Felújítása után kibővített funkciókkal, de változatlan alapterületen fogadja a XII. kerületi kultúrakedvelő közönséget a MOM Kulturális Központ. A ház 1951-ben épült a Magyar Optikai Művek kultúrházaként. Az üzem dolgozóinak szóló kulturális és közösségi programokat, üzemi gyűléseket tartottak itt. Később, a hetvenes-nyolcvanas években underground- és popzenekaroknak is próbahelyet adott, de igazi közösségi funkciók csak a nyolcvanas években kerültek bele. 1996-tól, a Magyar Optikai Művek megszűnése után a kerületi önkormányzat tartotta fenn. Több évi elhanyagoltság után 2002-ben kisebb felújítással Nemzetközi Sajtóközpont üzemelt benne. Ezután döntött úgy az önkormányzat, hogy visszaállítja és kibővíti a közösségi funkciókat, és megkezdődött a 2011 májusában befejezett rehabilitációs munkák előkészítése.
A felújítás a környezet rendezését is magában foglalta. A Sirály utca, mint keresztutca, ezen a szakaszon megszűnt, helyette tér és sétány várja most a látogatókat. A szintjét megemelték, így a Kulturális Központ földszintjével közel egy síkba került, és most alkalmas a Biopiac, illetve más kültéri rendezvények, vásárok befogadására. A térszint alatt, parkra néző homlokzattal egy szolgáltató-szint is készült, étterem, előadótér és a parkhoz kapcsolódó nyilvános illemhely került itt elhelyezésre. Alatta mélygarázst alakítottak ki, ami várhatóan csökkenti majd a környező utcákban parkoló autók számát. A tervezők gondoltak a kerékpárral közlekedőkre is: a Jagelló út felől lépcső és rámpa vezet fel a térre, s már telken belül, fedett biciklitároló áll rendelkezésükre.
A Jagelló út mentén sorakoznak a Biopiac állandó pavilonjai. A faborítású, zárható pavilonsor egyszerre kerítés és önálló épület. Üzemen kívül az egyszerű faborítás nem tolakodó, elkülönül a Központ fehér kőburkolatú tömbjétől, és egyszerű kerítésnek látszik, ami leválasztja a Központ kertjét az utcai forgalomtól. Néhány ponton azonban a pavilonsor folytonossága megszakad, így például a Jagelló úti buszmegállónál. Apróságnak tűnhet, de jóleső figyelmesség, hogy ha busszal érkezik az ember, leszálláskor nem egy tömör falnak ütközik, hanem a vékony fémrácson át beláthat a kertbe. A látvány talán újabb embereket csalogat a piacra, vagy akár csak egy kis pihenésre a nyitvatartási időben mindenki számára szabadon bejárható kertbe.
A Központ főbejárata a kör alaprajzú, rusztikus kőburkolatú előcsarnokba vezet. A nehezen megfogható tér bútorozásánál a belsőépítész (Csavarga Rózsa, Pro Architectura díjas belsőépítész) önálló pult-szigetek (porta, ruhatár, információ) elhelyezése mellett döntött. A fogadótér ezzel nemcsak megtarthatta nyitott jellegét, de az érkezők számára áttekinthetővé teszi az egész alsó szintet. Könnyen elérhető a büfé, innen nyílnak egy önálló folyosóról a kertre néző, világos klubszobák, foglalkoztató helyiségek, és egy balett-terem. Valamennyit a kerület híres embereiről nevezték el: Jókai Mór, Bajor Gizi, Barabás Miklós… A klubszobák matricázott, mintás üvegfala fényt enged a közlekedőbe, de megakadályozza a belátást. Sokoldalúan használható terek jöttek itt létre, kiállítástól a céges konferenciáig jóformán bármilyen célra alkalmasak, mivel a technikai feltételek adottak vetítésekhez, kisebb előadásokhoz. A falakba épített szekrények lehetővé teszik a berendezések biztonságos tárolását, például akkor, ha gyermekjátszóvá kell alakítani a helyiséget.
Az előcsarnokból nyílik a színházterem, amelynek előterébe az eredeti értékes, vörös műmárvány oszlopok kontrasztjaként új, zöldes színű, világítással kiemelt kőburkolat került. Az összesen 660 fő befogadására alkalmas térhez karzat is tartozik, nézőterében az eredeti, bőrhuzatú széksorokat újították fel. Az épület hátsó udvarára nyíló színpad mögötti kapu a nagyméretű díszletek érkezését teszi lehetővé, és itt kaptak helyet az öltözők, színészpihenők is. A színházterem legfontosabb újítása a nézőtér alá beépített hidraulikus emelő, amellyel a padlózatot felemelve egyetlen nagy térré válhat a terem. Bálok, fogadások megtartására ideális, és hogy még sokoldalúbb legyen, kertkapcsolatot is kapott: a szabadtéri színpadot teraszként használva további lehetőségek nyílnak a használatára. A kert hatalmas, így a szabadtéri színpad és ~ mozi mellett jelentős terület maradt játszótérnek és parknak.
Ugyancsak az előcsarnokból érhető el az eredeti fémkorláttal és ólomüveg ablakkal helyreállított, reprezentatív, háromkarú, fehér kővel burkolt, világos és elegáns lépcsőház, amely a színházterem karzataihoz, és az emeleti kupolateremhez vezet. Utóbbi igazi ritkaság, különleges alkalmakra és rendezvényekre adják ki. Az emeleten további kisebb termek vannak, köztük egy mobilfallal elválasztható „ikerterem” is.
A ház berendezésénél, belsőépítészeténél tetten érhető az ’50-es, ’60-as évek stílusának megidézése, ugyanakkor az a mai gondolat is, hogy minél sokrétűbben használható terek jöjjenek létre, melyekkel a kerület sokszínű kulturális igényeit rugalmasan kiszolgáló épület jöjjön létre. Az alapvetően semleges, fehér burkolatokat színes bútorok, és az emeleten színes üvegablakok egészítik ki, amelyek derűs, fiatalos hangulatúvá teszik a házat. Mindemellett az egész intézmény akadálymentessé is vált a felújítás során. A régi és az új különleges atmoszférát teremt ebben a házban. A korszak gyakran méltatlanul alábecsült, szőnyeg alá söpört építészetének ez a nívós darabja - felújításával és környezetének átalakításával együtt - minden bizonnyal a kerület dekoratív és jól használható kultúrközpontjává válik.
Mizsei Anett
Kapcsolódó oldalak:
MOM Kulturális Központ – az építészek szemszögéből
MOM Művelődési Központ a Wikipédián
A MOM KK honlapja
Firka Stúdió honlapja