Épített környezetünk sokszor hosszabb élettartamú, mint az épületeket megtöltő funkció vagy annak tartalma. Hogyan adaptálódnak egy oktatási intézmény terei a megnövekedett létszámhoz vagy éppen az online oktatáshoz? S mi történik a virtuális térben létrejövő, de még meg nem épült iskola terekkel? A vecsési általános iskola bővítése ezen kortárs téri kihívások korlenyomataként jött létre.
Bővítés, felújítás, adaptív újrahasznosítás, fizikai terek új funkcióval való megtöltése természetes jelenség, amely követi az idő múlását. Ám a számítógépek megjelenésével, s a virtuális modellek létrehozásának lehetőségével ez a skála tovább bővül. Már nem csak a fizikai valóságban, de a virtuális térben is létrejöhetnek térbővületek, átalakítások, új téri élmények. S most nem feltétlenül egy valóságtól teljesen elrugaszkodott VR élmény a vizsgálat fókusza, hanem azon épülettervek, amelyek BIM környezeteben minden részletig meg vannak modellezve, ám mégsem épülnek meg. Az a virtuális világ, mely a valós világ fizikai törvényei és építéstechnológiája szerint épült, csak maga az anyag hiányzik belőle, mely textúrák által reprezentálva lesz a valóság mimézise.
A vecsési Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kétnyelvű Általános Iskola eredeti épülete 1992-ben Potzner Ferenc, Fejérdy Péter, és Laczkovics László tervei alapján készült. Az épület hajdani paraszt-polgárházak beépítési rendszerét idézi, melyben a tantermek tematikusan oszlanak el korosztályok és szakcsoportok szerint. [1] Az iskola logikusan szervezett épületszerkezetei összhangban vannak az épület térstruktúrájával. A kisiskolások külön világa a nagyobbak aulatérrel és színpaddal egyesített szárnyaihoz csatlakozik, melyben eredetileg helyet kapott egy gazdasszonyképző, valamint speciális nyelvi és szaktantermek sora.
Az idővel bővülő gyermeklétszám azonban megkívánta, hogy kiegészítsük ezt a jól működő egységet. Az iskola új szárnnyal való bővítése, valamint az étkező korszerűsítésének megszervezése a megbízóval való egyeztetések során alakult ki. Így jött létre az elhatározás, miszerint az étkezőbővítés megvalósulhat a meglévő épületben, melynek következtében a gazdasszonyképző helyiség, foglalkoztató a tervezett új szárnyban kap majd helyet. Ezzel nem felborítva az eredeti épület alapvető térszervezési logikáját.
Az eredeti térstruktúra háború utáni aulateres tipológiát ötvözi a hagyományos parasztházak traktusszélességével és az ipari előregyártás pillérvázas elemeivel. Az előregyártott rendszerű, aulás általános iskolák építése a II. világháború után vált népszerűvé Magyarországon, ám ez legtöbbször előregyártott paneles építéstechnikával volt ötvözve.[2] Ehhez képest a vecsési iskola egyedi kombinációja az előregyártott szerkezetnek és a téglaarchitektúrának.
Miként a terek szemléleteket képesek megörökíteni a tanulás folytonossága, az időrendiség logikája, mind egy vonalra felfűzött térsorban manifesztálódik.
A folyosós-cellás iskolamodell az ipari társadalom korában alakult ki, amikor is a megszületőben lévő munkásosztály számára elégségesnek bizonyult egy olyan oktatási gyakorlat, melynek során egy előre meghatározott számú diák mindegyikének egyazon tananyagot ugyanabban az időben, ugyanattól az embertől kellett megtanulnia.[3]
A vecsési iskola főépületének rendszerét a folyosón sorakozó tantermek egymásutánja adja egy közös centrum által összekötve. Ezt követi a jelenlegi mellékszárny, ahol a centrális és a linearitás összekeveredik, s egy kis fényudvart kap. A terveken ezt a sort folytatja az iskola új szárnya, mely követi a lineáris hagyományokat, egy saját központitérrel ötvözve.
Napjainkban a lineáris és centrális kifejezéseket számos területen felváltja a decentralizált. Ez az oktatásban is megjelenik. Főleg az online oktatásban, amikor ez a kifejezés az online elérhető oktatóanyagok hozzáférését jellemzi.
Az egyforma ismeretekkel rendelkező tanulók ilyen “tömegtermelése" azonban mára elavulttá vált, a XXI. századi élet ugyanis sokkal inkább a tehetséggel párosult tudást és annak gyakorlati alkalmazását értékeli. Korunk pedagógiai szemlélete szerint a teljes személyiség fejlesztésére van szükség, illetve mindenkit gyakorlatorientált módon, valamint az erősségeinek megfelelően kell képezni. [4]
Az iskola bővítésének tervezése 2018-ban kezdődött, a Covid megjelenése előtt, s azt követően 2022-ben fejeződött be. A fizikai térigények eleinte egy új szárnnyal való bővítés elképzelését hívták életre, melyből az étkező korszerűsítése valósult meg, míg az új szárnnyal való bővítés a virtuális térben realizálódott.
Egy folyosónyi és két tanteremnyi egység összevonásával létrejött az étkező. Ám a pillérsor ott marad, mint egy egységnyi jel, ami a hagyományos épület fesztávot, és az oldalfolyosóra fűzött térsort idézi. Világos, játékos színek jellemzik az étkező új tereit, melyet befogadott a meglévő épület. Kék kézmosó, sárga asztallapok, zöld falak jelennek meg a belső terekben. Valamint a melegítőkonyha a korszerű konyhatechnológiai követelményeknek is megfelel.
Az új szárny terveiben a 3-5-ös eredeti térarány már nem volt tartható a jelen kor fizikai követelményei miatt, mely az anyagvastagságokkal már túl szűkössé tette volna a teret. A digitális eszközökkel ipari építéstechnológiát figyelembevéve, a kézműves építészeti értékeket szem elött tartó tantermek most ott állnak a virtuális térben megépítve, 2D-s pdf tervlapokra mentett metszetekkel és nézetekkel.
A virtuális BIM modell valós fizikai körülmények mimézisére alapoz, mely mindaddig igazolható, amíg az alkotás végül megépül a fizikai valóságban. Ám amikor kizárólag a virtuális térben létezik egy építészeti mű, jelenlegi példában egy tanterem, érdekes kettősség, hogy réteges szerkezetekkel gravitációt feltételező módon van megmodellezve.
Vajon online oktatásnál változtatott volna a körülményeken, ha a diákok avatárok formájában besétálhatnak a virtuális termekbe, s ott együtt vehetnek részt a tanórán? Az üresen álló fizikai iskolaépületet és annak új bővítését belakva. Érdekes teszt időszak lett volna az online oktatásnak, s egyúttal kísérlet a bővítés demonstrálására.
A BIM csapatmunka használata tervezés során komplexen teszi lehetővé a fizikai valóság utánzását, mivel ez által a résztvevő tervezők, akárcsak egy építési helyszín dolgozói, párhuzamosan tudják végezni a munkafolyamatokat, míg az épület teljesen fel nem épül a topológiai térben.
A bővítésnél a téri rugalmasság már túlmutat azon, ami az étkezőnél történt, hogy a tartószerkezet, és a térelhatároló elemek megtartásával a funkció képes megújulni. Az új szárny virtuális modelljében a téri rugalmasság már bármit befogad, hisz nincsenek valós fizikai kötöttségei, azokat csak anyagszerű felületekkel imitálja. S mielőtt megépül a modell alapján az épület, számtalan átépítésen esik keresztül a virtuális térben. A BIM számtalan átrendezést, átalakítást, és újraértelmezést megenged.
A fizikai valóság szabályai szerint részletesen kidolgozott virtuális BIM modell alapján adaptálódnak, módosulnak, változnak, vagy éppen bővülnek a terek, ám nehéz eldönteni, hogy milyen eszközökkel, melyik valóságnak tervezünk. A virtuális térben sokminden lehetséges a valós tér imitálásával, fizikai anyagszerűségek mimézisével.
Érdemes továbbgondolni, hogyan alakulhat ki egy olyan platform, ami kiszolgálja a 21. századi egyedi megoldásokat, ahol az egységes tananyag, közös tudáshalmaz, sok-sok egyedi tudásponttá válik.
Bognár Melinda
[1] Laczkovics László Építészete (2022). Stádium Kiadó. ISBN: 9786155198656. old.
[2] Pirity Á., Kissfazekas K. (2023). Tipizált térrendszerű és szerkezetű, aulás általános iskolák Magyarországon az államszocializmus idején. Építés – Építészettudomány 51 (2023) 1–2, 77–95 DOI: 10.1556/096.2023.00092
[3] Tánczos Tibor (2015). Téralakítás és dizájn mint oktatásmódszertani lehetőségek a kortárs iskolaépítészetben. DLA értekezés, BME Építőművészeti Doktori Iskola. Témavezető: Szabó Levente DLA, Konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla.
[4] Tánczos Tibor (2015). Téralakítás és dizájn mint oktatásmódszertani lehetőségek a kortárs iskolaépítészetben. DLA értekezés, BME Építőművészeti Doktori Iskola. Témavezető: Szabó Levente DLA, Konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla.
