Épülettervek/Középület

A mérleg nyelve – a 3h Építésziroda terve a Városmajor utcai Keresztes Nővérek rendházának felújítására

2021.05.06. 08:02

Évek óta tartó tervezés után idén tavasszal elkezdődött a Keresztes Nővérek kolostorépületének műemléki felújítása és bővítése. A tervezési folyamat nem volt problémamentes, az első változatot műemlékvédelmi okokból el kellett vetni. A megvalósuló épület nem elrendezésben, hanem a belsők kialakításában kerül közelebb a rend által sugalmazott bensőségességhez.

A műemlék, a műemléki környezet összebékítése egy szerzetesrend lelkületével látszólag egyszerű, sőt mi több, magától értetődő feladat. Amikor elkezdtünk foglalkozni a Keresztes Nővérek rendházának felújításával, nem is gondoltuk volna, hogy a nyilvánvaló, a napnál is világosabb mennyi konfliktust generál. Ha sorrendet kell felállítani műemléki érték és a biztos alapokon álló, hosszú távú hasznosítás között, akkor kétes esetekben – az előbbi értékeit messzemenőkig szem előtt tartva – mégis az utóbbi felé billen el a mérleg nyelve. Ez történt a Városmajor utcában található kolostorépülettel is, amikor a Keresztes Nővérek felkérésére kiegészítettük a műemléki szubsztanciát. Azonban készült egy második változat is, amikor a mérleg nyelvét visszabillentették...

A Városmajor utca épületei között neogótikus-romantikus homlokzatával feltűnő jelenség a kolostorépület. A 19. század közepén eredetileg lakóháznak épült ház az évszázadok folyamán számtalan átalakítást élt meg, arányai felborultak. A beköltöző nővérek rendházként kezdték el használni, ezért szükségessé vált teljeskörű átalakítása. A tervezés kezdetén három egyszerűnek tűnő kérdést kellett feltennünk és megválaszolnunk: mi a véleményünk a meglévő műemléki épület értékeiről, milyen irányban történjen az új bővítés, és mit gondolunk az előző kettő, illetve környezetük viszonyáról, illeszkedéséről. Ezeket végiggondolva az épületet igyekeztünk megszabadítani az időközben rárakódott sallangoktól, és kiteljesíteni a meglévő értékeket a műemléki részek helyreállításával, kortárs kiegészítések hozzáadásával. A nyugati hosszabb oldalszárny egyemeletes, az eredeti földszintes kialakításra 1930-ban került emelet, Pogány Móric építész lakása számára. Ebben az állapotában az épület arányai felborultak, a jelentősen lerövidült keleti szárny és az emeletráépítéssel bővült nyugati rész közötti térség erősen aszimmetrikussá vált, ezért a felső szintet visszabontottuk.

„...hogy a teremtett világot és benne az embert a maga méltóságában szemléljük és szolgáljuk;"

A terv eredeti változata szerint a kortárs kiegészítéseket a környéken jellemző második beépítési sáv vonalát folytatva pozícionáltuk, ezzel rímelve a klasszikus kolostorkert toposzára is. Fontosabbnak gondoltuk azt az igényt, hogy jöjjön létre egy intim belső udvar, amely a nővérek sajátja, ezáltal zavartalan kapcsolatot biztosítva az épületek által közrezárt udvar és kert között, ahelyett, hogy az U-alakú beépítést hagynánk meg. A kolostor kertje a rendezett és megbonthatatlan belső világot szimbolizálja. Itt minden változatlannak tűnik és biztonságot nyújt. Egyfajta védelem a külső világ talmi pezsgésével szemben. Azonban ez a falakkal közrezárt, megkapó tér apró réseken, nyílásokon keresztül feltárja a külsőt, a tágast: az udvar felőli, új átkötő traktus nálunk a földtől elemelve jelent meg, ezáltal a hátsó kerttel való kapcsolat továbbra is hangsúlyos maradt. Ez az elrendezés tökéletesen megfelelt a rend igényeinek, mivel a kolostor hangulata a zárt udvar miatt erősebb volt. Ezzel a hagyományos kerengő hangulatát hoztuk vissza. Egy intim, befelé forduló tér alakult ki, mely a szemlélődést erősíti.

„...hogy irgalmas szeretettel és együttérzéssel forduljunk mindenkihez;"

Azonban a műemlékvédelem ezzel a beépítéssel nem értett egyet. Több eredménytelen egyeztetési kör és elutasított engedély után változtattunk a beépítésen. A beépítés U-alakban történő meghosszabbítása a lassan 175 éves ház kialakításának, beépítési logikájának szigorú lekövetése. Formai megjelenése viszont abszolút kortárs. A telek formájából és a beépítés bizonytalanságából adódó szabálytalanságok fokozottan köszönnek vissza a ház kiegészítésének megformálásán. A ferde felületek csatlakoznak a meglévő tető- és homlokzati felületekhez, azonban szín-, és síkváltásukkal határozottan leválnak róla. Egy különlegesen kialakított rétegszerkezet miatt a homlokzat és a tető anyaga azonos, szinte folytonos felületként értelmezhető. A két új, kapcsolódó szárny szoborszerűen jelenik meg, egymással párbeszédet folytat.

„...hogy törekedjünk megélni a testvériséget és a ferences egyszerűséget;"

Mivel a rend egyik központját itt szándékozik létrehozni, ezért fontos szempont volt a sokrétű használati módok elhelyezése. A műemléki rész helyreállításának egyik legfontosabb momentuma a világháború előtti kápolna helyreállítása – már egy újabb kontextusban, mely erősíti a protogótikus alaphoz való kötődést. Az előképet Fra Angelico: Angyali üdvözlet című festménye jelentette. A kép nagyon erős transzcendens mélységgel bír, mely reményeink szerint visszaköszön a felújított kápolnában is. A képen megjelenő keresztboltozatos térsor egyaránt szimbolizálja a mélységet és a térbeli lehatároltságot. Erre a helyre csakis a szent teheti be a lábát: Mária és az angyal. A kápolna oltára mögött a boltozatok gótikus átirata jelenik meg, mögötte sejtelmes fény látható. Itt is a szent határtalansága van jelen. Ebben a környezetben különös öröm volt megtervezni a liturgikus tárgyakat: az örökmécsest, az oltárt, az ambót és a tabernákulumot.

A kápolna melletti kisebb előtérből nyílik a szeminárium terem, mely a nővérek és az általuk kísért hívek közösségi helyszíneként szolgál. A keleti szárnyban helyezkednek el a nővérek személyes helyiségei (konyha, étkező, nappali és hálószobák). A második ütemben, a tűzfal letakarásával készül el még hat szoba a nővéreknek és további irodahelyiségek. A drámaian magasba törő ferde fal felülről – egy keskeny légrésen át – különös fényeket enged a lépcsőház terébe.

Irodánk korábban már tervezett férfi szerzetesrendnek, a bencés Pannonhalmi Bazilika megújításában vettünk részt. Női rendnek tervezni azonban teljesen más kihívás volt. A meghittség, a melegség, a ferences egyszerűség olyan hívószavak voltak számunkra, melyeknek öröm volt megfelelni. Éppen ezért éljük meg veszteségként az eredeti változat elvetését, mivel a kolostor udvarát emlékként felidéző beépítés közelebb tudott volna kerülni a nővérek lelkiségéhez. A megvalósuló változat nem elrendezésben, hanem a belsők kialakításában kerül közelebb a rend által sugalmazott bensőségességhez.

3h Építésziroda

Szerk.: Hulesch Máté