A Lakóépülettervezési Tanszék Tatabányán

A 2022-es őszi félévben a BME Lakóépülettervezési Tanszék Tatabánya városfejlesztési stratégiájához illeszkedően tervezési és kutatási témákat hirdetett meg a graduális képzésben résztvevő másodéves és negyedéves hallgatói számára. Az együttműködés keretében megvalósult, valós helyszínre összeállított programokról Nagy Márton DLA és Varga Tamás DLA beszámolóját olvashatják.

 

…a fejlődést előidézni szeretnénk, nem pedig követni!

Évek óta ez a szemlélet inspirálja a féléves tervezési kurzusok témaválasztását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési Tanszékén. Aktuális, valós problémákkal küzdő területek, települések, településrészek mikró és makró közösségeit felemelő programok kerülnek a hallgatói csoportokhoz megoldásra. A kutatás módszereivel felépített oktatási és tervezési folyamat átíveli a szemesztereket. 

Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata városfejlesztési stratégia létrehozásába kezdett, melynek célja, hogy a lakóterületfejlesztéssel kapcsolatos várospolitikai döntések megalapozásához szakmai iránymutatást nyújtson a helyi identitásnövelés és közösségépítés, a szociális és bérlakás program felépítése, az innováció – inkubáció – infrastruktúra fejlesztés, a fiatalok helyben tartása területeken, valamint a lakhatással kapcsolatos fejlesztési stratégia mellett a hasonló fontosságú és a településen hiányzó közösségi funkciók elhelyezése és megtervezése kapcsán.

2022. őszi félévben a tanszék Tatabánya városfejlesztési stratégiájához illeszkedően tervezési és kutatási témákat hirdetett meg a graduális képzésben résztvevő másodéves és negyedéves hallgatói számára. A munkában megközelítőleg 350 hallgató és 50 oktató vett rész. Az együttműködés keretében olyan kutatások, valós helyszínre összeállított programok valósultak meg, amelyek az önkormányzat tevékenységét, a lakókörnyezet fejlesztési céljainak elérését segítik és egyúttal az egyetem számára lehetővé teszik szakmai tudás felhasználását, a kutatás eredményeinek publikálását. A tanszéki munka eredményeit egy konferenciával és könyvbemutatóval egybekötött kiállításon mutattuk be március 3-án Tatabányán, a Toroczkai Wigand Ede által tervezett Tulipános Házban.

Valóság és fikció. E két fogalom, mely az építészetben misztikus módon kapcsolódik össze, nagyon fontos volt a féléves munka során. Amikor építészként tervezünk, gondolataink a valóságban gyökereznek, a valóság továbbírásaként a fejünkben születő fikció az, ami papírra vetve tervvé, majd épületté, azaz újabb valósággá válik, referenciául szolgálva később újabb fikciókhoz. Az építészet pulzáló és dinamikus univerzumában folyamatosan e két világ között utazunk.

Végtelenül leegyszerűsítve a két szó jelentését, a valóság kötöttségként megjelenő adottságokat jelent, melyek egyszerre terelnek, szorítanak keretek közé, de egyszerre inspirálnak is. A fikció a kísérletezés világa, az ismeretlen, a szabadság. Minden építészeti munkában jelen van mindkettő.

A hallgatói tervek a két fogalom szempontjából sajátosak, hiszen szabadon határozzuk meg, hogy mit tekintünk kötöttségnek és mit nem, és ez a szabadság teszi lehetővé, hogy a hallgatói tervekkel az ideák közelébe férkőzzünk.

Valóság és idea. Platón barlanghasonlata a két szó jelentését nagyon látványosan írja le. A hasonlat több szempontból összecseng a féléves munka dilemmáival és lehetőségeivel. Régóta nagyon közelről szemlélni a várost egy olyan nézőpont, amelyből nehéz kilépni. A megszokás, az elfogultság sokszor elvakítja az embert. Hajlamosak vagyunk elveszíteni azt a képességet, hogy a mindennapok valósága, az árnyékok mögött észrevegyük az ideákat. A kurzusokon résztvevők azzal a hittel és céllal vágtak neki a tatabányai munkának, hogy terveiken keresztül megmutassák a megfakult platóni ideákat, ezért olyan helyszíneken dolgoztunk, ahol nagyon erősen éreztük még jelenlétüket az árnyékok mögött. A Lakóépülettervezés 2 kurzus másodéves hallgatóival Tatabánya Felsőgalla nevű településrészén tevékenykedtünk, míg a Specializációs Tervezési Tárgy és a Specializációs Kiegészítő Tárgy negyedéves hallgatóival másik városrész volt a célpont a bánhidai Erőmű-tó partján. Mindkét hely gazdag múltjával és szerethető jelenével az ideák keresésének ideális terepének ígérkezett.

Felsőgalla szépségét sok más mellett az egykori sváb falu karakteres településszerkezete, a Vértes és a Bódis hegy látványa és közelsége, a kedves falusias lépték adja, valamint az a tény, hogy mindez egy megyeszékhelyen, a fővárostól alig 45 percre található.

Bánhida egyik meghatározó eleme a varázslatos Erőmű-tó, az Által-ér tófűzérének egyike, szoros összefüggésben vele az 1928-ban épült erőmű, mely a magyar ipartörténet egy méltán híres darabja, valamint a bányászok egykori pihenőstégei és az ezeken életre kelő horgászkultúra.

A két településrészen ugyanakkor mégsem csak az imént felsoroltakat látjuk, az idilli kép árnyéka, a valóság jóval bonyolultabb, összetettebb. Elhomályosítják az ideákat az elnéptelenedő házak, üres telkek, a csökkenő lakosságszám, az agglomerációba való kiköltözés, a horizontális expanzió miatti fenntarthatatlanná váló infrastruktúra, a szorító, szabályozási feltételek, a pecaházak ellentmondásos megítélése, a rendezetlen jogi helyzet és a bizonytalan jövő.

A két kurzuson más és más módszerrel közelítettünk, melyek abban segítettek minket, hogy a hely egyedi hangulatára, lehetőségeire felhívjuk a figyelmet, a fontos adottságokat erősítsük beavatkozásainkkal.

A Lakóépülettervezés 2 kurzus keretében Felsőgallára kiírt tervfeladat kapcsán négy, számunkra kiemelten fontos témát határoztunk meg, melyek a tervezési folyamatot kisfeladatok, előadások formájában támogatták, és a kiállított, valamint a kiadványba kerülő nagyszámú munkát is tematizálták. Témáink címei a következők voltak: Lakozás és életformák, Település és strukturáltság, Kerttől a tájig, valamint Lépték és karakter. A témák egyszerre tartalmaznak általános kérdéseket a kortárs lakóépülettervezés és a vidéki élet témakörében és a helyhez, a városhoz erősen kötődő szempontokat is.

A "Lakozás és életformák" fogalmak mentén azt a kérdést tettük fel, hogy miként lakunk, élünk ma. Másként, mint 5-10-50 éve, és ez a változás a lakótereinken is meglátszik. Az otthonkép, a térszervezés a "város kontra vidék" kérdése egyaránt folyamatosan változóban van.

A "Település és strukturáltság" mottó kapcsán a falusias település besűrítésének lehetőségét vizsgáltuk. A sok településen organikusan zajló sűrűsödési folyamatot Felsőgalla bizonyos területein katalizálni lehet. A vízszintes és függőleges intenzitás növelésére érdekes kísérletek születtek a félév során.

A "Kerttől a tájig" téma köré rendeződő gondolatok a zöldfelületek, a mégoly csekély alapterületű, de jól használható kert fontosságára irányítják a figyelmet. Arra, hogy az épületek közötti beépítetlen terület nem maradék, hanem önálló karakterrel rendelkező hely kell legyen, mely a közösségi, családi élet színtere.

A "Lépték és karakter" hívószavak kapcsán az új épületek és a meglévő környezet viszonyát, régi és új közötti interakció lehetséges eszközeit vizsgálták a hallgatók.

A negyedéves hallgatók két egymással összefüggő kurzus keretében tevékenykedtek Bánhidán, az Erőmű-tó partján. A félévet kiáltványként a "képtől a képig"[1] gondolat és két fotópályázat szervezte. Az első kép a jelen, melyet a tó partján sorakozó pecaházak, a háttérben magasodó ipari óriás és az ezekben rejlő szépség megragadásával tettek láthatóvá a hallgatók egy helyszínen készült fotóba, vagy fotósorozatba sűrítve megfigyeléseiket. A második kép a jövő, a jelenben gyökerező, azt továbbértelmező új, a már a háromdimenziós fizikai modellé formált idea egyetlen makettfotóba sűrített képe. A helyszínen készített fotó, a valóság, valamint a makettfotóban megragadott idea közötti kapcsolat drámai módon jelenik meg a kurzus során készített két fotópályázat képeiben. A két pályázat és a pályázatra készített fotók megerősítettek minket abban, hogy a magyar szociokultúra tóparti jelenségeinek gyűjtése, használata és átörökítése egy reális út a terület fejlesztéséhez.

A félév során született tervek mindegyikében jól tetten érhető a pályázati kiáltvány attitűdje, és a pályázat alapján megfogalmazott, a meglévőségekre fogékony viselkedés. Kis léptékű, a jelenlegi állapotokat apró lépésekkel kiegészítő, fejlesztő mozdulatok, épületek születtek a kurzus során. A tervekben a kortárs építészet spontán építés iránti lelkesedése és figyelme, mely a játékos formákban nyilvánul meg, éppúgy tetten érhető, mint az anyagok virtuóz használatából és az önfeledt építési kedvből eredő ornamentika és részletgazdagság.

A szabad gondolkodást nem befolyásoló, a munkát mégis jól tematizáló mottók és hívószavak alkalmasnak bizonyultak mindkét terület esetében arra, hogy a valóság és fikció kedvező arányban legyen jelen a tervezési folyamatban. Ennek köszönhető, hogy a két kurzuson összesen közel 350 terv, 350 idea született, melyekből egy szűkebb válogatást állítottunk ki Tatabányán és közöltünk a Tatabánya című kiadványban.

Platón hasonlata a látottak kapcsán két komoly kérdést vet fel. Az egyik, hogy mi történik, ha valaki hátatfordít az árnyékoknak és meglátja, megtapasztalja az ideákat. Mit hisz majd valóságnak? Képes lesz-e még elfogadni az árnyékok képét, vagy minden erejével az ideák látványát keresi majd? A másik, hogy vajon mi is a valóság valójában? Az árnyék, amit egész idáig annak hittünk, vagy az idea, amit megpillanthattunk? Reményeink szerint a féléves együttműködés, a konferencián bemutatott tervek, a kiállítás és a kiadvány segítik a várost abban, hogy az árnyékok mellett képesek legyenek észrevenni az ideákat is, melyek leporolva ismét meghatározhatják a település épített környezetét.

Nagy Márton DLA
egyetemi docens, tanszékvezető
Lakóépülettervezési Tanszék

Varga Tamás DLA
egyetemi docens
Lakóépülettervezési Tanszék

A teljes kiadvány itt tekinthető meg.

[1] a mottót Vörös Tamás doktori értekezésének ’képtől képig és vissza’ címe ihlette.

 

Szerk.: Hulesch Máté