A BME Építészmérnöki Karának 2019 februárjában védett diplomamunkáiból állítottunk össze egy válogatást a Lakóépülettervezési Tanszékről. A diploma téma és programválasztás nyitott volt a hallgatók számára a tanszék által felajánlott helyszínek és saját feladatok mellett. A végeredmény a hallgató és nem utolsó sorban a tanár konzulensek konstruktív együttműködésével jön létre, kiknek kritikai, kreatív részvételük minden esetben fontos része az építészeti koncepciónak és a kidolgozott részleteknek. A most bemutatandó diplomaterv Molnár Ágota munkája.
Tanszékvezető: Sugár Péter dr.habil. e. tanár,
Tantárgyfelelős: Perényi Tamás dla e.docens
Vincze László dla e. docens
A Várkert központi eleme a vár, mely Közép- és Kelet-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki gótikus téglavára. A Várkert Gyula városközpontjában helyezkedik el, északi és északnyugati oldalán lakóépületek, apartmanok, míg déli oldalán a nemrégiben felújított és ICOMOS-díjjal jutalmazott Wenckheim-Almásy kastély, a folyamatosan bővülő és megújuló Várfürdő, valamint az Erkel Hotel található. A város évről évre rohamos fejlődésen megy keresztül, melynek legfőbb célja nemzetközi szinten is megerősíteni Gyula város turisztikai pozícióit.
A Szigeterőd program a város legnagyobb, középtávon megvalósítani kívánt beruházása. A program alapja az 1560-as, török időket idéző állapot visszaállítása: a várat körülvevő külső várfal, a palánkvár és az azt körülölelő vizesárok rekonstruálása. A program a Várkert látképét és egyúttal a jelenleg működő nyári tószínpad helyzetét is erősen befolyásolja, ami a tervezési programom alapjául szolgál.
A jelenlegi tószínpad minden eleme mobil: az öltözők, a mosdók, a színpad és a nézőtér is. Úgy gondolom, a Szigeterőd program alkalmas lehet arra, hogy a tószínház méltó helyet és egy kiszolgáló épületet kapjon, mely egész évben szerves része marad a Várkertnek. A színház azonban csak a nyári használatot elégítené ki, amit nem gondolok megtérülő, gazdaságos megoldásnak.
A program kiegészítésében saját élményeimre támaszkodtam: gyerekkoromban gyakran mentünk át Gyulára a befagyott tóra korcsolyázni. Sajnos, az elmúlt évek enyhe téli időjárásának köszönhetően nagyon ritkán fagyott be a tó, így a színpad használatát a téli időszakban műjégpálya üzemeltetésével bővíteném ki és későbbi építészeti és műszaki megoldásaimat ennek a két funkciónak rendelem alá.
A tószínpad új helyének keresésénél többféle beépítést elemeztem. A választott helyszín a vártól északkeletre eső, jelenleg elhanyagolt állapotban lévő terület. Szempont volt, hogy a terület mind a díszletszállítás, mind a vendégek számára könnyen megközelíthető legyen, a nézők a színpadra és a várra egyaránt rálássanak, a színpad és a vizesárok aránya pedig kellemes legyen. Elengedhetetlen volt, hogy a Várkert fő attrakciója továbbra is a vár maradjon: az épület ne takarja ki, ne vonja el a figyelmet a lényegről, a terület tájképi értékét ne rombolja.
A tervezett létesítmény 3 fő egységből tevődik össze: az épületből, a nézőtérből és a színpadból. A tervezés során fontos volt, hogy ezen elemek mind anyaghasználatban, mind tömegben arányosan illeszkedjenek a Várkertbe. Ezért a felépítés a szomszédos épületekhez hasonlóan téglatest volna, de azokra merőlegesen helyezkedik el. Az egyszerű formavilág oka mindössze az, hogy nem akartam az architektúrát egy másik robosztus tömegként kezelni, mely elvonja a figyelmet a Várkert fő attrakciójáról. A vár anyaghasználatára jellemző homogenitásából merítve az épület funkcionalitásának egyszerűségét is tükröző monolit vasbeton szerkezeteket használok. Az egyszerűséget a szerkezet műszaki, kivitelezési, építéstechnológiai megoldásai is igazolják.
A nézőtér eltűnik a terepben: csupán a fa ülőfelületek látszódnak, a lépcsők, közlekedők a környezetbe illeszkednek és fűvel borítottak. A színpad filigrán acélszerkezete nem nehezedik rá a vár tömegére, és minden irányban biztosítja az átlátást, hogy a nézőtér minden ülőhelyéről látható legyen a színpad és egyaránt a vár is.
Kétszintes struktúráról lesz szó: A helyiségek nézőtérhez kapcsolódó szintre és színpadhoz kapcsolódó szintre oszlanak, így a földszinten a vendégeket kiszolgáló funkciók, míg a pinceszinten a színészeket és a jégkorcsolyázógat kiszolgáló funkciók dominálnak. A büféből teljes rálátás nyílik a tószínpadra és a várra, így a nyári előadások szüneteiben kávézó vendégeknek, és a télen melegedni kívánó korisoknak is nagyszerű látványt nyújt. Régóta problémát jelent a nyilvános mosdók hiánya is a helyszínen, így az épület arra is megoldást nyújthat majd, hogy amikor a fő funkciók (téli korcsolyázás, nyári színjátszás) nem üzemelnek, ezen helyiségek akkor is elérhetők legyenek a Várkert vendégeinek.
Az alsó szint köti össze az épületet a színpaddal. Ez mindkét használat szempontjából optimális, hiszen az öltözőkből vezet a legrövidebb út a színpadra. Az előadások során a színészek könnyen kiszaladhatnak a paravánokkal elválasztott öltözőbe, illetve a jégkorisok is gyorsan átvehetik a korcsolyát anélkül, hogy akár lépcsőzni kellene.
Ami a homlokzatokat illeti, a Várkert felé eső oldalakon mindenhol függönyfalat alkalmazok, a természetet visszatükröző felületek pedig segítik majd a környezetbe illeszkedést. A szomszédos épületek kertjébe való átlátást viszont tömör fallal hárítom el. A cél az, hogy a rekonstrukciós folyamatok mellett olyan fenntartható és kivitelezhető, valamint kortárs esztétikai élményelemeket ajánljak fel a városnak, amik egyedülállóak a régióban és a látogatókat egész évben kiszolgálják.
Molnár Ágota