Nézőpontok/Kritika
PÁR-BESZÉD a tervpályázatokról általában, mostanában a 2017. évi úszó vb. kapcsán
2014.02.14. 10:19
Mónus János küldte el szerkesztőségünkbe publikálásra a Csernyánszky Gáborral folytatott levelezését.
"Kifutó" szakmánk "piaci" helyzetének gyöngülését siettetni látszik az építészeti verseny felszámolása. Ennek a speciális, művészeti-gazdasági hivatásnak lételeme az összehasonlíthatóság, az alternatíva, az alkotói önállóság. Hiánya mára elviselhetetlen mértékűre dagadt a fojtogató munkanélküliség közegében. Ha az ember még hisz jobb munkaellátottságunk korában, akkor megengedhetetlen a jelenlegi űr, a velejáró szakmai közöny, amely gyors szakmafelszámoláshoz vezet. Ha ezt mégis elfogadjuk és várjuk azt a valami mást, ami a helyén kialakul, akkor azt is elfogadjuk, hogy az alkotó jellegű, társadalom-karbantartó, fejlesztő tevékenységek köre eggyel csökkeni fog. Ezzel kapcsolatban Csernyánszky Gábor barátommal folytatott rövid levelezésünk elég élesen rögzíti a jelenlegi helyzetet, ezért talán nem érdektelen a közreadása.
Mónus János
építész
Csernyánszky Gábor
A lényeges tervpályázati zsűrikben eleve kormányzati túlsúly van, hogy a kívánatos eredmény szülessen. Minthogy ez tudott, a tervpályázaton vagy azok indulnak, akik azt hiszik magukról, esélyük abból származik, hogy a klientúrakör tagjai (és/vagy szóltak is nekik ez ügyben), vagy pedig azok, akik azt gondolják magukról, hogy a megrendelői kör elvárása szerinti ténykedés (ti. a deklarálható politikusi ízléstelenségnek való deklarált megfelelés) önmagában megnyerhető pozíciót teremt(het), akkor is, ha nem a klientúrakör tagjai (és majd éppen ez által válnak azokká). (Vö: kitörés.) Ez van: egy bármilyen kormányzati pályázat felvetésében (demagóg), szándékában (manipulált) és klientúrakörét (kontraszelektált) tekintvem egyaránt ízléstelen: már akkor lefutott, amikor még ki sem írták. (Vesztes.)
A milánói győztes terv tervpályázaton született: javaslom átgondolni, mennyire illik rá a fenti leírás. Vagy mennyivel lenne megnyugtatóbb, ha a Szabadság téri emlékműtervet egy eleve lefutott tervpályázaton hozták volna ki győztesnek?Vajon mennyire ünnepelhetné magát a művésztársadalom abban az esetben, vagy mennyire válhatna képessé akárcsak tükörbe nézni? Ha pedig itt tartunk (igen), akkor nem naív felvetés-e éppen a tervpályázatot hiányolni, származzon is bármilyen jószándékú megfontolásból? A tervpályázat hiányolása (ebből a kitüntetett szempontból) annak a cukorkának a hiányolása, amit a politika nem vetett az építészek közé, amikor átlépett rajtuk. Ha pedig itt tartunk (igen), kívülről nézve az egyetlen megélhető építészeti öröm abból származik, hogy mennyire értetlen (felháborodott) lehet most a klientúrának az a része, akiket a kormányzat negligált, amikor még egy manipulált pályázatot sem futtatott végig. Pedig nekik szólni szoktak: most akkor mi van? Talán már nem is léteznek. G.
Mónus János
Igen-igen, de az életszerűség mégis megköveteli, hogy az értelmetlent értelmesnek tartsuk, ideig-óráig. A rendszerváltozás előtt az ÉVM-nek évente x pénzt pályázatokra kellett költenie. Készült statisztika, hogy három évtized ilyen tevékenységéből egy sem valósult meg. És mégis, én is pályáztam, nem a megvalósulásért (habár a tervezési helyzetben a tervező szükségszerűen végtelenül naiv, optimista, mert másképpen alkotásképtelen) hanem a verseny légköréért, a díjért, a hierarchiába furakodásért, a téma izgalmáért. Természetesen mindig értelmetlen volt, de mégis. Ez a "mégis" megmagyarázhatatlan, ifjúsági velejáró. Szerintem kiölhetetlen, fatalista dolog. A hülyeség az, hogy manapság a pályázás pénzbe, adminisztrációba kerül, ezért életidegen lett. Klientúra ide, klientúra oda a pályázatok végeredményei sosem megjósolhatók, mert azok nem csupán üzleti (kapcsolati) jellegűek, hanem erősen érzelmekhez kötöttek. A kiszámíthatatlanság jellemzőbb. Utólag persze mindig minden pályázatra ráhúzható a "megmondtam előre", de ez csak félig szokott igaz lenni. A szabadság illúziója szerintem sok fölösleges munkát megér. Beletörődni a légkör racionális kiirtásába nem szabad, nem életszerű. J.
23:07
Tisztelt Építészek!
Nem is tudom, mit vártok el a Magyarországon lebonyolított tervpályázatokról!
Íme egy gyöngyszem a ma megjelent Közlönyből, a tervpályázati szabályokat módosító kormányrendeletből:
„(6a) Az ajánlatkérő a tervpályázati kiírásban rendelkezhet úgy, hogy az eljárásban a pályaművek elbírálása, illetve rangsorolása több eljárási fordulóban történik. Ebben az esetben az ajánlatkérő csak a bírálóbizottság által a kiírásban meghatározott szempontok szerint legmegfelelőbbnek ítélt pályaműveket benyújtó, a meghatározott keretszám szerinti pályázóval folytatja az eljárást. A tervpályázati kiírásban előre rögzíteni kell azokat az elbírálási szempontokat, amelyek szerint a bírálóbizottság a pályaműveket a további eljárási fordulóra történő kiválasztáshoz rangsorolja, valamint az egyes eljárási fordulókat követően a további tervpályázati fordulóra kiválasztott pályázói létszám felső határát. Az 5. §-ban foglaltak szerint a titkosság követelményét az eljárás minden fordulójában meg kell tartani, a további részvételre fel nem kért pályázók is kötelesek minden olyan magatartástól tartózkodni, mely az eredményhirdetést megelőzően a titkosság elvét sértheti. A dokumentációnak előre tartalmaznia kell az egyes fordulókban benyújtandó pályaművekre vonatkozó tervezési feladat részletes leírását, az esélyegyenlőség elvének sérelme nélkül az ajánlatkérő az egyes fordulókat követően az újabb pályamű benyújtására történő felhívásban a tervezési program egyes elemeit pontosíthatja.”
Ryhe
Ui.
Bár kinéztem a szememet ezt sem a BM honlapján nem találtam társadalmi vitára bocsájtva, mint ahogy az ÓÉTT honlapján sem! Befejeződött a NER? (Látta-e ezt a kamara?)
Nekem csak elég rápillantanom a tervre odabiggyesztet staffázsra, vagy a promenádra varázsolt bigére, és máris tudom, hogy ki a terv szerzője.
De ahogy látom – pedig erre ment volna ki a játék -, azt mégsem merték leírni, hogy az tervpályázat kiírója még személyes korrigálhassa a pályaműveket.
18:27
@Hartmann György Sándor: Kedves H.Gy.S.,
a baj az, hogy ezt az egészet a kamara sem veszi komolyan. Köztudott, hogy a zsűri – általában nem építész – (társ)elnöke már ’hozza’ magával a későbbi befutót. Ez a kamaránkban – mint látszik – nem zavar senkit. Sőt: nehogy ránkkoppintsanak, s legközelebb még ilyen megrendezett pályázatot se írjanak ki, inkább kommünikéket teszünk fel a netre, igazolva az igazolhatatlant. Debrecenben mindig így volt, Ludovikánál, Velodromnál is ez volt. Ha van egyáltalán pályázat. Majd megépül az új ’budapesti csoda’ a Dagálynál. Közben folyik a párhuzamos blogozás arról, hogy ki nyírja majd a füvet a Városligetben... Hihetetlen, mennyi homokba dugott fej. Nem látja az a szerencsétlen 70 bejegyző, hogy építész ott sem lesz (érdemben) megkérdezve?
11:47
Ne menjünk messzire; CS.G.-nek teljesen igaza van. A legutóbbi Velodrom pályázat nem eleve elrendeltetett volt...? A nyertes mostani terve már 2011-ben 'elnyerte' a kormányzat támogatását. Sőt, O.V-nak is kifejezetten tetszett. Sok megvezetett építész meg futotta a köröket a kamupályázaton, mindegy mit ír a zsűror a MÉK weblapján arról, hogy ez így szuper - a kamara megint már csak egy lábtörlő volt.
18:16
@Nembíromastresszt: Kedves Relax!
Ezt honnan veszi? Végülis nem oszt, nem szoroz, de érdekelne, hogy csak pletyka, vagy megalapozott állítás, amit mond.
21:28
@arter: arter, tele van a net vele, hogy a mostani nyertesek milyen világszínvonalú terveket tettek le már 2011-ben a kormányzat (=a fele mostani zsűri) 'asztalára'. Rá lehet keresni. Nagyon megtetszhetett nekik, mert kiírtak rá egy pályázatot, hogy meg is épülhessen. Akkor tetszett nekik, most is tetszett nekik; legalább konzekvensek.