Mesteriskola 2020 – Szendrői-díj odaítélése és a XXVI. ciklus indulása

Kronavetter Péter lett az idei Szendrői-díjas építész. A díjat a Mesteriskola ciklusindító eseményén adták át a MÉSZ székházában. A XXVI. ciklus indulásáról és a képzés szellemiségéről Dévényi Tamás írt összefoglalót. A díjazottat, Kronavetter Péter építészt, Szabó Levente méltatja.

Immár ötven éve, hogy egy nyárvégi napon a Mesteriskola tanári kara eldönti, hogy a számos jelentkező közül kik lesznek a következő kurzus hallgatói. Két évente van ez így – két éves egy mesteriskolai ciklus.

2020 a pandémia miatt  – eddig is – nagyon más volt, mint terveztük. A XXV. ciklus hallgatói tavasszal levelet írtak a mestereknek, hogy nem szeretnék így befejezni a Mesteriskolát, hosszabbítást kérnek. A hagyományosan demokratikus alapokon álló intézmény – amit ugyan 1953-ban azért hoztak létre, hogy fiatal építészeket képezzen a fiatal szocialista realizmus moszkovita építészetének eltökélt propagálására – vitára bocsátotta a kérést, s végül három lehetőség közül a döntő többség azt a változatot támogatta, hogy a XXV. ciklus kapjon még egy félévet, de a következő, XXVI. ciklus induljon el rendesen 2020 őszén. Ez azt jelenti, hogy a két ciklusnak lesz egy közös féléve. A hagyományosan vertikális- (mesterek-tanítványok közötti) és horizontális- (a különböző egyetemekről bekerült hallgatók közötti) új kapcsolatrendszere így az egymást követő ciklusok között is létrejön!

Éppen jókor, hiszen az ötven éves Mesteriskola – 1960-ban a hatalom betiltotta, és tíz évig nem működhetett, vagyis az újjáalakulás volt fél évszázada, amikor is a Fiatal Építészek Köre nevet vette föl, mivel a régi név tilalomlistán maradt – a kerek évforduló miatt sok feladatot tűzött ki maga elé. Szeretnénk, ha a hatszáz fölötti, mára sajnos kissé megcsappant létszámú mesteriskolás találkozhatna egymással. Az irdatlan mennyiségű dokumentumot rendezni kívánjuk és kereshető állománnyá alakítani át, mely egy nyomtatott kiadványban is testet öltene. A rengeteg rajz, irat, makett és fotó egy nagyszabású kiállítást érdemel. 2021-ben szeretnénk mindezt megvalósítani.

A Mesteriskola, amióta az „eszét tudja", kissé hontalan. Ugyan van egy fél szobája az Építészek házában, de igazából a Kós-terem az otthona – már amennyire egy nagyterem otthonos tud lenni. A XXV. ciklus nekifogott a ház lomokkal telipakolt, teljesen alulhasznosított sarkának rendbetételére, természetesen gazdája, a MÉSZ egyetértésével. Eredetileg itt a palota istállója volt, amiből a II. világháború után födémmegosztással vetítőgépház, kazán- és szellőzőgépház meg raktár lett. Ezek a funkciók szép lassan értelmüket vesztették, és jöttek helyükre azok a dolgok, amik majd egyszer jók lesznek valamire. Ez a munka mostantól közösen folytatódik, s a nagy ünnepség már innen lesz szervezhető.

A Mesteriskola hallgatói nem fizetnek azért, hogy ide járhatnak, a tanárok pedig nem kapnak fizetést. Ahhoz, hogy független lehessen az iskola tervpályázatokra, tervpályázati díjakra van szükség. Ha nincs saját, az iskolának kiírt pályázat, akkor hazai és nemzetközi pályázatokon indulunk el. Az ilyenfajta hazai megmérettetések rendre sikeresek voltak, hogy két példát említsek: az Agóra Pólus interaktív kiállítási központ, Győr, 2009, I. díj és több megvétel, A veszprémi vár akadálymentesítése, 2018, két, megosztott I. díj és egy megvétel.

A Mesteriskola Arnóth Lajos halála óta nem egyszemélyes vezetésű – mindenki mindenbe beleszólhat, hivatalosan Dévényi Tamás, Golda János és Nagy Iván vannak az élén. Az első periódust id. Janáky István, a másodikat haláláig (2000) Szendrői Jenő vezette, majd munkatársa Arnóth „Sam" Lajos (2017) követett. 2002-ben Szendrői-díjat alapított az iskola és a MÉSZ, amelyet a ciklus záráskor/induláskor adunk át egy olyan volt mesteriskolásnak, aki a tanári kar szerint leginkább megérdemli – 2020-ban Kronavetter Péter lett a kitüntetett, akit Szabó Levente méltatott.

Dévényi Tamás (ÉME Mesteriskola MIVII. ciklus)

Laudáció: a 2020. évi Szendrői Jenő díj átadásának apropóján

E Kemény István idézet mögé igyekszem rejtőzni, amikor a Mesteriskolával, a díjjal és a díjazottal  kapcsolatban szólok pár szót.

A Mesteriskola élő hagyomány, az egyetemi műhelyekhez képest inkább horizontális, mint vertikális platform, szellemi-szakmai-emberi kapcsolati háló, felbecsülhetetlen és előre nem látható kötődések valós és imaginárius közössége (önéletrajzi megjegyzés). Hol halványabban, hol erőteljesebben élhető át közösségében nap mint nap, hogy az építészet, az építész hivatása messze nem ér véget a tárgyi valóság létrehozásával, sőt, legfeljebb apropó, ürügy az a kultúra minél átfogóbb értelmű művelésére.

A Mesteriskola alapítójáról elnevezett Szendrői Jenő-díj mintha ezt a többletet, ezt a tágasságot értékelné, emelné szelíd reflektorfényébe. Azt, amikor a hivatását művelő emberi teljesítménye túlnő az amúgy elvártan magas színvonalú pusztán építészetin.

A díjat 2002-ben alapította a Magyar Építőművészek Szövetsége: „A kitüntetést az kaphatja, aki szellemével, alkotó magatartásával, a névadó erkölcsi és valóságos üzenetét törekvéseiben megtestesíti." Mára már a névadón túl a díj rangját a díjazottak névsora is minősíti, magabiztosan mondhatjuk: rangja bebiztosítva, azt már csak őrizni, óvni kell.

Páll Anikó (2002), Álmosdi Árpád és Csendes Monika (2004), Klobusovszki Péter (2006), Herczegh László, Pintér Tamás és Csaba Kata (2008), Lévai Tamás (2010), Görbicz Máté, Kund Iván és Szabó Dávid (2012), Győrffy Zoltán (2014), Gaschler Gábor (2016), Fajcsák Dénes és Fábián Gábor (2018) után idén a díjat Kronavetter Péter építész kapja, a Mesteriskola mestereinek már-már zavarba ejtően egyhangú döntése alapján.

Kronavetter Péter 2009-ben diplomázott a BME Középülettervezési Tanszékén (mára: közös munkahelyünkön), diplomamunkája nem csak figyelmet, de két diplomadíjat is érdemelt. 2010-2012 között a Mesteriskola XXI. ciklusának hallgatójaként figyelemreméltó pályázati tervek mellett az aktuális, időről-időre felbukkanó reformtörekvések egyik szószólójaként ismerhettük meg. 2012-től három évre a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatója, a felvételin a kutatási elképzeléseit firtató kérdésre elhangzott provokatív válaszára máig emlékszem, miszerint „engem elsősorban az oktatás érdekel." Két éve a Középülettervezési Tanszék tanársegédje, immár adjunktusa – közelről látom immár, hogy Péter 8 éve finoman szólva sem a levegőbe beszélt. Hogy az itt jelenlévők mind, bizonyos értelemben és eltérő mértékben bár, de megszállottak vagyunk, az nem kérdés: a Mesteriskola kohéziója talán pont ez az elkötelezettség. Aki azonban látta Kronavetter Pétert tanítani, nagyobb vagy kisebb csoportokban, hallotta szelíden inspiráló reakcióit, s látta tanítványainak finom szerkesztésű, magabiztos terveit, az tudja, esetében ez az odaszánás az építészet iránt egészen kivételes mértékű.

Az oktatásról beszéltem főleg, pedig ott vannak a munkák is. Életkorához illene már valami nagyobb, „komolyabb" (azt hiszem ez lenne a Kalmár Lászlóval, Zsuffa Zsolttal, Kund Ivánnal közösen jegyzett sportközpont a Corvinus Egyetem számára), de számos terv, kisebb lélegzetű, ám fontos megvalósult munka (így a törökbálinti családi ház már-már középület-attribútumokat felvonultató nagyvonalú kompozíciója) jelzi előre, mintegy szeizmográfként, hogy érdemes rá figyelnünk e téren a jövőben is. Amik eddig előttünk vannak, azok – a tanszéki építésziskola és a Zsuffa–Kalmár iroda erős hatásain túl – a díjazott határozott egyéni látásmódjáról is tanúskodó, egészen kimagasló és pontosan fogalmazó építészeti tervek, alkotások.

Egy korábbi díjátadón Golda János Janáky Istvánt idézte: Az építészet erkölcsét valamikor a stílus határozta meg. „A rejtőzködő építészet kénytelen elhagyni a stílust. Titkos törvénykezését így aztán nevezhetjük belső erkölcsi önszabályozásnak is..." Mintha ez a díj, az eddigi díjazottak és Péter építészeti tevékenysége, emberi tartása is erről a belső erkölcsi önszabályozásról szólna. Örülhetünk ennek, jó helyre került az idei Szendrői Jenő-díj.

Kétszer kettő az négy.

Budapest, 2020. szeptember 18.

Szabó Levente (ÉME Mesteriskola XVIII. ciklus)

És akkor az új ciklusról pár tény: A MIXXVI ciklusra 64-en jelentkeztek. A zsűri egyöntetű döntése alapján a XXVI. ciklus hallgatója lett: Bató Blanka, Bálint Anna, Butoi Noémi, Demeter Ágota, Dienes Péter, Ferkai Tamás, Gulyás Levente, Kalászi Zoltán, Kálna Dávid, Kiss Dávid András, Kiss-Serfőző Evelin, Korózs Dóra, Mester Petra, Nagy Júlia, Pomázi Dorottya, Szabó Dániel, Ungerhofer Dániel és Zsíros Renáta.

 A zsűri összetétele: Arnóth Ádám, Csillag Katalin, Dévényi Tamás, Dobai János, Getto Tamás, Frikker Zsolt, Golda János, Hőnich Richárd, Kalmár László, Kund Iván Patrik, Lévai, Tamás, Nagy Iván, Pelényi Margit, Pethő László, Roth János és Szabó Levente volt.

Szerk.: Somogyi Krisztina