Küszöb-szintek
Méhes Balázs az építészeti szabadkézi rajzoktatás korszerűsítéséről
Az építészeti szabadkézi rajzoktatás korszerűsítéséről
Kulcs-szavak: forgószínpad, oktatási cél, küszöb-szint, látogató-jegy, téma-kosár.
Alábbi soraimat vitára bocsátanám: oktató kollégák, érdekelt diákok és különböző funkciókat gyakorló építészek (azaz volt tanítványok) véleményét várom. Bízom abban, hogy hozzászólásukat, építő kritikájukat készülő tanmenet-reformunkba beépítve, egyetemi rajzoktatásunk hatékonyabbá tehető.
Napjaink megváltozott körülményei kevesebb pénzt, rövidebb képzési időt, viszont több hallgatót és szélesebb tananyagot jelentenek. Egy diákra kevesebb szó és minta jut, mint elődeink idejében. A bevezetés előtt álló bolognai rendszer szerint végzőseink hamarosan két lépcsőben szerezhetnek képesítést. Követelmény-rendszerünk világos megfogalmazásával első lépésben saját portánkat szeretnénk megújítani.
Az alapfokú oktatás végén diákjaink képességeik illetve továbbtanulási szándékuk szerint új sorba rendeződnek. Hol húzhatnánk meg a Bsc / Msc (minimum – maximum) közötti választóvonalat? A minőségi sor alsó végén tanulmányaikat Bsc-szinten lezáró, kb. építésvezetői képesítésű szakemberek állnak. Felső végén MSc-szinten továbbtanulni vágyó, építész-tervezőnek készülő hallgatók kisebb csoportját látjuk. Határozzuk meg a Bsc / Msc szinthez tartozó építészeti szabadkézi rajz követelményeit!
Az előbbiek tudjanak tervet olvasni (vetületek, térlátás), kifejező, értelmes vázlatokat készíteni (tárgyrajz, épületrajz). Az utóbbiak legyenek képesek térbeli elképzeléseiket közérthetően, vizuálisan közvetíteni.
Az építészeti szabadkézi rajzfeladatok két fő csoportra oszthatók: természet utáni megfigyelések és elvont szerkesztések. Rajzi szempontból az építész-jelöltek legmagasabb szintű tevékenysége: saját tervük látványos megjelenítése. Bár a tervezés elvont folyamata nagyrészt kiterített vetületeken bonyolódik, nem kerülhető meg az elképzelt formák és terek távlati képen történő, szabadkezes bemutatása. A természet utáni (technikai készség-fejlesztő) feladatok főleg türelmes megfigyelést igényelnek. A perspektíva helyreállítási gyakorlatok szerkesztések segítségével készülnek. Rajz-feladataink megoldása során a megfigyelés és a szerkesztés tevékenysége egymást szervesen kiegészíti.
Természet utáni megfigyelések példái:
A táblázatos javaslat az építészeti szabadkézi rajz tantárgy Bsc (alapozó) féléveinek követelményeire csatolt dokumentumként olvasható.
A féléves téma-kosarak részletes tartalommal a közösen meghatározandó vizsgafeladatokat szem előtt tartva (képletesen: a kitűzött oktatási céltól visszafelé lépegetve a szükséges előzményekig) töltődnének fel.
Kiegészítő (felsőbb szintű) szakkörök:
-
Aktrajz
-
Alakok és mozdulatok
-
Anyagok és felületek
-
Fejrajz
-
Fotó
-
Grafika
-
Látványterv
-
Mintázás
-
Modellezés
-
Növényrajz
-
Színtan
A mostani állapot kritikája:
Ajánlatos időnként megszokott témáinkat nagyító alá venni. Vizsgáljuk meg - kitűzött oktatási céljainkban közösen megegyezve - szükség van-e hagyományos, jól bevált (bár néha rutinban megszürkült) témáinkra, s ha igen, mikor, hol, melyik fázisban, milyen küszöb előtt? Bizonyára racionalizálható átfedésekkel, kitérőkkel és ismerős hiányosságokkal dolgozó, jelenlegi tanmenetünk.
Nagybeállítások - Lehetetlen minden rajzteremben ugyanazt összerakni, torlódnak a diákok és az órák, hiányosak a készletek… Oktatási célunk (vagyis hogy alacsony nézőpontból helyes meredekséggel ábrázoljuk a perspektíva alálátásait) látványosabban elérhető valódi térben, főleg, ha gazdagítjuk körüljárható, kitapintható építészeti elemek térbeli megjelenítésével. Külső helyszínül továbbra is érdemes közeli középületeket választanunk.
Színek: Széttördelt szín-tanítás helyett – gyakorlati szín-alkalmazásra, a mélységi illúzió fokozására fektessük a hangsúlyt! Didaktikusan felépítve tanmenetünket, az egyszerűtől az összetettig, a látnivaló beállítástól az elképzelt harmóniáig haladjunk fokozatosan. (Drapéria, ornamentika, csendélet-festés, növény, utca, homlokzat, anyagok-felületek megjelenítése, tisztavonal… után: a „foltsűrítés", mint előtónus, majd a helyi kontrasztok, árnyékok, fények, térsík-tónusok gazdag hierarchiája – végül a legfelső rétegben a színek felrakása következik.)
Modellezés – csak jól felszerelt műhelyben, válogatott, megfelelő anyagokkal válik hasznunkra. Fontos lenne a saját tervünket (és annak környezetét) 3D-ben is - szervezett szakköri foglalkozás keretében - megjeleníteni. Az idei „szál-konstrukciós" ZH-nál pl. hiányzott a világos célkitűzés, az anyag és az idő. (Mi volt végül is az osztályozásnál fontosabb: statika, funkció, vagy ötlet, talán a kivitel, az illesztési technika?)
Külső helyszínek (II – III. éves) csak gondos előkészítéssel lenne hatékony nevelési módszer, különben ugyanazok a típushibák ismétlődnek, valamennyi helyszínen. Véleményem szerint témánként illene bevezető előadást tartani. Egy-egy új feladat előtt közös értékeléssel megvonandó az előző mérlege. Ha előre ismertek az osztályozási szempontok - angol minta szerint, reális pontozással - kialakul az évfolyam sorrendje.
Szerkesztések: Csak kellő számú természet utáni, „megfigyeléses" beállítás után érdemes elvont látványterveket kiadni – házi feladatként. Rajztermi óráinkat konkrét, közösen ellenőrizhető, azonos témájú (tehát összehasonlítható) szabadkézzel rajzolandó feladatokra fordítsuk! Otthoni szerkesztések előtt szakszerű bevezető előadásokat várnak tőlünk a hallgatók: mit és hogyan? Szerintem kevés, ha csak régi mintákat mutatunk (hiszen a kész művön nem látszik a sorrend) – illik eljárásunkat lépésenként közreadni.
Házi feladatok – ami a rajzteremből kiszorul, az otthonra marad (szerkesztések, kidolgozások, variációk, anyaggyűjtés, dokumentálás).
ÖSSZEFOGLALÁS
Kiemelt tankörök helyett – felzárkóztató csoportok, szakkörök, kurzusok, személyre szabott feladatok, feloldódó tanköri keretek… Előre meghirdetett, jól körülhatárolt és szigorúan számon kérendő vizsgafeladatok... Ehhez vezetnek a téma-kosár előkészítő feladatai.
Egy-egy ciklus felmérő és záró feladatból áll, közte a felkészítő szakasz. A középső szakasz ideje az egyén képességeitől függ. Év közben is lehetne adott időpontokban (pl. a ciklus közepén, l. TOEFL-rendszer) vizsgázni. Egyéni látogató jegyre adott felelős tanári pecsét igazolná egy-egy küszöbszint teljesítését. A látogató jegy táblázatos grafikája a ciklusok egymás közötti (alá- vagy mellérendelt) viszonyát szemléltetné.
Nem lehet minden tanár mindenben mester. Az oktatók válasszák ki, fentiekből mit vállalnának? A diákok előbb-utóbb minden műtermet - a forgószínpad-elve szerint – be fognak járni.
Mozgójárda- (ill. vertikálisan: páter-noszter)-hasonlattal élve, a diák saját ritmusa szerint vehetné az akadályokat. Ha rátermett és ügyes, egyik küszöböt a másik után ugorhatja át, s egy órát sem vesztegetne lassúbb társai között. Aki elbukik az első kurzus első küszöbénél, újra járhatja a „perspektívát" – személyre szabott pót-feladatokkal készülve a minimál-szint teljesítésére. Semmi értelme addig utcát, épületet rajzoltatnunk, amíg tanítványunk a vonalperspektíva alapjelenségeivel küszködik!
Tanmenet-javaslatomban az egyes feladat-típusok (egyre összetettebb formában) többször is felbukkannak. Pl. ami alapfokon: szögletes test határoló lapja (kocka, hasáb), az középfokon - utcarajzolás közben - már tapintható felületű épített forma (utcafal, lejtő, tető). Felsőfokon saját tervünk elképzelt tömegét és tereit, belsőnkből a külvilágba kivetítve, mások számára is közérthető módon, képben és modellben leszünk képesek bemutatni. Véleményem szerint a téma-kosarak átfedését, egymásra-épülését folyamatosan demonstrálva, a teljes ciklus idejére fenntartható a motiváltság.