Lakóépület à la Escher – Vrunčeva társasház, Szlovénia

@nagylaszlo71: a mondatod lehet igaz, de nem vagyok meggyőződve, hogy ez a terv nem használja ki maximálisan az ottani előírások adta lehetőségeket.

@nagylaszlo71: Az építménymagasság csak a homlokzatmagasságok átlaga, úgyhogy az "ingatlanfejlesztő" ilyen házzal is ki tudná használni a maximális beépíthetőséget. Nem ezért nem építene ilyet, hanem azért, mert ha a ráfordítás csak egy ezrelékkel nagyobb, akkor ő már ilyet nem épít.

@zapata: ...vagy azért, mert mi építészek nem vetjük fel neki a lehetőséget. Igaz, valószínűleg nem ez a leghangsúlyosabb ok, de jelenvalónak érzem: az újszerű felvetések, a z izgalmas és jól élhető társasházak (már ha épp ennél az épülettípusnál járunk) nem kell hogy szükségszerűen a pazarlással és kisebb hatékonysággal járjanak együtt, sőt. Ahhoz viszont, hogy a szolgalelkű teljesítésen túl is létrejöjjön valami, szükséges az építész HITe abban, hogy tud valamit mondani a számára feltett kérdésre, hogy van alternatívája a megszokott és sokat szidott nívótlan négyzetméterbajnokságoknak, hogy a javaslata nem úri huncutság, hanem valós és élhető válasz a hely, a telek, a beruházó kérdésére. Sajnos sokkal több olyan élményem van, mikor a megfáradt építész már minden ambíció és hit nélkül, a párbeszédet meg sem kísérelve vág neki a feladatnak - és nagyon kevés megbízó által visszautasított izgalom (amire pedig mindenki panaszkodik, és aztán erre hivatkozva nem is igen próbálkozik), azaz mikor az építész bízik annyira magában és a párbeszéd lehetőségében (amihez szintén önbizalom szükségeltetik), hogy él a javaslattevés lehetőségével, hogy partnernek tekinti a megbízót, hogy MER új és izgalmas és élhető javaslatokat tenni - még ha az nem is mindig talál elfogadásra. Az ilyen párbeszéd egyrészt valóban akkor jöhet létre ha a résztvevők hisznek abban amit csinálnak, de furcsa módon van hogy "szemből" jön az inspiráció: megesett velem és munkatársaimmal, hogy a megbízót ismerve "tudtuk", hogy csak a beépített négyzetmétermennyiség a fontos, amire gazdaságosabbnál gazdaságosabb változatokat dolgoztunk ki - ezeket látva egy idő után ő kérte, hogy keresgéljünk izgalmasabb, térileg gazdagabb (ahogy ő mondta: "more sexy") irányok felé. Természetesen tudom hogy nagyon sok múlik a pénzen, az ingatlanpiac helyzetén és persze hogy a beruházón. De mint építész hadd kérdezzem azt meg magunktól, hogy bízunk-e annyira magunkban és a kezükben levő eszközökben, megvan-e az eszközrendszerünk (és a hozzá szükséges bátorságunk) ahhoz, hogy valódi alternatívákkal éljünk - és valóban ÉLÜNK-E azokkal? Vagy csak a megelőlegezett bizalmatlanság és a biztonsági okokból alacsonyra helyezett léc marad?... (és most gondoljunk az utóbbi 10 évben épült, akár itt az építészfórumon is közölt társasházakra).

@mB: Teljesen egyetértek ezzel a megközelítéssel - igazán jó építészek meg tudják győzni a megbízót a minőség érdekében. A minőség és a gazdaságosság pedig nem ellentétes fogalmak - igenis be lehet bizonyítani, hogy a szellemi többlettel rendelkező beruházások haszna is nagyobb, ha az illető kellő időben és körültekintéssel szervezi az értékesítést is. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/