A mai napig keresi a Holló László sétány mint a városközpont fele mutató tengely, azokat a beépítési módokat és funkciókat, amik által ismét részese lehet a korábban szövevényesen kialakult városszerkezeti rendszernek. Az eddig megépült, közfunkciókat ellátó épületek telepítési és formálási módja nem erősítette a városszerkezethez való közelítését e tengelynek, inkább tovább növelte a településképi zavart és bizonytalanságot.
A templom számára kijelölt telek a Holló László sétány sarkalatos helye, ennek átgondolt beépítésével értelmezhetővé, érthetővé tehető e tengely sugarasan a városközpont fele mutató, valamint városszerkezethez tartozó indíttatása és szerepe.
A sétány erős, hasonlóan a lakótelephez. Az eddigi beépítések a sétány mentén viszont gyengítették városépítészeti erejét, kapcsolatát a várossal. Beépítési javaslatunk a sétány része kíván lenni; azt, illetve, annak viszonyát, kapcsolatát a várossal (és a lakóteleppel) erősíteni és felismerhetővé szeretné tenni.
A Holló László sétány értékes fasorokkal határolt tengelyét az általunk tervezett templom olyan hagyomány hordozójának tekinti, amely a görögkatolikus egyház törekvéseként is megfogalmazható: a teremtett világhoz, rendhez való tartozás, illetve a múlthoz és jövendőhöz való kapcsolódás lehetőségének igénye. Tervezői szándékunk szerint a Szentháromság templom a sétány része és annak meghatározója. Ez a tengely és a templom - hasonlóan a Piac utca és a református Nagytemplom viszonyához - erőteret jelöl ki, világossá tesz kapcsolatrendszereket, ismerőssé, otthonossá, karakteressé formál térbeli és időbeli viszonyokat. Egyszerre lesz debreceni és kozmikus helyzetű a telepítésünk.
A tervezett templom téregyüttese a Holló László sétánnyal az épület teljes hossza mentén, összefűzötten kapcsolódik. A templom és közösségi tér, valamint a torony magasoszlopos fedett árkádrendszerrel egybekötött. Ez egy olyan fedett-nyitott, köztes teret képez a sétány, a templom, a közösségi tér és a kert között, amelyik feltár, elválaszt és megnyit egyben. A tér alkalmat ad a szertartások előtti és utáni közösségi élet gyakorlására, fontos találkozásokra, valamint hitéleti események létrejöttére. A templom épületegyüttese így funkcionálisan is a városi tér, a sétány részévé válik, összekötve a vallási és a világi életet.
Tömegformálásában az együttes határozott és emblematikus. Kapcsolata a Holló László sétánnyal városépítészeti elemmé, térrendszer alkotóvá teszi. A portikusz árkádos, tornyos kialakítása köztérré nemesíti a sétány kiinduló pontját. A meglévő nagypaneles, lakótelepi, eddig fennálló rendetlenségben a határozottságával és térkapcsolataival, a rendezettség igényének felmutatásával próbál harmóniát teremteni.
Az árkádrendszer két részre osztja az épületet: a keleti oldalán a templom kap helyet, a nyugati oldalon a közösségi tér és az árkád részeként értelmezett torony. A templom északi oldala mentén a telek alakját leképező magas, részben tömör kerítéssel határolt közösségi kertet (’hortus conclusus’ – fallal körbevett kert) javasol a tervünk, amely bensőséges és intim. A kert kialakítása utal a jeruzsálemi Gecsemáné-kert karakterére.
Az épített tömeg alaprajzi és vertikális szerkesztése egy raszterhálón alapszik, amelyből eredeztetett tér- és tömegképzés szakrális szimbolikus töltettel is rendelkezik. A templomhajó centrális kialakítású. A centralitását a görögkatolikus hagyományok szerint egy mennyezeti nyolcszögletű kupola erősíti, mely a hajót határoló 12 pillérre támaszkodik. Ennek a kupolának a gádorablakai juttatják a legtöbb fényt a templomtérbe. A templomtér felső harmadának pilaszterközeiben áttört téglarácsozatú bevilágító falrendszer biztosítja a meghitt fényviszonyokat. A szólea, ambon és ikonosztázion hármasa a hajó keleti oldala mentén kialakított, a templom nyugat-keleti tengelyére szerkesztett.
Péterffy Miklós, Dőry Bálint