, hogy 2050-re elérje a közel teljes körforgásos anyaghasználatot és amit az ország elérhet kicsiben, az világszerte meg lehet valósítani nagyban is – vélte a nagykövet-helyettes, aki hozzátette, hogy ennek érdekében a Holland Királyság egy információs platformot hozott létre, mely teret ad a tudástranszfernek és tapasztalatcserének.

A máig megszokott lineáris gazdaság az „elvesz, fogyaszt, eldob" elvét követi, amely abból az időből maradt ránk, amikor még úgy tűnt, dúskálunk nyersanyagokban és a hulladékot is van hová elhelyeznünk – hangzott el Dr. Horváth Bálint, a Kodolányi János Egyetem adjunktusának előadásában, amely a körforgásos rendszer közgazdasági aspektusát vizsgálta. A hulladék érték, amire a kínai gazdaság is 30 éve rájött, így ráállt a szelektíven gyűjtött hulladék nyersanyagként való újrahasznosítására. 2016-ra már a világ hulladékának 70 százalékát Kína dolgozta fel. Azonban az elmúlt években kialakult egy olyan erős középosztály, amelynek fogyasztása már az országon belülről el tudja látni hulladékkal a kínai feldolgozó ipart. Európának és a – elavult kifejezéssel élve – fejlettnek nevezett világnak meg kell küzdenie saját hulladékának feldolgozásával, amire az újrahasznosító művek kapacitása kevés, energiaigényük viszont nagy. Itt már érdemes a körforgásos modellt megnézni, amelynek akkor van létjogosultsága, ha alkalmazzuk a decoupling (=lecsatlakozás) szemléletét, azaz minőségi fejlődésre törekszünk a mennyiségi helyett. Jól illusztrálja a „10R" megközelítés, amelyben a recycle (újrahasznosít) vagy recover (visszanyer) a leggyengébb eszköznek számít, míg a legerősebb a fogyasztásra vonatkozó reduce (csökkentés) és refuse (visszautasítás). Ahelyett, hogy a fogyasztás növekedésének materialista szemléletét próbálnánk bepréselni a körforgásosságba, át kell váltani a decoupling-ra: nem kell mindent birtokolni, jobb, ha megosztjuk és közösen használjuk, amit csak lehet.

Remko Zuidema, a BRIQS Foundation alapítója szerint két fő változó van a gazdaságban: prosperity = jólét, fellendülés (kereslet: lakhatás) és a scarcity = hiány, szűkösség (kínálat: helyszín). Az építőipari szereplők közül mindenkinek más az érdeke: a befektető a profitot nézi, az ingatlanfejlesztő célja a folyamatok kontrollálása, a használó pedig azt szeretné, hogy az adott ingatlan funkcionális, szerethető, takarékos legyen. Zuidema kihangsúlyozta, hogy csak akkor tudjuk a klímaváltozás fenyegető problémáit együtt megoldani, ha minden szektor tud valamit felajánlani is, nem csak elvárni a többitől. Nagyon fontos, hogy építés során ne keverjük, ne olvasszuk össze a természetes anyagokat a mesterségessel, hiszen maga a Természet a legnagyobb újrahasznosító, csak engedjük, hadd tegye a dolgát – amit akkor tud elvégezni, ha szétválaszthatók a különböző építőanyagok. Zuidema szerint az emberi munkát alacsonyabb, az építőanyagokat magasabb adóval kellene terhelni, és elősegíteni, hogy több munkaerő menjen az újrahasznosításba. A felsorolt elvekre gyakorlati példát is hozott: bemutatta a Red Rooster delfti épületét. Itt a gépészeti szerelvények nincsenek a padlóba bebetonozva, helyette vázas szerkezetben vezetve, több kiállással alakították ki a vezetékezést, és könnyen kiemelhető padlólapok segítségével, hozzáférhető módon tették lehetővé az egyszerű karbantartást és átalakítást. Ennek köszönhető, hogy jelentősebb költségráfordítás nélkül az aktuális igények szerint a belső terek könnyen átalakíthatók. Ez a modell pedig nem csak az irodaszektorban, hanem a lakhatás területén is kipróbáltan működik, nemcsak Hollandiában, de akár Németországban vagy Finnországban is találunk rá példát.

Az építészeti gyakorlatban még ritka, de már pár sikeres projektben megjelent a körforgásos anyaghasználat. A terület úttörője Hans Hammink az amszterdami Cie. építésziroda egyik társalapítója, vezető tervezője. Öt éve, szinte a véletlennek köszönhetően építette meg első, a körforgásos anyaghasználat elvén megépült házát az ABN-AMBRO bank meglévő toronyháza mellett létrejött Circl-t. Erről és a körforgásos szemlélettel megépült további projektjeiről részletesen mesét az Építészfórum számára adott exkluzív interjújában. A tervezőmunka mellett Hammink és munkatársai kidolgozták a building passportot (épületútlevél), egy olyan programot, amely az épületben szereplő minden építőelemre vonatkozó információt, adatokat, műszaki paramétereket és tudnivalókat tartalmaz. A building passport sokkal egyszerűbb karbantartást, cserét és javítást, ezáltal költséghatékonyabb megoldást tesz lehetővé. A rendszer azonban még csak részben működőképes, mert maga a piac még nem képes követni az adatgyűjtést.

A konferencia második részében a hazai jó gyakorlatok felvillantására volt lehetőség bemutatók, illetve wokrshopok keretében, majd egy kerekasztal beszélgetés zárta az eseményt. Márta Irén, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) ügyvezető igazgatója például bemutatta a Körkörös Gazdaság Platform céljait és tevékenységét. Kiemelte, az üzleti életben a körforgásosság alkalmazása problémát jelenthet, mert a jó minőségű termékeket gyártó vállalatok üzleti hátrányba kerülnek versenytársaikhoz képes, erre lehet megoldás az eladás helyett a bérbeadás, amire kiváló példa az amszterdami repülőtér, ahol a Philips nem a világítástechnikát, hanem felhasznált lument ad el, vagy az IKEA tesztprojektje, melyben a bútorokat bérelni lehet majd.

A körforgásos innovációk, megoldások bemutatása közül Tornóczky Mónika, az Alukönigstahl Kft. termékmenedzsere beszélt arról, milyen szerepet játszhatnak a nyílászárók és függönyfalak a körforgásos építőipari folyamatokban. Szentesi Mária, a Saint-Gobain műszaki és termékfejlesztési vezetője elmondta, bontási anyagra ők sem hulladékként, hanem építőanyag-bankként tekintenek. A teljes életciklust vizsgálva egy terméknek nem csak az előállítása vagy használata, hanem az elbontás utáni sorsa is fontos tényező.

Az építési-bontási hulladékok körforgásos gazdaságban való megjelenéséről Petrovszki Krisztián, a Clean-Way Környezetvédelmi és Közbeszerzési Kft. ügyvezetője beszélt. A gyakorlati kérdések közül felmerül például, hogy jogilag hol szűnik meg pontosan a hulladék jelleg, mikortól válik egy bontott elem újrahasznosított anyaggá? Az adott anyagnak precízen meghatározott ellenőrzési folyamaton kell átesnie, hogy a vonatkozó szabványoknak meg tudjon felelni. Szükség lenne a kiterjesztett gyártói felelősség bevezetésére, azaz egy olyan indexálási rendszer kidolgozására, amely már a termék gyártásakor jelöli, mennyire lesz az az életciklusa végén könnyen újrahasznosítható. A rég elavult, 2004-es hulladékgazdálkodási rendeletet kiváltó új szabályozási tervezet hiába van már három éve kész, többszörös intézményi változások miatt még mindig nem lépett életbe. Az újrahasznosíthatóság érdekében meg kellene követelni a szelektív bontást, ám ennek szakszerű elvégzésére legtöbb építkezésen nincs megfelelő kapacitás, emellett fontos lenne hulladék-képződés megelőzési terv készítése is. A felelőtlen hulladékgazdálkodás anyagi hátránnyal is jár, mivel csökkennek a hasznosítási arányok, növekednek a költségek és az elsődleges nyersanyag felhasználása. A hasznosítási arány javításának módja a szelektív bontás, illetve a hulladékok keletkezéséről, deponálásáról, felhasználási igényekről szóló, valós idejű információkat tartalmazó informatikai rendszer használata.

A körforgásos szemlélet mind a gazdaságban, mind az építőiparban egyelőre még kevésbé ismert és elterjedt. De – ahogy a konferencián is elhangzott – egy valós, gazdaságilag is megalapozható modellt mutathat a jövő számára. A bemutatott példákból is jól látható, hogy a pár évvel ezelőtt még szinte ismeretlen, teljesen kiaknázatlan területre ma már egyre több szereplő lép be és a fenntarthatóság mellett mindenki a saját, jól felfogott gazdasági érdeke szerint igyekszik változtatni üzleti, vagy építészeti modelljén.

Bán Dávid