A mindszentkállai rejtőzködő
A falu szélén vagyunk, Mindszentkálla határán, távol a pesti idegenségtől, gőgtől. Itt nyugalom van, csend és egyszerű formák. A Váncza László tervezte csupakő nyaraló egymagában áll a dombtetőn, tiszta architektúrájával, anyaghasználatával megidézve a Káli-medence hajdani épületeit.
Mellettünk szalad a Kéktúra útvonala, a falu szélén vagyunk, Mindszentkálla észak-nyugati határán. A természetvédelmi terület előtti utolsó ház messziről beleolvad a tájba, holott majd harminchárom méter hosszan terül el az ötezer négyzetméteres birtok felső peremén. A tájba illeszkedő formát több progresszív terv előzte meg: az engedélyezésre benyújtott elsőt, a szokatlan elrendezésű földház építésére készült tervet a Székesfehérvári Természetvédelmi Hatóság elutasította, így a jelenlegi ház teljesen új alapokról indított tervezés után a környéken található bontott épületek köveiből épült fel. A Váncza László tervezte épület a tökéletességig szerkesztett geometriai rendjével, szabályosságával, meghittséget és nyugalmat árasztó nyaraló lett. Hiányzik belőle a pesties távolságtartás, a gőg, helyette magától értetődőn ott áll egy gazdasági épület megszokott, stabil világával, nyárízűen.
Kőfalak. Erős, vastag, káli kőfalak mutatták az irányt az anyaghasználathoz, a színvilághoz, a rendező elv megfogalmazásakor. A megrendelő eredeti elképzelése szerint földház épült volna a faluszéli birtokra, de ennek tervét a hatóságok többkörös nekifutás után elutasították. A kudarc nem tántorította el a tulajdonosokat: ha nem föld, hát legyen kő, így kezdődött a magastetős ház építéstörténete. A nyaraló olyan távol van az ófalutól és annyira magára hagyatva áll a tájban, hogy a tervezőt a helyi lakóházak építészeti hagyományai nem kötelezték közvetlenül a formálásban.
Más megoldást választott: a faluszéli gazdasági épületek rendjéhez igazodva egy hodályt épített. A helyi tradíció és tudás ezen a nyomom talál szabad utat a tervezéshez. Az alkalmazkodó végeredmény tiszta architektúrájával a szemet nyugtatja, az elmét elgondolkoztatja: meddig a fal és honnan a tető, meddig a ház és honnan a táj?
A bejáratként szolgáló kapu mellett a levendulabokor bal szélén egy szál pimaszkodik, tudja: minden más körülötte tervezői precizitást sugall, így neki kell egy kicsit táncolnia, megbontva a tökéletességet. A szigorú rendszerben szerkesztett homlokzaton az ereszmagasság vízszintes vonala a gerincmagasság felezőjében fut, a szabad nyílások és nehéz kőfalak aránya azonos, ritmusuk szigorú rendet mutat. A nyugati oromfalon elhelyezett tolóajtó felezi a homlokzatot. A nagyfesztávolságú falnyílások kiváltását mérnökin szerkesztett csúszó-ékes fagerendák alkotják. A ház egyetlen hagyományos értelemben vett valódi ablaka a galérián elhelyezett háló részen található. Az alsó szinten, a külső homlokfalban nincsenek nyílászárók, kizárólag szabad nyílásokat látunk a határoló szerkezetben. A kint és bent rendje a fedett teraszról az alsó szint nagy közösségi teréig ér, a külső struktúrától azonban függetlenek a belső terek.
A kőfalak szabálytalan rakásmódja helyi jellegzetesség, helybéli mesterek keze munkája, a manuális munka személyes jellege érződik a részleteken. A választás sem véletlen, hiszen az épület külső héja kizárólag a környéken bontott épületek köveiből és cserepeiből készült. Gondolatában új, anyaghasználatában csak feltámaszt néhány házat a Káli-medencében romba dőltek közül, tapintatosan átrendezve és újraszerkesztve az egykori rendet.
A nyaraló zárt egységként értelmezhető. Egy "klasszikus" lakóépület hasonló helyzetben nagy felülettel nyílik meg, ezzel szemben itt az elvonulás lehetőségét, a nyári hőség elől a vastag falak közé való "menekülést" kínálja az épített környezet. Térstruktúrája az intimitás megteremtésével egyidejűleg a különleges természeti környezethez is erősen kapcsolódik. Ösztönös rendteremtés az, ahogy a káli mesterek a ház archetípusát mintázták és tudatos építészeti tervezés, ahogy a Váncza Művek a beágyazódott előképek alapján komponált. Jó találkozás a Káli-medence közepén.
Babics Anna
