A "Károlyi István Városközpont" építészeti ötletpályázat

rangsorolás nélküli megvételben részesült a 17. sz. pályamű.
tervező: 3LHD
tervezőteam: Saša Begović, Marko Dabrović, Tatjana Grozdanić Begović, Silvije Novak, Paula Kukuljica, Nives Krsnik Rister, Leon Lazaneo, Eugen Popović

rangsorolás nélküli megvételben részesült a 17. sz. pályamű
tervező: 3LHD
tervezőteam: Saša Begović, Marko Dabrović, Tatjana Grozdanić Begović, Silvije Novak, Paula Kukuljica, Nives Krsnik Rister, Leon Lazaneo, Eugen Popović
munkatársak: Vibor Granić, Željko Mohorović
közreműködők: Ines Hrdalo, Zvonimir Hrvoj (Freya studio), Jelenko Hercog (Numen), Ivan Palijan (Palijan d.o.o.), Tomo Planinić (Termoinženjering-projektiranje), Branko Čorko (IPZ Elektroinženjering-22 d.o.o.), Srđan Gruić (Projektni biro - grijanje d.o.o.), Branimir Cindori (Apin project)

A hagyományos keretes tömbben belül a tömbbelsőben kétszintű beépítést javasol. A felső térben szabadonálló beépítésű pontházak halmazát tervezi. A lakás és iroda szálloda rendeltetéssel, a KSzT által javasolt építési helyek magassági lehetőségeinek megfelelően. Ezek alatt a két vezérszinten helyezkednek el a közösségi létesítmények, amelyek a „városi teret” képezik. A megoldás városképi jel értéke nem elég karakteres, inkább az igényesebb lakótelepek és intézmény központjait idézik.
A pontházak elhelyezése követi ugyan a KSzT által előírt elhelyezését, de azok sem az épületcsoportok, sem az egyes épületek tekintetében nem adnak újszerű és szép karaktert. Elvitathatatlan azonban, hogy a nagy és minden irányban tájolt homlokzata miatt kedvező lakás elhelyezés céljára, amit a lakásmix is bizonyít.

A vezérszinten – kvázi zártsorú – beépítésű térsor alakul ki, amelyet a pályázó szinte szabadon – de sajnos szegényesen - formál a főtengely irányában. A megoldás karaktere megfelelne a meglévő lakótelepi központok intézmény-központjaiban elvárható mai funkcionális és térképzési igényeknek, de itt többre van szükség. Az épületek közötti tér átgondolatlan, ingerszegény, hol túlzottan szűk, hol kellemetlen geometriájú átfedések nem változatos - festői, hanem tervezetlen összképet mutatnak.

A vezérszintek felett az intézmények felett tetőkertet alakít ki, amely jó gondolat, bár ezek műszaki megoldására (7. tervlap metszete) nem ad megfelelően kidolgozott javaslatot. Ugyanígy a rendeltetése is kétséges.

A Váci úti híd átvezetése karakternélküli és elfogadhatatlan, hogy épületbe érkezzék, megtörve ezzel a gyalogos tengely funkcionális és látványi egységét.

A beépítés és szabadterek aránya kedvező, de a tetőkertek műszaki szempontból megoldatlanok, a megfelelő talajhoz nincs hely, ezért így nem adnak zöldfelületi hatást.

A terv figyelembe sem veszi a Dunát, annak látványértékét, a Szabadság parkot. A pályamű a „jó lenne-e itt akármit csinálni?” kérdések mindegyikére összességében nemleges feleletet ad.

A Wolfner utca térszín alá helyezése jó megoldás, az elhelyezett 1061 garázsférőhelynek arányos ki és behajtási lehetőséget biztosít. A hotel bejárat előtti gépkocsi érkeztető kialakítása kedvező, tárolása ugyanitt nem kívánatos.

Helyes, hogy a Wolfner utcát megtartja. A Károlyi utcát jelentősen felbővíti, amely a kiírással ellentétes és túlzás is, különösen a teljes „akcióterület” hosszában.

Tűzvédelmi szempontból a pontházak megközelítésére csak a tetőkerteken keresztül vezetett felvonulási utakon van lehetőség, ami többletköltséghez és burkoláshoz vezet.

A pályamű összességében nem tartalmaz olyan városépítészeti szakmai javaslatot, ötletet, amely a tervezési program véglegesítése szempontjából ajánlható lenne. Részleteiben azonban néhány megoldás továbbvitele kívánatos:
- A pontház várostervi használata, amely jó átszellőzést, jó tájolást biztosít a benne lévő lakás vagy egyéb funkcióknak a sávházas beépítéssel szemben.
- A tetőkertek bátrabb, de műszaki szempontból megoldott tudatos használata.
- A Wolfner utca átvezetése, és gépkocsitárolók biztonságos megközelítése.

Mindezekért a BB a pályaművet 2.000.000.-Ft-os megvételben részesíti.