A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilon külső és belső kialakítása - a tervpályázat eredménye
II. díjat nyert a 9. sorszámú pályamű;
vezető tervező: Lévai Tamás, munkatárs: Harnos László
A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilon külső és belső kialakítása
részlet a zárójelentésből
A tervpályázat célja a tervezési feladat megvalósítására alkalmas pályamű(vek) kiválasztása, azaz egy olyan pavilon létrehozása, mely Magyarországról egy pozitív és kreatív gondolkodású, az emberiség egyetemes értékeit jelentős mértékben gyarapító, dinamikusan változó ország képét jeleníti meg.
A tervpályázat tárgya
A 2010. évi Sanghaji Világkiállításon való magyar részvételről szóló 2075/2006. (IV. 4.) Korm. határozat a Kínai Népköztársaság meghívását elfogadva határozott a Magyar Köztársaság hivatalos állami szintű részvételéről a 2010. május 1. és október 31. között Sanghajban megrendezésre kerülő EXPO 2010 Világkiállításon.
A részvétel koncepcióját a Kormány meghatározta és rögzítette, eszerint részvételünk a világkiállításon „lehetőséget nyújt a Magyarországról kialakult kép formálására, erősítésére, gazdaságunk eredményeinek, műszaki, tudományos és szellemi kultúránk, valamint idegenforgalmi lehetőségeink legjavának bemutatására”.
Koncepciónk szerint egyetlen és rendkívül egyszerű XXI. századi találmány, a „Gömböc” köré kell fogalmazni a magyar részvételt, azaz a „Gömböc” mint tárgy, és mint köré szőtt gondolat játssza a magyar pavilonban a központi szerepet.
A 2010-es EXPO jelmondata „Better City, Better Life”, azaz „Jobb város, jobb élet”, ami alapján a kiállítás kulcskérdését az életmód és környezet kihívásai adják. A magyar pavilon berendezését, kialakítását, bemutatóit és szellemiségét teljes egészében át kell, hogy hassa az egyensúlyi, azaz fenntartható környezet problematikája. E nélkül nincs fenntartható fejlődés, tehát nincs „Jobb város, jobb élet”. A pályázóknak a „Jobb város, jobb élet” és a „Gömböc” összehangolására kellett felépítenie tervét oly módon, hogy a kiállítás látogatója számára érthető, érzékelhető legyen.
A pályázat eredménye:
II. díjat nyert a 9. bírálati sorszámú pályamű (bruttó 8 millió Ft)
szerzői:
Vezető tervező: Lévai Tamás
Munkatárs: Harnos László
III. díjat nyert a 2. bírálati sorszámú pályamű (bruttó 6 millió Ft)
szerzői: Mérték Építészeti Stúdió
Vezető tervezők: Paulinyi Gergely, Dr. Reith András, Tákos Tamás
Szakági tervező: Takács Lajos
Munkatársak: Bodola Péter Archibald, Fülöp Alex, Lukács Zsombor, Szirmai Balázs
Kiemelt megvételt nyert a 4. bírálati sorszámú pályamű (bruttó 3 millió Ft)
szerzői: Város Tájkép Csoport Kft.
Vezető tervezők: Szöllőssy Barbara, formatervező, iparművész
Pyka Zsolt, formatervező, iparművész
Szakági tervezők: Szabó András – szerkezettervezés, System Steel Kft;
Szigyártó Gábor – energetika, gépészet, elektromosság; GT-01-4585
Karneol-Scheibelheffer Alexa, Oroszi Tibor – költségbecslés
Munkatársak: Z. Halmágyi Judit és Balajti Zita – építészet
László Éva – land art
Megvételt nyert a 6. bírálati sorszámú pályamű (bruttó 2 millió Ft )
szerzői: ZHJ Építésziroda Kft.
Vezető tervezők: Z. Halmágyi Judit, Balajtai Zita
Szakági tervezők: Szabó András – szerkezettervezés, System Steel Kft;
Szigyártó Gábor – energetika, gépészet, elektromosság;
Karneol-Scheibelheffer Alexa, Oroszi Tibor – költségbecslés
Munkatársak: Rajnai Csaba, Kőszeghy Flóra, Skaliczki Judit építészet
Szöllőssy Barbara, Pyka Zsolt, László Éva land art, különleges effektek
A tervpályázat eredményének összefoglaló értékelése
A Bíráló Bizottság a pályaművek áttanulmányozása, az azokról folytatott vita és értékelés alapján megállapította, hogy a megfogalmazott céloknak teljes mértékben megfelelő pályázat nem érkezett. Mindemellett érkeztek értékes, különböző irányú megoldást tartalmazó pályaművek, melyek alapul szolgálhatnak a végleges tervek elkészítéséhez, ezért a pályázatot a Bíráló Bizottság eredményesnek nyilvánította.
A terveken egytől-egyig tükröződik, hogy a sanghaji megjelenésünk fontosságát komolyan vették a pályázók. A felmerült műszaki problémákra igyekeztek megalapozott választ adni. Igen sok energiát fordítottak – saját fogalomrendszerükön belül – a tartalmi rendteremtésre, tematizálásra, valamint a formai megjelenítésre.
A pályázók különböző módon viszonyultak a kiírásban fő elemként kitűzött találmányhoz, egyesek a „Gömböc” központi elhelyezésére építettek (1-es, 2-es és 5-ös számú pályaművek), mások ideológiai síkon közelítették meg a kapcsolatot vele (4-es, 6-os és 9-es számú pályaművek). A Bíráló Bizottság mindkét változatot elképzelhetőnek találta.
Volt, aki a „Gömböc” mellé rendelt egy másik találmányt, vagy egy másik önmagában is erősen ható technikai eszközt (1-es és 4-es számú pályaművek). A Bíráló Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek nem erősítik, hanem kioltják egymást, megosztják a látogatók figyelmét.
Volt, aki fogalmilag akarta megmagyarázni, vagy egyéb tartalommal felruházni, sok más magyar és kinai vonatkozású kulturális elemmel társítani a „Gömböcöt” (3-as és 7-es számú pályaművek). Ezekben a pályázatokban nincs eléggé meg a hangsúly, a nézelődő figyelme teljesen szétaprózódik, nem jön létre a hatás, hogy „a kevesebb több”.
Volt, aki a „Gömböc” köré felsorakoztatta a magyar vonatkozású találmányokat, a magyar származású Nobel-díjasokat (2-es és 6-os számú pályaművek). Egyrészt felvetődik, hogy mennyire köthetők ezek csak Magyarországhoz, nem fogjuk-e viszontlátni egy részüket más nemzetek pavilonjában is, másrészt mi büszkén tartjuk ezeket a találmányokat magunkénak, de lehet, hogy a kínaiak már jóval előbb használták is azokat.
A zsűri hiányolta, hogy egyik pályamű sem emelte finoman a tenyerére ezt a tárgyat („Gömböc”), csak szolidan megmagyarázva erősítette meg jelentőségét.
A pályázatok értékelésében hátrább kerültek azok, amelyek túl sok párhuzamos – esetenként nem egy fogalmi rendszerbe tartozó – tárgyi és szellemi elemet vonultattak föl. A kiemelt helyen szereplő „Gömböchöz” társított magyarázó mellé- és alárendelt információk befogadhatatlanul sokfélék voltak, képzavart okoztak. A Bíráló Bizottság veszélyes iránynak találta a keleti kultúra magyarázását a keleti embereknek. Célravezetőbbnek tűnik saját képet mutatni, mint a vendéglátó fél „nyelvén” dadogni (feng shui, harmónia, jin-jang stb.). A zsűri a pályázat félreértésének értelmezte a szélturbinák és az alternatív energiák teljes skálájának felsorakoztatását, hiszen ezek egy ideiglenes épületnél nem tekinthetők takarékos megoldásnak, így nem az ökologikus gondolkodást szimbolizálják.
A pályázat tanulsága, hogy nem szükséges Magyarországról mindent felsorakoztatni (turizmus, történelem, magyar találmányok, stb.), mert a „Gömböc” magába sűríti a pályázatban kitűzött célokat, önmagában képviseli Magyarországot, kifejezi a magyar nép kreativitását, találékonyságát, játékosságát.
A Bíráló Bizottság azokat az egyértelmű, könnyen áttekinthető pályázatokat emelte ki díjazásra, melyeket – egy-egy kritikai megjegyzés mellett – egyszerűségében értékesnek ítélt. Látványosnak gondolta az óriás „Gömböc” működésbe hozását. A Bíráló Bizottság szerint kétféle módon lehet a látogató figyelmét felkelteni. Ezért egyrészt értékelte a meglepő külsőt vagy belsőt, másrészt azt, hogy a világkiállítás harsány világában egy „szakrális” tér, egy egyszerű kiállítás megnyugvást adhat, így erős hatással lehet a betérőre.
Sajnálatos, hogy a díjazásra javasolt pályamunkák egyike sem hozta összhangba a külső megjelenést a belső kiállítási anyaggal, sem tartalmi, sem formai, sem megvalósítási szinten. Az építészeti és kiállítás-tervezői megoldások a munkákban nem szerepeltek azonos súllyal, a jelen pályázatnál elengedhetetlen alkotótársi összedolgozás a két szakma között nem működött megfelelő szinten, vagy nem is jött létre.
Mindezek alapján a Bíráló Bizottság a beérkezett pályaművek számát, azok szakmai színvonalát és érdemi javaslatait illetően a tervpályázatot csökkent értékűnek minősítette, ezért az első díjat nem adta ki, és a díjazásra és a megvételre előirányzott összeget csökkentette.
