A befejezetlenség szépsége: a Magyar Szentföld – Megváltás templomának rehabilitációja

Mantuano Eszter diplomamunkája Molnár Farkas jól ismert hűvösvölgyi templomtorzójának revitalizációját tűzi ki célul. Az épületet befejezetlennek hagyja, ugyanakkor új kulturális funkcióegyüttest teremt a ma elhagyatottan álló mű újrakontextualizálásával.

MÚLT – JELEN

Molnár Farkas egy méltán híres, a 20. század első felében alkotó, modern magyar építész, akit elsősorban villaépületeiről és különböző folyóiratokban és napilapokban megjelent írásairól ismerünk. Élete végén azonban egy olyan épület tervei kerültek ki a kezei közül, melyek valamiféle szellemi feszültségben állnak a korábbi munkáival. Ez a formailag és talán szellemi értelemben is egyedülálló munka, a Molnár-életmű utolsó, máig befejezetlen alkotása: a Magyar Szentföld – Megváltás temploma. Gondolkodásom során az épület 85 éves múltjából inspirálódva arra keresem a választ, hogy miképpen válik ma is aktuálissá a hűvösvölgyi lombok mögött megbúvó, elfeledett torzó jelentése, üzenete és anyagi valósága.

Romos és elhagyatott állapota ellenére – vagy éppen ezeknek köszönhetően – olyan különleges kulturális és építészeti értékkel rendelkezik, amelyeket szerintem érdemes észrevenni, leporolni és újra aktuálissá, élővé varázsolni.

FUNKCIÓ

Az erős formai megjelenéssel és mély szellemi tartalommal bíró torzót vizsgálva kerestem a saját válaszomat, a személyes hozzáállásomat ebben a feszültséggel és ellentmondásokkal teli kérdésben. A dilemma feloldását számomra a változás megengedése jelenti, az, hogy ne próbáljam meg befejezni a befejezetlent. Ezt a változást a környezetből inspirációt merítő művészet, és az alkotás folyamata képes legjobban megjeleníteni.

A területre beköltöző összművészeti alkotóközpont és kiállítótér megfelelő szabadsággal kezeli a kötött formai- és szellemi rendszert, ezzel a weimari bauhaus-os életből inspirálódva ad új életet a területnek. Az alkotás folyamatának kulcsfontosságú része a mű kiállítása, amely a művészeti alkotáson keresztül teremt lehetőséget az alkotó és a befogadó közötti. Ezt a szerepet tölti be az egykori Szentföld templom, amely a kiállítótereknek ad otthont, ezzel az elhanyagolt épület ismét a terület központi elemévé válik.

MAGATARTÁS

A terv az épített és természeti környezetre egyaránt megőrzendő értékként tekint, célja, hogy ezeket az elemeket továbbírja és egy-egy megmaradó utalással emlékeztessen a múlt jelentőségére. Ilyen érték a területen található természetvédelmi emléktölgy, az egykori Szénássy villa, valamint a Fachwerkes lakóépület, amelyek mind a hely identitásának részét képezik.

Az erős karakterű torzó mellett többféle tervezői megközelítés is elképzelhető, számomra azonban már a tervezés korai szakaszában világossá vált, hogy a lehető legjobban el szeretnék húzódni a meglévő épülettől, és ezzel a gesztussal – fizikai és szellemi értelemben vett – teret biztosítani az egykori templomépületnek. Így alakult ki a tárgyszerű új épület, mely a telekhatáron helyezkedik el. Keretként fogja közre és határolja le a meglévő épületeket.

A tető tartószerkezete a vasbeton pillérekből és a merevséget biztosító, sarkokon elhelyezkedő, egymással szöget bezáró vasbeton falakból álló rendszer. A pillérek által kialakuló kerengő – a szakrális (elsősorban kolostor) építészet jellemző formai eleme - köti össze az eltérő terek sorozatát.

A terep lejtését követő tető bizonyos helyzetekben betömörödik, itt alakulnak ki zárt terek, melyeket szerelt falak határolnak. A fedett-nyitott terek a zárt terekhez kapcsolódva jönnek létre. A terep lejtéséhez, adottságaihoz igazodik a járófelület is, ott alakulnak ki lépcsők, ahol a környezet ezt indokolttá teszi.

A látogatók nem egy frontális útvonalon közelítik meg a területet, hanem egy felfedezésre ösztönző útvonalon keresztül. A kertbe lépve is folytatódik ez a bolyongás, a különböző téri helyzetekből nézve mindig más téri összefüggések tárulnak fel a látogatók számára.

ANYAGHASZNÁLAT

Az épületek látszó vasbeton szerkezete a templom hangulatára reflektál. A beton mellett megjeleik még az épületeken a fa homlokzatburkolatként, valamint a növényzet, amely vizuális lehatárolásként is funkcionál. E három anyag eltérő módon viszonyul az idő múlásához: míg a vasbeton lassan öregszik, a fa természetes öregedése az időbeli változás finom, de folyamatos jeleit hordozza. Ezzel szemben a növényzet gyors, ciklikus változása akár napról napra megfigyelhető.

VÉGEZETÜL

Ha a templom megépült volna, a magyar templomépítészet egy kivételes épülettel gazdagodott volna, de így, befejezetlen állapotában talán egy még érdekesebb helyzet elé állítja a kortárs építészetet és az építészetről gondolkodókat.

Az épület rétegei – legyenek azok könnyen vagy nehezebben felismerhető értékek – egy olyan összetett rendszert alkotnak, amely számtalan értelmezési és tervezési lehetőséget hordoz magában, ezzel ösztönözve az építészeti gondolkodás továbbfejlesztését.

/ Mantuano Eszter /

főbb források:

Molnár Farkas: Terra Santa, 1938 (szentföldi jegyzetfüzet)

Ferkai András: Molnár Farkas. Budapest: TERC Kft., 2011

Molnár Éva: Szubjektív emlékezés Molnár Farkasra. Budapest: N&n galéria Alapítvány, 2004

Harsányi István: Magyar Szentföld Megváltás templom építéstörténeti tudományos dokumentációja, 2016-17