Logisztika lejtős terepen - Fixnet Kft. Iroda-bemutatóterem-raktárépülete, Biatorbágy - Vendel Ipari Park
Építész tervező: Grédics Gyula
Még 2000 őszén kaptam megkeresést a tervezésre egy barátomtól, aki fejlődő cégének új iroda-raktárépülete számára keresett építési telket Budaörsön vagy környékén. Több telket néztünk meg, s végül a biatorbágyi Vendel Parkban megvásárolt 50x100m-es telek adott reális lehetőséget a beruházás megvalósítására.
A Vendel Parkban ekkor már több nagyobb cég is megjelent s telepet létesített. Az elkészült létesítmények többnyire az 1-es út melletti telkeken épültek, de már ekkor látni lehetett, hogy az úttal párhuzamos, de feljebb fekvő, a lejtős domboldalon elkezdett feltáró út mentén is alkalmas helyek adódnak. Már a tervezés megkezdése előtt világos volt számomra, hogy itt egyrészt az 1-es út felől látható épületsor fog kinőni, másrészt belülről a feltáró út valóságos logisztikai utcává válik, amelynek leendő szomorú képére és kissé üres mindennapi életére a már álló néhány épület alapján logikusan következtetni lehetett. Az egyik az utcának teljesen hátat fordított, a következő ripacs módjára vásári megjelenésű, a harmadik pedig primitív barakk előtt raktárudvart hagyott szabadon. A hervasztó eredmény legfőbb okát abban látom, hogy az ezen műfajra jellemző három funkciót (raktár-iroda-bemutatóterem) csupán ötlettelenül egymás mellé helyezték, teljesen figyelmen kívül hagyva az utca (és itt a terep!) lehetőségeit. A megépült példákat semmiképpen sem akartam követni.
A másik kihívás önmagából az épület műfajából adódik, amelyet a manapság oly szívesen használt, kissé üres "logisztikai" jelzővel szokás jellemezni, s amelyhez kétségkívül nagyon sok negatív jelenség kapcsolódik, a természetéből fakadóan: a kijelölt területek a beruházások befejezése után is óriási sebként tátonganak a természetes környezetben. Az épület tulajdonképpen a megtermelt, importált vagy exportálandó áru szétterítéséhez szolgál bázisraktárul, kiegészítve a szétterítés megszervezéséhez szükséges iroda és bemutatóterekkel. A létesítmények, különösen a több tíz- esetleg százezer négyzetméter alapterületűek, óriási teherautó-forgalmat vonzanak, zajosak és porosak, nem beszélve arról, hogy az idevezető utak - egészen az épületekig - a gyalogos ember számára csak kockázatot jelentenek. Az itt megjelenő építészet általában dobozépítészet, amely döntő többségében nem csupán építészeti megjelenésében, hanem a felhasznált anyagok tekintetében is silány, szellemtelen, mert a cél itt általában csupán az, hogy a beruházás csak annyiba kerüljön, ami 5-7 év alatt megtérül, nem kell ide semmi más, csak egy Lindab csarnok, és kész. Ez manapság cca 120eFt/m2, a telken belüli közművekkel együtt. (Csak emlékeztetőül: manapság lakást 200eFt/m2, irodát 300eFt/m2 költség alatt szinte lehetetlen megvalósítani, a multinacionális beruházások ezen ár fölött kb. 25-50%-kal vannak). A megépült építmények éveken belül, de legkésőbb a következő technológiai profil-váltáskor (nem tudom, hogy mi, de valami jönni fog az informatikai technológia után is), senkinek nem kellő szeméthalmazzá válnak, amelyeken a tulajdonosok többsége túl akar majd adni, akik számára olcsóbb lesz az újabb természetes környezeti területek felemésztése, mint a meglévő logisztikai területek felújítása. Az önkormányzatok pedig a nem kevés iparűzési adó reményében viselik el - persze egyre szigorodó feltételekkel - ezeket a "parkokat".
Ezért szakítva a helyszínen kialakult gyakorlattal, időállóbb épületet akartam létrehozni:
először is a szabadon álló épületben - kihasználva a terepadottságot - az utcától az udvar felé 7-8%-ot lejtő telken a funkciókat szintben szétválasztottam: az alsó padlószintet (földszint) a belső udvar szintjére süllyesztettem, a felsőt (emelet) pedig valamivel az utca szintje fölé helyeztem. Az utcai szintre kerültek az elegánsabb külső és belső megjelenésű recepció, iroda-bemutatóterem funkciók, a hátsó udvar felől megközelíthetően pedig az alsó terepszintre a szerviz, raktárak, szociális helyiségek, gépkocsi tároló (a két szintet épületen belül természetes fénnyel megvilágított lépcső köti össze).
Az alsó padlószint süllyesztésének egyébként kíméletlen költségindoka volt: raktár-technológiai okok miatt a következő ütem raktárhelyiségeit is (amelyek a telek belsejében létesülnek majd) ugyanezen a padlószinten kell megépíteni. Az alapozás síkját a statikus tervező ott is kénytelen levinni - nem kevés újabb földmunka árán - a nem feltöltött talajréteg alá, ezért teljesen értelmetlen költséget jelentene a feltöltés (a telek végében várhatóan 7 méter) csak azért, hogy az utca szintjén lehessen behajtani a rakodóterületre, amelyet úgyis kívánatos a telek belsejében elhelyezni. Így elég úthossz áll rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelő lejtésű lehajtóval le lehessen az alsó szintre jutni.
A megfontolás eredménye számomra rendkívüli megelégedéssel szolgált: az utca felől eltűnt (elsüllyedt) az épület nyomasztó tömege, a rakodóudvar az utca felől nem látható, az épületet pedig az utca felé bátran meg lehetett nyitni, ami által az utcakép rögtön megélénkült, továbbá a belső térszervezés mindkét szinten jelentősen egyszerűsödött, összefogottabb lett. Az 1-es út felől továbbra is látható maradt a homlokzat. A kivitelezés költsége pedig az olcsó alapozás és egyszerű alaprajz következtében továbbra sem emelkedett az átlag 120eFt/m2 árszint fölé.
Az utcaszinti bejárat feltárására külön gondot fordítottam: a járdaszintről az előlépcső teraszként kialakított járható tetőre vezet fel. A bejárat környezetében a homlokzati falsíkot betoltam az épület belseje felé. Ezáltal egyrészt fedett bejárat képződött, másrészt a jobb oldalon a bemutatóterem helyiségének sarka "kiszabadult", és azt két merőleges síkú, a sarkon fémprofil nélkül illesztett, parapet nélküli hőszigetelő üvegtáblával határoltam, amely kirakatként működik. A bejárat bal oldalán pedig a lépcsőteret bevilágító nagy üvegfelületet helyeztem el, ezen keresztül a recepciót látni. Így az érkező már kívülről, a teraszról átlátja a belső tereket. Ugyanakkor az említett üvegfelületeken keresztül a bent tartózkodók nem csak természetes fényt kapnak (kora délelőtt súroltat, utána szórtat), hanem az út másik oldala felett látható erdő látványát is élvezhetik.
A két főtömeg homlokzati felületein eltérő, de homogén és a szokásosnál "időállóbb" anyagokat használtam: az irodát, bemutatótermet, szociális és szervizhelyiségeket magába fogadó kétszintes tömegnek műkő lábazatot és vakolt felületeket adtam, a raktártömegnek pedig betont és ezüstszürke fémfelületeket (acél fekvőpanel). A fedés a raktárnál szürke tetőpanel (acéllemezből), az irodaszárnyon szürke korcolt acéllemez. A rakodórámpát az időjárás hatásaitól védő acél előtető üvegfedésének többféle indoka volt: minél több természetes fény a rakodófelületen, a tető alatt folyó tevékenység láthatósága az iroda erkélyéről, a szerkezet könnyedebb megjelenése, valamint az üvegfelületről napsütésben az ezüstszürke panelre visszaverődő fény sávjai fokozzák az itt letagadni nem kívánt ipari megjelenés lendületét.
A belső terek arcát inkább egyszerű térarányokkal, anyaghasználattal és nyílásritmusokkal, mint bonyolult térformákkal igyekeztem meghatározni. Az utcai szinten kőpadlóburkolatot, zsalukőből rakott nyersbeton és vakolt falfelületeket, látszó fagerendás, deszkaburkolatú mennyezetet, az alsó szinteken a raktár kivételével kerámiapadlót, kerámia illetve festett falfelületeket, festett mennyezetet tartalmaztak a tervek. A természetes belső megvilágítás lehetőségeit igyekeztem messzemenőkig kihasználni.
Az épület tervezési és kivitelezési tapasztalatait a második, a szomszédban épülő - szintén általam tervezett - épület tervezésénél is hasznosítottam. Ezt egy következő cikkben szeretném leírni.
Szerző: Grédics Gyula (szöveg, tervlapok, fotók)
Építtető: FIXNET Kft.
Építész tervező: Grédics Gyula
Építész munkatárs: Kendelényi Péter
Tartószerkezet tervező: Iványi János
Épületgépész tervező: Temesvári László, Nagy József
Elektromos tervező: Kendelényi Jánosné
Hajnalné Szemán Ágota
Kivitelező: RKB Kft.