Látásmódok egyensúlyban
Spanyolország, Svédország és Csórompuszta talán nincs is olyan messze egymástól, mint gondolnánk - legalábbis a kortárs építészeti megközelítésekben. Hello Wood ötödik nap.
Minden országnak megvan a saját építészeti tradíciója. A kortárs építészetben azonban előfordul, hogy Barcelonában, Stockholmban vagy éppen Csórompusztán ugyanaz jut eszébe a tervezőknek. A 2014-es Hello Woodon az alkotók arra is keresték a választ, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni a különböző tradíciók között.
"Számunkra fával dolgozni természetes, mert ez a skandináv építészet legfontosabb eleme. Egész gyerekkoromban fák és faházak között éltem, úgyhogy nagyon személyes viszonyt ápolok az anyaggal." - mondja a Svédországból érkezett Sebastian Mardi.
"Nagyon érdekes volt látni Hatvany Csaba előadását, aki tulajdonképpen ugyanazzal az innovatív, a formákat és a struktúrákat szabadon értelmező látásmóddal közelít az építészethez, mint mi. A különbség talán annyi, hogy mi sokkal többet dolgozunk fával, mint ő. Mégis, a koncepciónk szinte teljesen ugyanaz." - teszi hozzá a Spanyolországból érkezett Pep Tornabell.
Az esti előadásokon Tornabell és Hatvany Csaba mellett a budapesti 4-es metró vonalának állomásait tervező SPORA ARCHITECTS, illetve leginkább talán a Margitutcakilenc projekt kapcsán ismert BLOKK képviselői is meséltek korábbi és jelenlegi munkáikról. A lengyel MOOMOO tervezőirodából érkezett Lukasz Pasztuszka Szaúd-Arábiától egészen Izlandig megtalálható épületeikről beszélt. A többek között a skót parlament épületét is tervező Miralles-Tagliabue EMBT-ből érkezett Salvador Gilabert Sanz után a magyar Architecture Uncomfortable Workshop fiatal csapata tartott prezentációt, melyen bútorkészítési- és belsőépítészeti munkáikat beatbox kísérettel mutatták be.
Horváth András
10:16
Hatvany Csaba csodálatos csórompusztai tuszkulánuma és a benne-körülötte zajló vidám és termékeny pezsgés önmagában is lenyűgöző. A projektek kevésbé azok, inkább jópofák: hiszen legfeljebb installációk, nem pedig haszonelvű építmények - és pláne nem épületek - nyilván olyasmik, amelyek egy hét alatt elkészülhetnek. Szerencsére józan célkitűzésekkel indultak a csapatok, szinte senki nem játszott házépítősdit.
Az elkészült művek három csoportra oszthatók: vannak játékok, felnagyítva avagy lekicsinyítve (pl. az óriás citera, a mini űrrakéta és a stilizált sportszerek), azután a szobrok (a 90 rúdból összerótt ördögszekér, az égig érő tüskevár, a hullámzó padlatú rudazott "forcefields" valamint a fa rugólapokból alkotott, szellemes, látványos, de sérülékeny, függesztett harmonika-hasáb). A harmadik csoportba egyetlen mű tartozik, egyszersmind az, amely - szerintem - messze kiemelkedik, mind koncepcióját, mind megépítettségét illetően. A rendes nevét persze ennek sem tudom, bár megkérdeztem: talán Walking Corn-t* mondtak. Nekem mindenesetre egy csontvázzá lényegült dinoszaurusz jutott róla eszembe, amely éhesen bemasírozik a kukoricásba (aminthogy az installáció egyik vége szó szerint eltűnik a szomszéd kukoricás mélyén), majd ugyanazzal a mozdulattal ki is jön belőle. Ezt megőrizném, a többi pajkos emlék.
* azóta elkészültek a tájékoztató feliratok: a projekt neve Cornwalk.