Mértéktartó mozdulat – Grand’Or a Nagy Diófában
Budapest legsűrűbben lakott területére, Belső-Erzsébetvárosba tervezett nagyméretű lakóépületet a LAB5 Építésziroda. A heterogén környezet karizmatikus megjelenésű homlokzatot indukált; Korényi Balázs, Dobos András, Erdélyi Linda, Gáspár Virág Anna és munkatársaik pedig a környék történelmére reflektáló, mégis friss megoldást választottak.
Szinte teljes háztömböt átívelő foghíjtelekre kellett a főváros építészetét régóta alakító Cordia ingatlanfejlesztő számára egy nagyjából százlakásos tömböt elhelyeznie a LAB5 tervezőinek. A Nagy Diófa utcai telek nagyon szerencsés helyzete elsősorban abból ered, hogy a hozzá dél-délkelet felől illeszkedő épület hátsó traktusához zöld kert kapcsolódik, amelynek beépítése a távoli jövőben sem várható – a lakótömb dél felé való hangolása tehát nem csak szellőssé, de a környék épületei között szokatlanul világossá tehette a telken megnyitott belső udvarokat.
"Olyan kortárs homlokzatot terveztünk, amely illeszkedik az eklektikus házak hálós homlokzati megjelenéséhez, de a buli-negyedhez híven játékos és a környezetében értelmezhető marad" – emelték ki a tervezők. Homlokzati megoldásuk pedig két fő elem kontrasztjára, a sötét téglaburkolatból kiugró, sárgaréz-színű nyílászáró-keretezések látványára épül, amelyeknek szigorú rendje csupán látszólagos: ha a szemlélő hosszasan vizsgálódik, a merev struktúra apró eltolásait fedezheti fel, ami észrevétlenül mozgatja meg az épületet. Rézszín-keretei elé víztiszta üvegkorlátok kerültek, amelyek igen szerencsés módon elősegítik a szűk utcában külön felértékelődő tükröződéseket. A homlokzatnak komolyságot és eleganciát adó sötét téglaburkolat jótékonyan emeli ki e keretezést, amellyel igazodni igyekeztek a környező házak vakolatának színárnyalataihoz is.
A tervezők lemondtak arról, hogy koronázópárkánnyal zárják a homlokzatot és ezzel evidens kapcsolatot létesítsenek a szomszédos épületekkel; helyette a homlokzat vertikális nyíltságát választották, amely kihangsúlyozza a sűrű keretezést és a négyzetes rasztert. Bár a szigorú osztás erről elvonja a figyelmet, a nyílászárók arányai – talán ezt is kompenzálandó – követik a szomszédos házak megoldásait. A lobbit rejtő két szint magas, aszimmetrikus, szinte bélletet idéző mélységű bejárati hangsúlyelem segíti a szűk utcában kényszerűen kialakuló nézőpont erős perspektivikus torzítását; míg a beltérben helyet kapott, nagyméretű díszítmény szépen sejlik át a bejárati üvegajtón és képez vizuális egységet a homlokzat további részleteivel. Átgondolt tervezésre vall, hogy a tégla nem csak tartós és jól tisztán tartható, de a környék történeti vonatkozásaira is reflektál csakúgy, mint a mély ablaktokokat meg-megosztó keskeny díszítőelemek, amelyek egyszerre idézik meg a sűrű városszövet távlati képét, hozzák a héber írás konnotációját, ugyanakkor határozott kortárs gesztusként a teljes homlokzati raszter képeiként is értelmezhetők – nagyvonalú és a tágabb környezetre érzékeny látványelemeik ezzel együtt kissé el is homályosítják a szomszédos eklektikus házak impresszióját.
A telken belül már csak vakolt falazatú épület két nagy tömbből és az azokat nyaktagként összekötő keskenyebb, északi épületrészből áll, amiben szintén lakások találhatók. A Kazinczy utcához legközelebbi, belső udvari, telek végére eső homlokzat szerkesztésmódjában, fegyelmében a vele szemközti, Puhl Antal-féle lakóházhoz igazodik, míg a Nagy Diófa utca felőli belső udvar szabadabb szerkesztésű. Az ide került lakások erkélykorlátai és ablakkeretei követik a külső homlokzat színvilágát, míg az erkélyek üvegelemeire került mintázat a külső homlokzaton megjelenő díszítőelemek adaptációja.
Az U alakú együttes folyosórendszere kellő szélességű, amelyet szerencsés módon tagolnak fordulói, miközben az ide került dekoráció fel is oldja a középfolyosók szokásos sivárságát. Ehhez kapcsolódóan tervezői egységes, követendő tipológiai és motívumrendszert dolgoztak ki annak érdekében, hogy hosszútávon fenntartható legyen a ház hangulata, külső megjelenésének egysége. A főleg bérbeadásra tervezett lakások átlagos mérete némileg elmarad a megszokottól, elrendezésükben tervezői mégis igyekeztek a hosszútávú lakhatáshoz szükséges terek megteremtésére. A házközponti rendszerű gépészet tereit a háromszintes, szinteltolással épült mélygarázs központi magjában sikerült elhelyezniük, ennek hozadéka talán az is, hogy a mélygarázs a környéken megszokottnál tágasabb terekkel bír. Az épület külön érdeme, hogy a klimatizálás mennyezeti hűtő-fűtő rendszerrel történik.
Budapest belvárosának újabb nagyméretű lakóépület-beruházásánál tehát mindannyiunk örömére szerencsésen találkozott a befektetői profitorientáció a persze precízen kimért, mégis a manapság gyakran látható harsányság helyett maradandó, a környezetére érdemben reagáló, mértéktartó homlokzattal hívogató tervezői gondolattal, amelynek tervezői és beruházói attitűdje egyaránt elismerésre méltó.
Móré Levente
Szerk.: Hulesch Máté