A. Király András: LTP., Gazdagréti lakótelep, 2005

Részlet a diplomamunkából, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika Tanszék, 2005. Témavezető tanár: Baranyay András

A. Király András: LTP., Gazdagréti lakótelep, 2005
(Részlet a diplomamunkából, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika Tanszék, 2005
Témavezető tanár: Baranyay András)


Az alkotás célja
A szocializmus lakásépítési programja keretében létrejött panelrengetegek "élhetőbbé" tételére történtek próbálkozások képzőművészek bevonásával. Alkotásomat elsősorban nem ebbe a körbe sorolom, hanem gondolatébresztőnek, figyelemfelkeltőnek, egy adekvát helyen elhelyezett műnek szánom.

Célom mintegy tükröt tartani az itt élőknek, a ház külső falán megjeleníteni a falakon belül zajló életet. A köztéri kiállítás közös élménye az együvé tartozás élményét, sőt a lokálpatriotizmust is felkeltheti az itt lakókban. A tizenegy emeletes betonház mint installáció a téma ábrázolásának legmegfelelőbb hordozója, maximálisan érzékelteti e lakóközösség és lakókörnyezet egyediségét, csak rá jellemző sajátosságait. Ebből adódóan ez a közösség remélhetőleg elfogadja és befogadja az alkotást. A szokványos, egyhangú lakótelep egy látványossággal gazdagodik, egyedi képzőművészeti kiállítás helyszínévé válik. Olyan unikális kiállítás színterévé, amely révén a lakótelep nyitottá válik a világ számára, megszűnik oly jellemző bezártsága. Ezek a képek ironikus hangvételűek, ezért fölszabadítóan hatnak a nézőre, aki látva mindennapjainak kissé karikírozott megjelenítését, kellő humorral tekinthet önmagára.

Műszaki leírás
Eredetileg úgy terveztem, hogy a metszetek a fal egész felületén, szétszórva jelennek majd meg, de mivel így a fal alján lévő képek elérhetővé váltak volna a falfirkálók számára, ezért a jeleneteket a fal felső felében sűrítettem össze. Mivel a tűzfal 4 panel széles, ezért a képek a felső 6 panelsorra kerülnek, így jön ki a 24 egymás melletti panel. Ezt a verziót azért tartom jónak, mert a sűrűn egymás mellé nyomtatott metszetek által létrehozott felület jobban érzékelteti a lakótelep tömbszerűségét, zsúfoltságát. Minden vízszintes sorban megjelenik mind a négy felhasznált szín, de minden sorban, más sorrendben követik egymást, ezzel ritmusossá téve a felületet. A technikai és anyagi megvalósíthatóság miatt kellett lemondanom arról is, hogy a nyomatok közvetlenül a falra legyenek felfestve. Ezért végülis hordozónak a PVC hálót választottam, mivel erre egyszerűen, nyomdai eljárással lehet felvinni a felnagyított metszeteket.

A PVC háló előnyeihez tartozik még, hogy jól bírja az időjárás viszontagságait (színtartóssága 3 év), lyukacsossága miatt nem tud belekapni a szél, és a felhelyezése is nagyon egyszerű. A mű külseje szempontjából azért előnyös még ez a hordozó, mivel ipari jellege révén teljesen beleillik a lakótelep szerintem ugyancsak ipari környezetébe. A PVC háló felhelyezése olymódon történik, hogy egy 6 mm-es sodrony keretet kell kiépíteni a falfelület szélétől 20 cm távolságban, oly módon, hogy a sarokpontokon erős tartószemeket és 2-3 méterenként egy-egy vezetőszemet kell fúrni a falba. Az így kiépített keretben tökéletesen kifeszíthető az elkészült épületgrafika. A reklámipar igényei szerint kifejlődött technológiát használom fel művészi közvetítésére.

Néhány példa a lakótelepen megjelenő képzőművészeti alkotásokra
A 80-as évek elején az NDK-ban voltak törekvések a lakótelepi környezet dekorálására:

• * Hanfried Schultz - Werner Petrich: Albrecht Dürernek, poliakrilát festék betonfelületen kb. 30 nm, 1981, freskó a Berlin - Marzahn lakótelep egyik iskoláján
• * Achim Kirchner: Kelet meséi, a Berlin-Marzahn lakótelep egyik óvodájának bejárata, poliakrilát festék betonfelületen, kb.35 nm, 1982.
• * Heinrich Tessmer: Kutatások, freskó a Berlin-Marzahn lakótelep egyik iskoláján, caparol, kb. 30 nm, 1981.
• * Siegfried Schütze - Bernd Martin: A holnap fantasztikus világa, freskó, a Berlin-Marzahn lakótelepen, poliuretán betonfelületen, kb. 200 nm, 1981.

Ezek a környezetbe nem illő, megalomán "művek" a szocializmus eszméi jegyében létrehozott élhetetlen lakókörnyezet felületi kozmetikázását jelentették.

A magyar próbálkozások közül az első és legismertebb a Csete György nevével fémjelzett Pécsi Ifjúsági Iroda terve a Paksi Atomerőmű lakótelepére, amely "tulipános ház" néven került be a köztudatba. A program nemcsak a házak dekorálására szorítkozott, hanem ennél sokkal több volt, építészeti tervet is tartalmazott, amely a lakókörnyezet, a lakások élhetőbbé tételét tartalmazta volna. A terv ezen része javította volna az életkörülményeket a lakótelepen, de a magyar népművészet egyik alap-motívumának, a tulipán dekorációs alkalmazása számomra összeegyeztethetetlen ezzel a rideg világgal, túl távol esnek egymástól, nem születhet meg köztük az átkötés.

Csete György mondja egy vele készült interjúban: "Elültették az emberek agyában, hogy felületi kozmetikázásról van szó. Valótlanság. Olyan mobil alaprajzi rendszert dolgoztunk ki, amelynek helyes elveit (családközpontú alaprajzszervezés, lakó-étkező előteres lakásokkal) két évvel később országos pályázat igazolta. A lejtős terepen lépcsőző, erősen bontott, megmozgatott tömegű épületeknél pedig - elnézést a szerénytelenségért - csináltak-e azóta jobbat? Paksra tíz év után sem kaptunk érdemleges építészeti választ. Nem támogatták tovább, nem tűrték, de tiltották e nem is oly nagy volumenű kísérlet folytatását. Elgondolkodtat: ezzel szemben támogatást élvez a tízszintes háznak álcázott "birodalmi lépegető", amelyik igazolja a városi kultúrát, tűri a falvak rikító színekbe öltözését, s nem tiltják, hogy az üdülőtelepek bádogvárosokká zülljenek. Baj van az alkotói szabadság értelmezésével. Miközben kóklerok telemocskolhatják az országot, a valamennyiünk birtokolta, közös környezetet, eközben jó művészek öncélú játszadozásra kényszerülnek. Hatástalanított, haszontalan szobaművészet terjed, az építészek körében pedig színes ceruzarajz pótolja az épületet. Közcél helyett - öncél. Az értékek nincsenek a helyükön régóta." (Menyhárt László: Leveles ágból... Beszélgetés Csete Györggyel, Művészet, XXIV. évfolyam, 3. szám, 1983. március, 40 - 43. oldal)

Egy másik, magyar panelház megújítási, dekorálási kísérlet Tillai Ernő nevéhez fűződik Pécs - Uránvárosban: az ablaknyílások perspektivikus négyzetbe írása. Újabb épületdekorációk, főként reklámcéllal: Egész tűzfalat beborító festés vagy kép (Széna tér vagy a Ferenc József felüljáró Váci úti sarka).

Részlet a diplomamunkából, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika Tanszék, 2005
Témavezető tanár: Baranyay András

A teljes írás a csatolt PDF-ben olvasható.

Fotó: A. Király András, Somlyódy Nóra