A nyaralók és szaunák műfaja kedvelt kísérleti terep az építészetben. Kis méretük, időszakos, rugalmas használatuk és a felfrissülést, kikapcsolódást előtérbe helyező programjuk tág teret ad a környezetük és használóik közötti kapcsolatok feltérképezésére és megformálására. Bár a legutóbbi időkig nem tartoztak az építészettörténet fősodrába, a kerti pavilonok, a folly-k, a nyári és téli lakok árulják el talán a legtöbbet egy korszak testtel, szemlélődéssel, természettel kapcsolatos gondolkodásáról.
A prágai H3T iroda a szokatlan helyekre tervezett, különleges építészetű szaunák specialistája. A szaunákat közösségi térként értelmezik, amik a bennük zajló tevékenységgel értelmezik át a közegüket, jellemzően olyan helyszíneket, ahonnan a testi létezés, a szemlélődés mára kiszorult. A városi tereken, múzeumokban, hidakon és máshol elhelyezett szaunák az emberi test felmutatásán túl építészetükben is tükröt tartanak a környezetük elé: akár kerékpárral vontatható utánfutót, akár absztrakt, átlátszó, függesztett kockát vagy éppen Buckminster Fuller kupoláit idézik meg; az építészet alapelemeit a modernizmus monumentalitásával és a wellness-építészet tökélyre fejlesztett jellegtelenségével egyaránt radikálisan szembeállítják.
A délegyházi szauna a falu központjában, a legkorábban kialakult Egyes tavon úszik egy ötször öt méteres platformon. Az ezen álló miniatűr épület archetipikus ház-formája egy gyerekrajz egyszerűségét idézi, léptékével kibillentve a szemlélőket és a használókat is megszokott nézőpontjaikból. A modellszerű megjelenést fokozza a szendvics szerkezetű falak egységes szürke szigetelő lakkozása és az ablakok önálló életet élő formái. Az egyszerű, könnyen felépíthető és karbantartható szerkezetekből álló épület biztosítja használóinak a szükséges kényelmet.
A faburkolatú belső térben a szauna mellett öltöző és a tetőtérben pihenő is található. A télen-nyáron használható közösségi épületet az önkormányzat a helyi civil szervezetekkel közösen gondozza. A látogatók ingyenesen vehetik igénybe a szaunát, akár jégen, akár vízen - idén tavasztól vízibiciklin - érkeznek, a kemence fűtéséhez szükséges fát mindenki maga hozza.
Így lesz a közösségi épületből közösségi gyakorlat: a magány, a szemlélődés, a test felfrissülésének tere Délegyháza központjában a több, mint fél évszázados bányászat és az utóéletként kialakult üdülés nyomaira tekint, arra a tájra, amit szemlélve a falu a saját történetét alkothatja meg.
2013. február 16-án 14:00-kor lesz a szauna avatója, amely a CULBURB program keretein belül valósult meg. A két éves, kulturális akupunktúrára épülő városfejlesztési program a közép-európai fővárosokat övező agglomerációk közösségeivel valósít meg művészeti és építészeti projekteket. A programban a kezdeményező prágai CCEA (Center for Central European Architecture) mellett helyi önkormányzatok és szakmai szervezetek, Magyarországon a Kortárs Építészeti Központ vesznek részt.
A nemzetközi pályázaton kiválasztott munkák Délegyházán a szauna mellett egy éves közösségi kert programot, a helyi közösségi emlékezetre épülő térképet és tanösvényt, valamint egy tóvidék filmfesztivált és egy folyamatosan működő falusi mozit valósítanak meg.
Délegyháza új falu, fél évszázados történetét uradalmi gazdálkodás előzte meg ott, ahol most kavicsbányák és a belőlük évtizedek alatt létrejött tóvidék terülnek el. A budapesti agglomeráció peremvidékére így nem csupán a természeti és ipari táj páratlanul izgalmas együttélése jellemző, hanem lényegét alkotja a nagyobb rendszerekkel alkotott kapcsolat is: a falu lakosságának nagy része így vagy úgy dolgozott a bányákban, és a mai napig számon tartják azokat a középületeket, autópályákat és más fejlesztéseket, amik az ott kitermelt anyagból országszerte épültek. Ezzel az örökséggel párhuzamosan alakult ki a bányatavakra és köréjük épülő üdülők világa, a családi nyaralóktól a kempingeken és lakóközösségeken keresztül Közép-Európa első és legnagyobb naturista közösségéig.
Szemerey Samu