Egy kis nyugat-európai oázis Győr délkeleti csücskében. A Páva utcai kísérleti lakótelepet 1981 és 83 között építette az OTP házgyári betonpanelekből. A tervező az Ybl-díjas Jurcsik Károly volta. A képen a telep takaros főterének pavilonja is látható.
Az 55 lakásos, láncházas telep 2 szintes, 5 szobás, 120 nm-es egységekből áll. A lakásokhoz félprivát előkertek és privát hátsó kertek, valamint erkélyek tartoznak. A hátsó kertek között és a telep szélein gyalogos ösvények futnak.
A házak zöme jó állapotban van. Hazai kontextusban különösen figyelemre méltó, hogy az utólagos hozzáépítések mértéke sem jelentős. Sőt, olyan részletek is eredetiek, mint a meseszerű villamosszekrények vagy a garázskapukon lévő házszámfestések.
A monotonitást az egymáshoz képest finoman eltolt egységek oldják. Az ilyen egyedi részletek nehéz feladat elé állították az építőket, de jól megoldották a feladatot. Sok helyen még a házak belső vízelvezetését se cserélték külső ereszcsatornákra.
A zalaegerszegi, Lépcsősor utcai teraszházakat talán még kevesebben ismerik. Az épületet a 70-es években tervezte és építette a Zalaterv, az első lakosok a vállalat dolgozói voltak, akik szövetkezetet is alapítottak az építés idejére.
A tervezők, Sövegjártó László és Pelényi Gyula befolyása csak a fő szerkezetekig terjedt. A lakásokat később a lakók saját maguk fejezték be, az építkezés kalákában zajlott.
Bár a házak mára kicsit megkoptak és a hozzáépítések sem túl szerencsések, az épületek között futó lépcsősorok hangulata a Friis házaspár Oslói teraszházait is eszünkbe juttathatja.
Szerencsére az elmúlt egy-két évtizedből is találhatunk előremutató társasházi beruházásokat. Az Archikon által tervezett, 13. kerületi 100 lakásos passzívházban ráadásul megfizethető önkormányzati bárlakásokat alakítottak ki.
A földszinti lakásokhoz teraszok, az emeleti lakások nagy részéhez erkélyek tartoznak. A 2-3 szobás lakások kicsik, de jól szerkesztettek. Az energetikai kialakítás a lakóknak stabilan alacsony közüzemi költségeket biztosít.
A beépítés feltűnő eleme a homlokzatoktól elhúzott, függőfolyosós közlekedőrendszer. Ez a lakásokat jól átszellőztethetővé teszi, javítja a benapozottságot és növeli a privát szférát, ugyanakkor a használat szempontjából nem definiált tereket hoz létre.
A pesthidegkúti mozgássérültek lakótelepét Dévényi Tamás és Hegedűs Péter tervezték, 87-re készült el. Különösen figyelemre méltó a telep külső tereinek rendszere, amely a privát kertektől a félprivát belső utcákon át a félpublikus előkertekig terjed.
A házakat eredetileg csak ideiglenes lakhatásra szánták, így alapterületük szűkös, ettől függetlenül a mai napig nagyon népszerűek. A magántulajdonban lévő lakásokban több esetben már nem mozgássérültek laknak.
A házak jó állapotban vannak, de a hozzáépítések sok helyütt megtörik az egységes összképet. Szerencsére a telep, építészeti minősége miatt büszkén viseli ezeket a beavatkozásokat is.
Dunaújváros kevéssé ismert teraszházait a zseniális Ungár Péter terveze. A 87-ben átadott, 60 lakást számláló együttes különlegessége, hogy házgyári beton panelekből épült. A lakások ennek ellenére változatos elrendezésűek és nagyvonalúak.
Az épületeket sajnos az ad hoc felújítási hullámok megtépázták, azonban a hatalmas tetőteraszokon állva kérdés sem fér, hogy kiváló lakókörnyezeti minőséget teremtenek. A házakhoz tartozó közös használatú park is szépen gondozott.
Pár utcával arrébb találjuk a Bitó János, Sárvári István és Szamosi György által a 80-as években tervezett Napospartot. A Dunai Vasmű dolgozóiból álló ETHOSZ Szövetkezet által épített telepen idilli környezet fogadja a látogatókat.
A sorházas telepet kalákában, maszek módon építették az eredeti beköltözők, az építészek aktív közreműködésével. Így bár a házak belül egyediek, kívülről többnyire egységes képet mutatnak.
A nagy méretű házak belső terei a szinteltolások miatt kifejezetten izgalmasak, és bár a telep nem képvisel kimagasló építészeti értéket, lakókörnyezeti minősége egyedülálló.
Az elmúlt időszak másik figyelemre méltó szociális lakóberuházása a pécsi, 120 lakásos önkormányzati bérház. A Pelényi Margit tervezte együttes a szűkös költségek és a rossz kivitelezési minőség ellenére is egyfajta eleganciát, nagyvonalúságot sugall.
A 3 tömbből összeálló együttes építészeti kialakítás változatos, mégis egységes. A faburkolat oldja a szikár megjelenést, de sajnos a kellő karbantartás hiányában gyorsan amortizálódik.
A gáláns építészeti megoldások az összetett, közösségi vagy szolgáltatói funkcióknak is helyet adó, jól átgondolt program hiányában néhol kihasználatlanok maradnak, de az együttes ennek ellenére is a hazai szociális lakóházépítés fontos példája.
Az Újpesti Vagyonkezelő által épített és a Vikár és Lukács Építésziroda által tervezett Szilas Lakópark a rendszerváltást követő lakóparki fejlesztések különleges példája. Az alacsony, sűrű beépítés sorházas-láncházas, átriumházas és sávházas tipológiákka
A házakhoz privát kert és kis előkert is tartozik. A telep összképe rendezett, azonban a hangulat inkább egy amerikai kertvárost idéz, az utcák kissé élettelenek. Ezen persze a központi park elmaradt kiépítése sem segít.
A környéken járva zöld, változatos mégis egységes utcakép fogad. Egy ilyen, vagyonosabb vevőket megcélzó és láthatóan sikeres beruházás láttán érthetetlen, hogy miért nem épül több hasonló beépítés.
A Csernyánszky Gábor által tervezett 116 lakásos csepeli szociális bérház kimagaslik az elmúlt évtizedek hazai lakásépítésének mezőnyéből. Azért is egyedülálló, mert a tervező viszonylag szabad kezet kapott, ami tipológiai kísérletezést tett lehetővé.
A feltűnő, tégla színű, racionális, mégsem szegényes megjelenésű együttes legizgalmasabb megoldása az félpublikus, üzletekkel szegélyezett belső utca, amely a parkolók felett fut. Emellett kiemelendő a lakásméretek változatossága.
A beépítés nyugat felé változó hosszúságú tömbökkel terjeszkedik, amelyek között privát földszinti kertek és félprivát belső udvarok találhatók. Csak remélhetjük, hogy egyszer még a telep második üteme is elkészülhet!
Az albertfalvai tisztviselőtelepet bizonyára sokan ismerik olvasóink közül is. A Barát Béla és Novák Ede által tervezett sorházas telepet az Országos Társadalombiztosító Intézet építtette a 30-as évek elején.
A több mint 300 lakást számláló beépítés 1-2 szintes, hagyományos elrendezésű házakból áll, elöl privát előkerttel, hátul privát hátsó kerttel. A terület közepét nagy, hangulatos közpark foglalja el.
A telepet sajnos elérte az egyéni beavatkozások vihara, így az eredetileg fedett-nyitott előterek is többnyire beépültek, azonban ennél sokkal fontosabb a környék töretlen népszerűsége, ami bizonyítja a csoportházas beépítések sikerességét.
Végezetül, de nem utolsó sorban a hazai lakásépítés egyedülálló kuriózumai az Sz. Buzás Ildikó által a 70-es években tervezett átriumházak, amelyek a veszprémi Jankovits-telepen találhatók.
Az OTP beruházásaként létrejött, mindössze 8 lakásból álló beépítés másodlagos funkciói az utca, míg az otthonok lakószobái a belső udvarok felé néznek.