A biatorbágyi református iskola épületének tervezésére kiírt tervpályázat első díját a DNS Műteremnek ítélte oda a zsűri. "A tervezés vezérfonala a protestáns építési hagyományokat követő kiegyenlítettség, a moderált lépték és a visszafogott díszítettség volt." A pályaművet a tervezők ismertetik.
Az elmúlt évtizedekben kisvárossá fejlődő Biatorbágy református alapfokú oktatásának helyet adó általános iskola esetében a leendő megrendelők elvárása volt a gazdaságos működés és a takarékos helyhasználat mellett egy olyan, megragadható arculat megjelenése, amely egyértelműen protestáns jelleget kölcsönöz az épületnek. Ennélfogva a tervezés vezérfonala a protestáns építési hagyományokat követő kiegyenlítettség, a moderált lépték és a visszafogott díszítettség volt.
A tömbszerű, határozott főtömegen egyszerű, nyugodt nyeregtető fut végig. A fegyelmezett szerkesztést oldják a jó átjárhatóságot, az átláthatóságot és az egyenletes benapozást is biztosító játékos belső kimozdítások. Az épület lelke az aula, melyből minden fontos funkció (kápolna, nagyterem, könyvtár, étterem, valamint a tantermekhez vezető közlekedők) megközelíthető. E magnak a rangos első szintjén helyezkedik el a tanári szoba valamint az igazgatói iroda, utóbbiból a teljes aula látványa feltárul. Az elvárt takarékos, katonás közlekedőrendszert fényt hozó, átlátásokkal megtört folyosóbővületek szabdalják. A szolgálati lakások a főtömegben önálló, de kiemelt pozíciót kaptak. A központi magról leszakad a tornaterem, mely a tereplejtést kihasználva az aulánál egy szinttel lejjebb, visszafogott mérettel illeszkedik az együtteshez. Tetején a sportudvar felé nyíló lelátót alakítottunk ki. Az épületet egy, az aulából nyíló közösségi udvar, és egy, a művészeti szaktantermekhez kapcsolódó nyugodtabb művészeti udvar szolgálja ki. A telepítést meghatározta a szomszédos ipari jellegű létesítmény helyzete, melynek hátat fordít az iskolai funkció. A takarékosság és a környezettudatosság jegyében az épületet szépen öregedő, jól felújítható és karbantartható, egyszerű, hazai anyagok (vakolat, festett tégla, fa, égetett agyagcserép) jellemzik. A főbejáratot kihangsúlyozza a befordított kápolna hagyományos tömege és az aula látványa. A kápolna külső megjelenése és enteriőrje a bennünk élő archetipikus, mély épületsémára rezonál.
A terek és az áthatások, a közlekedési rendszer kialakításánál figyelembe vettük, hogy az épületek hozzájárulnak a nevelőmunka hatékonyságához, hiszen e – második otthonként is definiálható – fizikai környezet az ember egyenrangú társa, amely a belső, lélektani folyamatokkal kölcsönhatásban befolyásolja viselkedését is. Az építész felelőssége a megfelelő keretek biztosítása, melyben mint lehetőségek mentén úgy zajlik a viselkedés, mint ahogy a víz folyik a patakmederben.
DNS Műterem
Szerk.: Winkler Márk