A Hegyvidék csomópontja: az Apor Vilmos tér története

1927. május közepén, nagy hírverés közepette nyílt meg „A honvéd markotányosnőhöz" címzett budai bor- és sörház. A jeles alkalommal negyvennyolcas honvédnek öltözött „fiatal kis budai lányok szolgálják ki a vendégeket", akik között a különböző asztaloknál neves történészek, egyetemi tanárok, hadtörténészek anekdotáztak vidáman, kiemelve a helyszín történeti fontosságát. Aggházy Kamill, a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója ugyanis arról emlékezett meg, hogy a hely, ahol a kocsma nyílt, annak idején II. Lajos király seregének szolgált főhadiszállásul, innen indult a magyar sereg Buda felől Mohácsra 1526-ban. Később a Sas-hegy ezen lankáin állomásozott 1849. május 4 és 21 között Nagysándor József tábornok, nem sokkal odébb, a Kis-Svábhelyen pedig Görgey Artúr, szemmel tartva Buda várát. A múltidézést még azzal is tetézték, hogy a helyszín az újságírás szempontjából is nevezetes, mivel itt írta 1849-ben az első hazai tudósítóként számontartott Ábrányi Emil hadibeszámolóját, amely akkor minden szempontból újdonságnak számított.

A budai Sas-hegy északi lankáin és a völgyben lecsordogáló patakocskák körül található, szőlőkkel, gyümölcsösökkel tarkított területen sokáig teljes béke honolt. Ebbe az idillbe hasított bele a negyvennyolcas honvédágyúk dübörgése a hegy többszöri ostroma idején. A szabadságharc után ismét a szőlészet csendes világa borult a területre, a Németvölgyben pedig, a patakocskák mentén elkezdtek kirajzolódni azok a korai kocsiutak, amelyek nyomvonalában épültek ki később a mai főútvonalak: a Jagelló út, a Böszörményi út, a Stromfeld Aurél út és a Németvölgyi út. Ahogy már korábban is megemlékeztünk az Építészfórumon, a Budai Vár mögött kiépülő Krisztinaváros határvidékén, a 19. század második felében, a területet meghódító új, nagy helyigényű intézmények települtek: a Déli vasút indóháza – a mai Déli pályaudvar elődje –, a Császári és Királyi Katonai Kórház, az Állami Tanítóképezde és a Vöröskereszt Egylet Erzsébet Kórháza a mostani Testnevelési Egyetem helyén, a Csörsz utca sarkán pedig vámház. A Csörsz utcában, a mai Apor Vilmos tér felé haladva, a mostani Gesztenyés-kert helyén terült el a Németvölgyi temető, amelyet 1885-ben létesítettek, ezzel kiváltva az akkoriban bezárásra ítélt Vízivárosi és a közeli Tabáni temetőt.

Ekkor számos értékes régi síremléket helyeztek át ide, ezekből ma már csak a szabadságharc honvédsírjai maradtak az idővel parkká alakított területen. A sírkertet 1952-ben ugyanis bezárták, majd az 1970-es években hozták létre a mai Gesztenyés-kertet, amelynek impozáns gesztenyefasora emlékeztet a terület múltjára. A Csörsz utca túloldalán 1883-ban létesítettek ortodox izraelita temetőt, igaz, a temetkezések csak 1890-ben kezdődtek, de így is ez volt Buda legrégebbi zsidó temetője. Az ortodox temetőben szigorú temetkezési szabályok voltak, külön oldalra kerültek a női és a férfi sírok, az utolsó temetést pedig 1961-ben tartották, utána a sírkertet bezárták, ma csendesen bújik meg az idővel köré magasodó bérházak és iskolai tornaterem között.

A 19. század utolsó évtizedeiben a Németvölgy még őrizte a csendes szőlőkertek hangulatát, ezekbe csak elszórtan került néhány nyaralóépület, amelyeket az 1882-es térkép tulajdonosuk alapján nevez meg.  A szinte érintetlennek mondott területen 1901-ben, alig egy év alatt épült ki a csendőrlaktanya (ma Nemzetközi Oktatási Központ), majd egy évvel később már villamos is járt a kertek között a Krisztina tér és Farkasrét között, ahol 1894-ben létesült temető, szintén a jelentős szőlőbirtokok egy részének helyén. A mai téren a századfordulón még több árokban, így a Szendi árokban és a Tamási utca – Bürök utca árokrendszerében csordogált a víz, ami a Németvölgyi temető melletti árokban folytatódott, ezért a villamosvonalat egy kis hídon vezették át felette. Az árkot végül az 1920-as években temették be, de a visszaemlékezések szerint a Böszörményi és Jagelló út sarkán megmaradt hídkorlát még a második világháborúig a helyén volt.

Ahogy a bevezetőben említett ünnepélyes bor- és sörházmegnyitó kapcsán már kiderült, és a lebontott Böszörményi úti irodaházak történetét bemutató cikkünkben is említettük, a környék az 1920-as évekig még csak szórványosan volt betelepülve. A 20-as évtized hozta el a felendülést a Böszörményi úton és környékén, sorra épültek a belvárosi méretű bérházak, így például a Csörsz utca sarkán a Suppinger Ferenc tervezte jellegzetes, magasföldszint + ötemeletes bérházegyüttes, amely tömegarányában a késő-szecesszió hatását tükrözi ugyan, de a homlokzata dísztelen maradt. A sarkon kontyolással kialakított, az építése idején monumentálisnak ható épület meghatározó eleme lett az akkor még nevesincs útkereszteződésnek. Földszintjén, kellemes terasszal már az épület 1928-as megépültét követően hamar étterem nyílt, de ismertebb csak az 1960-as években lett: „Az út végét kerthelyiséges kiskocsma zárja. Neve: Három szív. Alatta szöveg: Belsőségből készült ételek. Remek név és ahhoz képest, hogy háromszív, legalább húsz adagot látok az asztalokon. A konyhájuk is jó. Van szívük. A sörük is friss. Néha megremeg a pohárban a hab. A kanyarban sikít az 59-es. Farkasrétről jön, sötét ruhás utasokat hoz." – írja az Esti Hírlap tudósítója 1969-ben az általa a „vidék főutcájának" titulált Böszörményi úton tett látogatásakor.

Az éttermet rendszeresen látogatták jónevű sportolók, akik jó kapcsolatot ápoltak az akkori üzletvezetővel, akitől elvárták, hogy gebinesként ingyen lássa őket vendégül. Az üzletvezető azonban idegen áruval üzletelt a szomszédos hentesüzleten keresztül, majd lebukott a közeli Márványmenyasszony étterem vezetőjével együtt. A Három szív a rendszerváltás után is megmaradt a sportolók kedvelt étterméül, többszöri átalakítás után kajakospubként lépett az új évezredbe, falán régi sportrelikviákkal, lapátokkal, kajakokkal, kenukkal. Majd szintén több tulajdonosváltás után ma Park vendéglőként működik.

Visszakanyarodva egy évszázaddal korábbra, a környék fellendüléséhez, amelyhez hozzájárult az 1900-ban megépült Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet (későbbi Magyar Optikai Művek – az ezredfordulón Puhl Antal DLA tervezésében MOM Park névvel bevásárló- és irodaközpont, mögötte Noll Tamás tervei alapján lakópark épült) megjelenése is, az ideköltöző lakók körében egyre erőteljesebben fogalmazódott meg egy katolikus hitközség megalapításának igénye. 1929-ben alakult meg a Csörsz utcai Kápolna Egyesület, amely eleinte a Vöröskereszt Kórház kápolnájában tartotta összejöveteleit. Innen először az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájába költöztek át, idővel adakozásba kezdtek és 1934-ben építhették fel első, szerényebb templomukat Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján. A hívek szaporodó számának és adományainak köszönhetően néhány év múlva már egy jóval nagyobb szabású templom építésének előkészületeit tették meg. S noha a főváros egy jelentős terület átadását kezdeményezte az egyházközség számára, ugyanakkor a kialakítandó téren egy park létesítését is szerette volna. Első lépésként a szomszédos területen plébániahivatal, cserkészhivatal és paplak számára emelendő épületek számára adott engedélyt a főváros 1937-ben, majd Irsy László elképzelései alapján elkészült egy monumentális, az elképzelések szerint az Alkotás utca felől is jól látható háromtornyos nagytemplom terve.

Az új templom építése zöldutat kapott, ehhez pedig 1942-ben elkészítették a korábban esetlenül egymásba torkolló utak kereszteződésének rendezési tervét és a térség ekkor kapta meg a lengyelek védőszentjéről a Kinga tér nevet. A tér mellett korábban elnevezett Jagelló út és Pilsudski út (ma Stromfeld Aurél út – Pilsudski nevét emléktábla őrzi a téren) is a lengyel kapcsolatokra és a függetlenségért küzdő lengyel nép iránti szolidalitásra utal. A tér rendezési tervében kihangsúlyozták: